"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2018. június 7., csütörtök

Érkezés

Igyekeztem úgy pakolni, hogy 1 táskába beférjen minden cuccom. Sikerült, bár megtippelni sem tudom, hány kilós lett a pakkom. Szakadó esőben vonszoltam ki magam a buszmegállóba:  a hátamon utazótáska, kezemben esernyő. Jól indult a nap.

Urlaubsstimmung: 0,0. Fejemben cikáztak a gondolatok: az a hülye, aki ezt kitalálta... két éjszaka miatt szakadok meg ekkora táskával a hátamon, basszus... vissza tuti taxival jövök fel a városból... ki az a barom, aki 2 éjszaka miatt ennyit utazik?...

A negyedórás buszozást 80 perc vonatozás követte. A svájci-olasz határ felé tartottam.

Ilyen helyes kis vonat közlekedik Trolliában.
Dögnehéz.
Nagy előnye ennek a táskának, hogy hátizsákként is fel lehet venni.
Úgy sokkal könnyebb vinni.
Ezután nem kevés várakozás következett a buszra, ami felvitt a hegyre. Érzetre kb. 10°C-kal volt hűvösebb itt, de szerencsémre időközben elállt az eső. Délutánra már napsütést mondtak. A biztonság kedvéért én azért egyre csak azt mantráztam magamban, hogy "Süssön rám a nap, süssön rám a nap!".


Fogalmam sem volt, milyen buszra várok, így nem sokon múlt, hogy lemaradjak róla. Nagyobbra számítottam, meg minimum egy feliratra, hogy hová is tart.

Szűk utcácskák, rengeteg bicajos, útfelújítás.
Már a faluból kivezető út is kalandos volt.
Mondtam a sofőrnek, hogy hol szeretnék kiszállni és kértem, hogy szóljon, ha itt az idő. A megálló közvetlenül a hotel előtt volt, úgyhogy szerencsére nem kellett sokat vonszolnom a pakkomat.

A buszom.
Korán érkeztem, de napsütéssel hurrá :) Gondoltam, gyors lepakolok és utána rögtön túrázok is egyet.

A recepción egy fiatal lány fogadott, aki nagyon lassan és andalítóan közölte velem, hogy a szobám még nincs kész, de a lounge-ban nyugodtan elfogyaszthatok egy aperitifet és használhatom a wellness-t is, ha gondolom.

A wellness-t kihagytam, alkoholt alig iszom, délelőtt meg pláne nem, úgyhogy egy latte macchiato-t kértem csak. (Max. 1 óra múlva tuti felcuccolhatok a szobámba, addig meg elücsörgök itt... gondoltam én nagy naivan.)

Itt ücsörögtem.
Pár perc elteltével, kicsivel 11 után érkezett a kávé és az esti menüsor, amiről kiválaszthattam, mit szeretnék vacsorázni.


Ezt követően kb. 14 óráig csak vártam és vártam, többed magammal... nem én voltam az egyetlen korai vendég. Krisztiánomnak folyamatosan helyzetjelentettem telefonon a semmiről. Ő azt mondta, hogy biztos nagyon szép és tiszta szobát fogok kapni, ha ennyit kell rá várni. :)

Már kívülről fújtam, hogy melyik turistaút hova vezet.
A 2,5 óra alatt a tejhab keményre száradt a pohár falán... senkinek eszébe sem jutott elvinni az üres poharat :)

14.00 óra után megjelent a recepciós lány: elkészült a szobám. De még mielőtt felmennénk, megmutatja nekem a házat. Jött vele egy másik lány is, aki közölte, hogy ő meg a csomagomat felviszi addig a szobámba... Én sem vagyok egy nagy darab, de ez a szegény lány még nálam is kisebb volt. Szegényke, mondtam neki, hogy ez igazán nem szükséges és majd megoldom, mert tényleg nagyon nehéz a táskám, és nem hiszem, hogy elbírja, de ő ragaszkodott hozzá. Nem igazán értettem, hogy ezt a cipekedést miért egy törékeny lánynak kell végeznie. Na mindegy.

A körbevezetés kb. fél órán át tartott: wellness, beauty, szauna, uszoda, fitness, fürdőtó,  boros pince, sky garden, még egy ilyen terem, még egy olyan terem...  a szürke lifttel ide jutok, a fekete lifttel oda jutok, ez a lépcső ide visz, ez meg oda... szóval nem kicsi a hely.

Biztos megvan az oka, bár én abszolút nem értettem, hogy vajon miért nem lehetett megejteni ezt a tárlatvezetést közvetlenül a kávé után? Ezt kicsit bénának tartottam. A mi recepciósunk nem így csinálja... amúgy meg nálunk még soha nem várt egy korán érkező vendég sem 3 órát arra, hogy elkészüljön a szobája.

14.40 körül végre magamra csukhattam a szobám ajtaját. Tetszett a sok fa.

A szoba.
A kilátás meg... azt hiszem erre mondják azt, hogy pazar. Egyszerűen magával ragadta az ember tekintetét.

A kilátás.
Kezdődhet a kikapcs.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster