"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2018. július 8., vasárnap

A vége

Címszavakban: vacsora, alvás, reggeli, pakolás, távozás.

De maradjunk csak a vacsoránál:


Ültem az asztalnál, de valahogy mégsem voltam jelen... fejben és lélekben egészen máshol jártam. A csodálatos természetközeli napom után valahogy minden olyan mesterkélt, harsány és idegesítő volt.

Képzeljétek el, hogy ültök az asztalnál, a háttérben furcsábbnál furcsább zene szól, a távolból fiatal tanonc lányok viháncolása hallatszik. Kis idő elteltével felszolgáló fiúcska érkezik, hogy meggyújtsa az asztalon lévő gyertyát a szokásos "milyen napotok volt" kérdés kíséretében... tudva, hogy a válasz nem is igazán érdekli, nem érdemes hosszasan ecsetelni a nap történéseit.

Kihozza az előételt, leteszi elétek, jó étvágyat kíván, majd távozik. Miután kigyönyörködtétek magatokat a szép tálalásban, a villátokon az első falattal éppen elkezdenétek enni és pontosan ekkor, ebben a pillanatban zenei aláfestésként felcsendül gyermekkorotok egyik legrühelltebb francia slágere amiben egy nő folyamatosan azt  nyögdösi, hogy "zsö teem, zsö teem..."

Felemelő, nem?

A troll konyha olyan amilyen. Nekem nem a kedvencem, ami teszik belőle az leginkább az, amit más nemzetek konyháiból sikerült átemelniük. Inkább nem mesélem el, hogy hotelek konyháin milyen körülmények uralkodnak és azt sem, hogy mi hogyan készül. A legtöbb helyen nem variálják túl a dolgokat, van pár hétre elegendő menüsoruk, amit aztán egész évben variálnak. A Regionalküche meg a helyi alapanyagok a bevált, jól hangzó hívószavak, de ezt kb. ennyiben is hagyhatjuk. Valójában a legtöbb főszakács még mindig a maggifix meg a konzerv- és mirelitkaják bűvöletében él, a tulajok legnagyobb megelégedettségére. A főszakács egy hotelben ugyanis akkor jó, ha a költségeket alacsonyan tudja tartani... De ebbe most inkább nem megyek bele.

Az ételekkel a főétel kiérkezéséig nem volt gondom... de aztán megérkezett a gyöngytyúkom. Nézegettem, forgatgattam... gondoltam, biztos én vagyok az, aki nem tudja, milyennek kell lennie a sült csirkének...

Szerintem a jó sült csirke nem két percig sül és a színe valahol itt kezdődik:

Ezt egy hideg téli estén sütöttem. A zsírjából barna mártogatós készült.
Ezt kaptam:
Perlhuhnbrust, Kartoffelbiscuit, Kürbis.

Gondoltam, ne én legyek már a bunkó firnyákos magyar csaj, aki kóstolás nélkül visszaküldi a kaját, így kiválasztottam a vékonyabbik cikk húst és levágtam róla pár falatot.


Aha, kár volt. Bélbetegként félig nyers csirkehúst majszolgatni felér egy harakirivel... hogy az ezt követő egy hetes hasmenést már meg se említsem.



Drága gyöngytyúkot így elb.szni művészet. A köretet megettem, az finom volt, csak nagyon kevés.

Trolliában a gyöngytyúk sütése nagy kihívást jelent a szakácsoknak. A színtelen szőrös csirke (értsd: jobb esetben csak tokos és nem tollas) az nálunk a hotelben is alapműnek számít... na többek között ezért sem járok ebédelni a melóhelyen, inkább önellátó vagyok. Kedvenc kolléganőm szokta mondani, hogy egyék csak a saját moslékjukat ők - mi ebédelünk (ő is önellátás párti, mint én).

Azon filóztam, hogy szóljak-e a pincér gyereknek, hogy ez bizony nagyon durván nyers volt... aztán arra jutottam, hogy nem szólok, mert magától is észre fogja venni, hogy nem ettem meg.

Aztán jött a fiú a szokásos kérdésével, hogy minden rendben volt-e... na szerinted?

A legszívesebben azt mondtam volna szegénynek, hogy a  francia erotika és a gasztro-horror elég bizarr és sokkoló lezárása a napnak... de inkább nem mondtam semmit.

Mondom "Jaaa..." és ennyiben maradtunk. Hát ennyit a vacsoráról.

3 megjegyzés:

VRJúlia írta...

Ó...
én ehhez képest nagyon kevés, de legalábbis ás helyeken jártam eddigi pályafutásom alatt.
De megnyugtat, hogy nem csak én eszem szívesebben itthon...:)

Holdgyöngy írta...

Visegrádon voltunk, ajánlott étteremben, bekészültem jó kis dunai halászlére, én is "gyöngytyúkot" kaptam. Szóval ismerem ezt az érzést, s mikor kérdezte a pincér nem szóltam semmit, csak az uram szólt be, hogy íztelen volt. Se étel, a pénz elment s az ember éhes maradt.

J. írta...

Kívánom, hogy a jövőben messze kerüljenek el bennünket az ilyen x-edik típusú találkozások :)
Nagyon elszomorító és egyben dühítő is, amikor az ember felkészíti a pociját és a lelkét valami jóra, ám a pincérek csak egy tányérnyi méregdrága csalódást szervíroznak étel helyett.
Tényleg azok közé tartozom, akik szívesebben esznek otthon :)

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster