"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2017. január 16., hétfő

Bejárás

Két hét múlva rendezik meg Balatonalmádiban a XIV. Almádi Kupa terepfutó versenyt és Balaton 11 teljesítménytúrát. Tavalyelőtt részt vettünk a teljesítménytúrán, amin nagyon jól éreztük magunkat. (ITT írtam róla.)

Úgy gondoltam, idén megpróbálnám lefutni, de mielőtt jelentkeznék rá, még megnézném, milyen viszonyok uralkodnak arrafelé most, hogy leesett a hó (és már el is kezdett olvadni), úgyhogy pályabejárás keretében túráztunk egy szépet a szomszédban.

A futók 2 éve a túra útvonalát ellentétes irányban teljesítették, ezért most mi is visszafelé tettük azt meg. Internetről le lehet tölteni a GPS-tracket :) ezzel felvértezve indultunk útnak.

Kocsival átgurultunk Balatonalmádiba, leparkoltunk a Pannon Kulturális Központnál és onnan egyenesen az Óvári kilátó felé vettük az irányt.

Átmentünk a gőzös alatt.

Aszfaltozott, ám helyenként jégbordás úton kapaszkodtunk fel a kilátóhoz. A hóeltakarítás nem igazán működik itt sem. Az Úr adta, az úr majd el is tünteti? Az agyamra mennek ezzel, de tényleg.

Alsóörs: péntek délután fél egytől esik a hó egészen estig, szuper nagy pelyhekben, de olyan enyhe az idő, hogy amint földet ér, egyből latyakká is változik. Hókotró sehol. Este azért elzúgnak a főutcán, felemelt lapáttal. A mi kis utcánkba is bejönnek (muszáj nekik na, itt van alattunk az orvosi rendelő, a gyógyszertár, mellettünk az ovi) és pár méteren végigtolják a lapátot, nehogy szó érje a ház elejét. Oszt jóccakát, mára ennyi. Szombat-vasárnap nem dolgoznak. Ha fagy van, az utak jégbordássá fagynak. Ha esetleg enyhül az idő, akkor úszkálunk a trutyiban.

Hol ebben a logika? Nem lenne egyszerűbb akkor eltolni a havat, amikor még nincs jéggé fagyva? Na mindegy. Ezek azok a dolgok, amik soha nem változnak.

Szóval az Óvári kilátó:

Kilátónál.
A színek, a fények tették teljessé ezt a gyönyörű, már-már tavaszba forduló téli napot.

Balatonalmádi felett.
A képen nem látszik, de a Balatont elözönlötték ma a korisok.
Púpon voltak a parkolók Alsóörsön is és Almádiában is.
 A sárga jelzés mentén bevetettük magunkat az erdőbe.

Tölgyes - a kedvencem.
A tegnapi enyhe időnek köszönhetően a hó olvadásnak indult, majd az éj leple alatt szépen vissza is fagyott.


A leveleken könnyebben és biztonságosabban lehet haladni, mint a jeges havon. De ki az, aki ellent tud állni a talpa alatt ropogó hó csábításának?


Azokon a szakaszokon, ahol több centi vastag hótakaró volt, ott nagyon jól lehetett haladni. És ahogyan a hó ropogott a talpunk alatt... de szerettem!


A fagyott részeken viszont csúszkáltunk rendesen.



A sárga jelzést követtük és a hóban lévő nyomok alapján úgy látszott, nem voltunk egyedül.

Szarvasbika patanyoma lehet.

Ó igen, erre a szakaszra emlékeztem, két éve itt dagonyáztunk a sárban. Ha olvadni fog, akkor idén sem lesz másképp.



Kék szalag az út szélén.
Nem, ez még nem a pályakijelölés, ez az ember mocska. Mert ugye egyszerűbb elautózni az erdőbe és kidobni a szemetet, mint a kommunálisnál venni egy plusz szemeteszsákot és kirakni a kuka mellé.

Ha a természet egyszer ellenünk fordul, remélem, mindenki tudni fogja, mi miért történik.


Terepfutó nyoma a hóban :)
 Szokás szerint, megint rám kellett várni.

Állandó modellem...
...és türelmes túratársam <3
Na meg az elmaradhatatlan gombák :)
Erdei göröngyös jégpálya.
 Ennél a magaslesnél takarítottuk le tavalyelőtt a sáros cipőinket.


Kinéztünk a tisztásra, hátha látunk egy-két állatot, de sajnos nem volt ott egy sem, csak ezt a csodálatos valamit találtuk:

Harley Hotel a magasles mögött.
Újra ropogott  a hó a talpunk alatt.



Jégre lépni tilos!


Az út mellett, a fák mögött elkerítve rackajuhok legelésztek.



Majd elveszítettük az utat. Itt kellett volna az erdészeti útról letérni, jobbra... de hol?

Erdészeti bozótolás után.
Ösvény sehol.
Úgy döntöttünk, visszamegyünk az erdészeti útra és azt követve kerüljük ezt a darab erdőt.


Közben szépen megriasztottunk egy őzikét. Tőlünk két méternyire ugrott egy hatalmasat nagy ijedtségében és  fordultában jól nekivágódott egy farönknek szegényke. Sajnáltam nagyon, mert imádom őket... az őzpörköltet is imádom.

Kiértünk arra az útra, amelyiknek a végén - emlékeink szerint - a szentkirályszabadjai vadászháznak kell lennie.


Ezen az ösvényen kellett volna kijutnunk az erdőből.
Az útról letérve, a vadászház mellett továbbhaladva értük el a Vödörvölgyet.


Gyere mááá!
A vadászház mögötti tisztáson a távolban a földön láttam valamit...
mintha egy fej lenne, egy kutya feje...Biztos nem az.
 A tisztás mellett, a vödörvölgyi bicikliúton mentünk vissza Almádi felé.


Egyik kedvenc házikóm.
 A Nap hamar eltűnik a dombok mögött, ezért kevés napfény jut be ide. Kicsit hűvösebb is van, a hó is jobban megmarad.


A fák között megbúvó rom.
Ha zöldbe borulnak a fák, talán nem is látszik.

A bicikliutat elhagyva a zöld jelzésen haladtunk.


Ez már Almádi széle, kertek alatt vitt az út.



A zöld a Remete forráshoz vezet.






Az erdőből kiérve becsusszantunk Almádiba :)


A mellékutcákon jeges trutyi.
A városközpontban tiszta, száraz utak.

A pályabejárást követően, amikor hazaértünk jelentkeztem a versenyre. Az égvilágon semmiféle elvárásom sincs, tisztában vagyok vele, hogy itthon nagyon jó futók vannak meg nekem az ennél hosszabb távok jobban is fekszenek, de szükségem van a versenytapasztalatra, úgyhogy beneveztem.

Annyit szeretnék csak, hogy esés és sérülés nélkül le tudjam futni a távot. Erre minden esélyem megvan, ha addigra eltűnik a jég az utakról. Ha nem, akkor érdekes egy derbi esz.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster