"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2017. április 5., szerda

Talpunk alatt fütyült a rét

K. apukájának február végi, tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála, ami előtt tulajdonképpen a mai napig értetlenül állunk és amit nem igazán tudunk hová tenni, nemhogy feldolgozni... hát nem is tudom... nehéz erről bármit is mondani... egy biztos: nagyon sok energiánkat emésztette fel ez az egész.

Ezt az energiát valahonnan pótolnunk kellett (volna), mert tudtuk, hogy máskülönben nem fogjuk tudni legyőzni az előttünk álló nehézségeket. Jó lett volna lemenni az Őrségbe és ott töltekezni egy kicsit, de a 150 km oda, 150 km vissza a vasárnapi "nagy kiutazásom" előtt valahogy nagyon nem hiányzott egyikünknek sem, ezért az Őrség helyett inkább a karnyújtásnyira lévő Tihanyi-félszigetet választottuk. Az Öreg levenduláshoz mentünk volna, ha a Belső-tó partján élő apró kis teremtések el nem térítettek volna bennünket eredeti célunktól.


A focipálya mellett leheveredtünk a fűbe és csak moziztunk.

Jobbra.
Balra.
Belső-tó partját réges-régen libalegeltetésre használták a tihanyiak. Aztán persze az átalakulóban lévő világ hozadéka az lett, hogy innen is eltűntek a libák. A tó partja siralmas állapotba került, a tóról nem is beszélve... évtizedekkel ezelőtt a tóba nem őshonos halakat telepítettek, akik szépen elpusztították az itteni növényzetet, aztán a természet megmutatta ki az úr: a táplálék eltűnésével kipusztultak a kártevő halak is, halak híján pedig a madarak is eltűntek innen. Hosszú idő kellett, mire a tó szépen lassan magához tért.

A Balaton-felvidéki Nemzeti Park szürkemarha-gulyát telepített a tó déli oldalán elterülő elhagyatott, gondozatlan legelőkre. Ezek az állatok tették lehetővé azt, hogy később az ürgéket be tudják telepíteni erre a területre. Az ürge a rövid gyepes területeket kedveli, kicsi termete miatt a magas fűben nem lenne túl nagy esélye az életben maradásra.

2003-ban a Veszprém melletti szentkirályszabadjai repülőtérről 220 darab ürgét költöztettek át erre a legelőre. Földbe fúrt lyukakkal próbálták meg maradásra bírni a kis csapatot, sikeresen. Mára a számuk megsokszorozódott, úgyhogy jól érzik itt magukat. Olyannyira, hogy a tihanyi focipályát is kisajátították maguknak. Olyan itt a szép zöld gyep, mint a szú rágta fa. Elképzelni sem tudom, milyen hálózat húzódhat a föld alatt.

Egy lakosztály így néz ki:

Kép forrása és még több infó az ürgékről ITT.
Ahol az ürgék elszaporodnak, oda idővel természetes ellenségei, közöttük a veszélyeztetett ragadozó madaraink is visszatérnek. (Pl. a kerecsensólymok és a parlagi sasok étlapján is előkelő helyen szerepelnek a szegény ürgék.)

Egyébként az ürge is természetvédelmi oltalom alatt áll. Fokozottan védett kis rágcsáló, az eszmei értéke 250.000 Ft. Vigyázzunk rájuk!

Hihetetlenül édes, éber kis jószágok ők, semmi sem kerüli el a figyelmüket.




Ha veszélyt éreznek, két lábra állnak, felegyenesednek és füttyszóval figyelmeztetik a társaikat, majd villámgyorsan eltűnnek a föld alatti járataikba. Mintha ott sem lettek volna.

A veszély ez esetben 3 x 4 lábon érkezett:




Szegény kutyák, majd meg őrültek. Csak úgy futkostak egyik lyuktól a másikig, az ürgék meg szerintem jót kuncogtak magukban, mert most ők nyertek. A Benjire hasonlító kutya úgy berágott, hogy végül szó szerint tojt rájuk egy nagyot ;) majd mindhárman odébb álltak.

Nem kellett sokáig várnunk, hogy az ürgék újra elődugják a kis fejüket.



Olyan huncutok és olyan nagyon kíváncsiak, de tényleg.

A focikapu rendíthetetlen őrzője.
Szinte el sem mozdult a helyéről.
Fűben heverve, képrészlet.
Csak otthon vettem észre, hogy egy ürge nézelődik a tó partján.
Kár, hogy amikor fényképeztem, nem fókuszáltam rá.
Ugye milyen édes?
Egyik ürge erre figyel.
Másik ürge arra figyel.
  Óó, újabb veszély közeleg...


Négy lábon...


Két lábon...


A veszély elmúltával az egyik kis ürge úgy döntött, hogy most már aztán szemügyre vesz engem közelebbről, mert különben is, mit képzelek én, hogy az ő kis felségterületén csak úgy hasalgatok a fűben?!

Egyik pillanatban még csak nézett, a másik pillanatban pedig villámgyorsan elindult felém.

Csak a háta látszik.
Nagyjából másfél méternyire tőlem állt meg. A szívem a torkomban dobogott.


Eszméletlenül nagy élmény volt.

Felszedelőzködtünk és elindultunk fel a faluba. A tó mellett lévő Levendula Látogatóközpontba nem mentünk be, csak az udvarán lévő és a nádasba befutó stégen tettünk egy félkarikát.





Én nem akarok fikázni senkit sem, mert biztos jót akartak azok, akik megálmodták... ennyi millió forint elköltésével olyan szuperül meg lehetett volna csinálni ezt az egészet... a stég, a fa körüli labirintus, a kőzeteket bemutató tárlat... jó lenne már ezt a "kicsit kicsi, kicsit savanyú, de a miénk" mentalitást ledobni, mert az emberek ennél többet érdemelnének.

A faluba vezető úton találkoztunk ezzel a kedves kis vadásszal, aki nagyon akarta, hogy megszeretgessük.


A tihanyi napra a Bodzásban, egy jegeskávéval tettük fel a koronát.

Ugyanaz a finom fagyi, ugyanaz a finom kávé, ugyanaz a figyelmes kiszolgálás, mint tavaly.
Másnap várt rám a pakolás és aztán irány Trollia... 10 napja indult be újra a mókuskerék. Pókerarc és hadd szóljon.

(P.S.: Állítólag idén tavasztól lesz tihanyi ÜRGE-MOZI! Webkamerákon keresztül lehet majd nyomon követni az ürge-kolónia mindennapjait :) )

4 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Érdekes, éppen ma gondoltam rád, rég jelentkeztél. Tessék, itt vagy.Kíváncsivá tettél, oly rég készülünk Tihanyba.

J. írta...

Menjetek, menjetek! :)

István Albert írta...

Nagyon jó hely, egyik kedvencem. És nagyon tetszettek a fotók! :-)

J. írta...

Köszönöm, ez nagyon megtisztelő a számomra :)

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster