"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2017. február 13., hétfő

Verseny helyett

Ma volt a Tündér-hegyi terepfutó verseny, aminek a hosszabbik távjára lélekben már egy ideje készültem... pontosabban győzködtem magam. Végül mégsem álltam ma rajthoz.

A versennyel egy időben teljesítménytúra is zajlik, Balatoni Kék Téli néven, Balatonalmádi és Pétfürdő között. Ezen 2 éve végigmentünk. (Írtam is róla ITT.) Már akkor elkezdett érni bennem a gondolat, hogy egyszer milyen jó lenne futva teljesíteni ezt a távot.

Ekkor még csak másfél év aszfalton futás volt a hátam mögött, de már benne volt a levegőben, hogy előbb-utóbb terepen fogok kikötni.

Nem élek túl mozgalmas fészbukk életet. Az a baj az arcok-könyvével, hogy ott csak arcok vannak... ha vannak... emberek helyett. Érdemben semmit sem tudsz megbeszélni senkivel sem. Megosztasz, kommentelsz, közölsz, de minden tevékenységed felett véres pallosként ott lebeg a "lájk". Mindenki a szebbik orcáját akarja mutatni, mindenki szupertrendi és menő akar lenni és közben elfelejti, hogy az élet nem lájkokból és számokból áll. Ó, Jézusom, már megint hol járok?!


Na szóval, én és a fészbukk. Hogy ne maradjak le semmilyen fontos információról, január 23-án felvettem a Tündér-hegyi terepfutó versenyt az eseményeim közé és ezzel a friss lendülettel gyors fel is tettem egy kérdést a szervezőknek.
"Két éve a 25 km-es teljesítménytúrán vettünk részt. Mi ugyan nem tévedtünk el, de emlékszem, voltak olyan futók, akik a szalagozás ellenére is elkeveredtek már a legelején az Almádi feletti erdőben. Az útvonal kijelölésekor a szalagozás mellett esetleg tudnátok a kanyarokban festett nyilakkal is jelölni a helyes irányt? Az olyan kezdő terepeseknek és a pályát nem ismerőknek, mint amilyen én is vagyok ez elég nagy segítség lenne..."
A festékkel jelölés (a festék UV hatására lebomlik) egy bevett szokás, más terepfutó versenyen is láttam már ilyent. Trolliában is, itthon is ismerik, használják. Szerintem egy tök normális, mindenféle hátsó és ártó szándéktól mentes kérdést tettem fel, amire lehetett volna egy "Igen, köszi, jó ötlet." vagy egy "Nem, sajnos ez nem fog menni." választ adni... vagy valami hasonló.

De nem így történt. Nem részletezem, mert nincs értelme... tavalyi hó. A lényege az, hogy végül úgy éreztem, már megint én vagyok a helikopter... és ezt utálom.


Na, mondom magamnak, hurrá! Hát nem elég nekem egy versenyen arra koncentrálni, hogy ne essek el meg hogy ne szálljon el nagyon a pulzusom? Azért egészen biztos, hogy nem fogok kifizetni 5000 forintot, hogy eltévedjek valahol az erdőben. Ha tájfutó vagy túlélő verseny lenne, akkor fel sem merült volna bennem egy ilyen kérdés. De ez egy szimpla terepfutó verseny, ahol rendesen kijelölt pályán fut az ember, közben vannak frissítő pontok, stb., stb... ezért fizetsz.

Meg különben sem vagyok hülye. Oda, ahol nem látnak szívesen, oda én nem megyek... dehogynem vagyok hülye, dehogynem megyek... az Almádi Kupát is ők szervezték... Tény, hogy oda már rossz szájízzel mentem, emiatt a kis incidens miatt. Meg is lett az eredménye: azon a versenyen fejben nagyon szét voltam csúszva... egészen pontosan már napokkal előtte.

Ha úgy bántanak, hogy nem adok rá okot, azt nagyon nehezen tudom feldolgozni. Szarul éreztem magam, na. :(

Szóval a mai reggel kicsit szomorkásan indult... ma van a verseny... hüppögés... legyen. Asszem, én most elmegyek futni. Balatonfüred felé vettem az irányt. Kertek alatt, pontosabban a hegyoldalban, a Koloska-völgy bejáratáig. Ez tőlünk 10 km-nyire van, úgyhogy "ajtótól ajtóig" egy 20.

Ha már ott voltam, naná, hogy befutottam  az erdőbe is, hogy megnézzem, futható-e az erdei ösvény vagy csak dagonyázni lehet.

A következő képek tavaly február végén készültek... a hozzájuk tartozó bejegyzést elfelejtettem megírni :)

A Koloska-völgyben most is hasonlóak a terepviszonyok, mint akkor, csak kevesebb a zöld.



Szuper terepviszonyok mellett, kb. 500 méter után megálltam. Pont ott, ahol tavaly az első hóvirágot fényképeztem.


Hóvirág még nincs.
Bármennyire is hívogatott az erdő beljebb és beljebb, nekem vissza kellett fordulnom. Hazafelé vettem az irányt.

A Koloskában van egy kicsi, ingyenesen látogatható vadaspark is, délután 16.00 óráig van nyitva.



A lakók:








Van egy magasles is, ahonnan elég jól lehet fényképezni is.


A tavaszváró, búfelejtő, egyedül futós félmaratonom szépre sikeredett. Szerettem nagyon.

Itthon természetesen rákattantam a fészbukkra, hogy megnézzem, milyen versenybeszámolók születtek ma. Például az a Tapolcai Trappoló, aki az Almádi Kupán húzott magával ezt írta:
"Érdekessége volt (és ez sokat elmond a terepről!), hogy csak EGY futó akadt aki nem tévedett el valahol, kisebb-nagyobb távon!"
No comment vagy mi.

Minden esetre így nem fáj annyira, hogy nem mentem. Biztos Isten, hogy ott szentségeltem volna az erdőben. De azt még mindig nem értem, hogy a fészbukkos önhájpolás helyett mi a fészkes fenéért nem lehetett felfesteni pár nyilat a földre... Ez az a verseny, amin eddig minden évben eltévedtek a futók.

P.S.: Brúnóék 3. helyen végeztek. Barniék nem indultak. :)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster