"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2017. január 30., hétfő

Almádi Kupa

Ilyen rövid versenyen, mint az Almádi Kupa (kb. 11 km) most futottam először. Ez volt az első és most úgy érzem, hogy az utolsó alkalom is. Igazából azt sem tudom, hogyan kellene megfutni egy ilyen távú versenyt. A célba érve úgy éreztem, hogy vége lett, mielőtt még elkezdődött volna.

01:04:43 lett a hivatalos időm, ezzel női felnőttben a 8. helyen végeztem. Önmagamhoz képest nem valami fergeteges idő, de figyelembe véve a számomra extrém télinek számító körülményeket (-6 °C, jeges erdei utak) meg azt, hogy a versenyt megelőző napokban és a verseny legelején mindent elrontottam, amit el lehet rontani, ahhoz képest szerintem nem szólhatok egy egy szót sem.

Két nappal a verseny előtt volt egy nagyon megerőltető futásom a hidegben.
Pulzusmérőm szórakozott velem. 100 körüli értékeket mutatott ott, ahol érzésre bőven 165 felett járhattam... éreztem én, hogy lehetetlenség a 100-110, de mégis hagyatkoztam a technikára ahelyett, hogy az eszemre hallgattam volna. Ennek meg is lett az eredménye: túlhajtottam magam.

Közérzetileg sem voltam tip-top.
Több, mint 10 éve nem voltam beteg, de ezúttal lehet, hogy sikerült összeszednem valamit. Meg a kedves hormonjaim is közbeszóltak.

Szóval minden összejött.

Az aznapi reggelimet legszívesebben meg sem említeném, de a kép teljessége miatt mégis megteszem: házikolbászos szendvics.
Noormáááliiis?! Kétlem.

A verseny meg...

Úgy, de úgy elfutottam a legelejét, mint ahogyan az a Kezdők Nagyon Nagy Könyvében meg van írva. 
Mintha nem tudnám, mi a jó nekem. Ekkora marhaságot! Még egyszer kérdezem: nooormáááliiis?!

Ilyen még sosem történt velem, amióta futok. Az első 3 km-en szörnyen rosszul voltam. Küzdöttem a hányingerrel rendesen. Már-már ott tartottam, hogy hagyom az egészet a fenébe és feladom. Hányinger futás közben?! Olvastam már róla másoknál, de nekem ilyenben még nem volt részem. Fú, nagyon rossz volt. Négyszer kellett belegyalogolnom, ráadásul jó hosszan, mire végre sikerült kiskanállal összekaparnom magam. Eközben rengetegen elhúztak mellettem. De nem érdekelt, arra koncentráltam csak, hogy megússzam hányás nélkül.

Erre a futásomra egyáltalán nem vagyok büszke. Elrontottam, de nagyon.

Ja! Az, hogy 300 méterrel a rajt után jutott szembe, hogy el sem indítottam az órámat, az már csak hab a tortán... mint ahogyan az is, hogy a dugókát olyan szorosra állítottam, hogy szépen elszorította az ujjamat... Áh, hagyjuk is!

A legjobb dolog ezen a versenyen az volt, hogy a Bakonyi Karácsonyon megismert Brúnó, a németjuhász és Barni, a magyar vizsla mellől rajtolhattam. Annyira bírom ezt a két kutyát. Nagy élmény mellettük futni. :)

A két futócimbora.
Elöl Brúnó, hátul Barni.
Tanár Úr is kijött a versenyre, annak ellenére, hogy ő egy sérülés miatt most nem futott, ott volt a rajtnál és a célba érkezésnél is.

Ennél a versenynél az volt a legnagyobb szerencsém, hogy az utolsó 6 km-en egy rutinos futó, egy Tapolcai Trappoló került elém, akinek a tempóját sikerült felvennem. Akarva-akaratlanul is húzott magával. Szinte egyszerre értünk célba. Kiderült, hogy Tanár Úr korosztályába tartozik. A célban gratuláltunk egymásnak, megköszöntem neki, hogy nyulazott nekem és megállapítottuk, hogy jót futottunk.

A célban volt meleg tea, almás pite, szendvics. Megkaptuk a befutó érmet.


Az eredményhirdetést most nem vártuk meg. Kicsit át voltam fagyva, úgyhogy hazafelé vettük az irányt.

Útközben elég hallgatag voltam, otthon aztán átbeszéltük az egészet.
- Olyan jó, hogy amikor együtt futunk, én osztom neked az észt, hogy mit hogyan csinálj. Itt meg egyik hibából a másikba estem. Most nem érzem magam valami túl jól.
- Ez nem a te távod. Ennyi. Szerintem ilyen rövid távra nem is kellene nevezned.
- Hát lehet...
- Ennyi idő alatt be sem melegszel rendesen. Nézd csak meg a félmaratonokat, amiket futottál eddig. 10 km után jössz bele, addigra pörögsz fel...
- Igaz.
- Amúgy meg mit szoktál mondani, amikor kérdezem, hogy mennyit futsz ma?
- ???
- Nem azt, hogy 10 km miatt még felöltözni sem érdemes? ;)
Köszi, hát tényleg ezt szoktam mondani... de nem arcoskodásból... az edzés az edzés :)

A 2017-es futónaptárban a januárhoz tartozó motivációs idézet az egykori maraton rekordertől, a Boston maraton négyszeres bajnokától, Bill Rodgers-től származik:
"Futóként megtanulsz győzni és veszteni, a maga teljességében élheted meg az életet."
És ha továbbgondolom?

Önmagammal szemben veszíteni ~ önmagamat legyőzni...
Most akkor félig teli vagy félig üres az a pohár?
Nem is olyan egyszerű.

2017. január 26., csütörtök

Mindenki


Látni kell.

2017. január 19., csütörtök

Hát én immár mit válasszak, virágom, virágom?

Azt már a kezdetek kezdetén is tudtuk, hogy a szobákba fa, a lakókonyhába és a fürdőszobába pedig kő burkolatot szeretnénk majd lerakatni. Aztán rájöttünk, hogy nem ez lesz életünk legegyszerűbb és leggyorsabb döntése. Járólapok, csempék, cementlapok, természetes kövek, hajópadlók, svédpadlók, laminált... ilyen-olyan felületkezelés, tömérdek minta és még több szín... Még jó, hogy Magyarországon bármilyen burkolatot be lehet szerezni.

Sőt, a (szerintem) legtutibb holmikat itt gyártják nálunk. Például az Edelholz tömörfa padlót az Őrség szomszédságában, Zalalövőn készítik, az Otti köveket pedig Székesfehérváron. Azért említem éppen ezt a kettőt, mert mi a nagy kavalkádból az ő termékeiket választottuk.

Aztán megnéztük az árakat... hát, mit mondjak, a négyzetméter árak láttán nem ugrottam ki a bőrömből örömömben. Sőt! Dobtam egy hátast... egy jó nagyot, majd igyekeztem elengedni és jó messzire hessegetni a dédelgetett kis álmot.

Próbáltam elképzelni mást:  jó lesz ez, jó lesz ez... de aztán újra azt vettem észre, hogy az Otti és az Edelholz honlapját bújom. Egyedül ezeknél a termékeknél érzem azt, hogy nem kell kompromisszumokat kötnünk.
 
Gondoltuk, majd ha élőben lájuk őket, akkor kiderül, hogy az árazás során túl vastagon fogott-e az a bizonyos toll vagy tényleg megéri az árát mindkettő és azért kerülnek annyiba, amennyibe.

Lassan el kellett döntenünk, hogy melyik helyiségbe milyen burkolatot tervezünk, mert az alap elkészítéséhez a kőművesnek tudnia kellett, hogy milyen vastagok lesznek a burkolatok.

K. elment mindkét céghez, hogy megnézze a termékeiket és mindkét helyről azzal jött vissza, hogy húúú és hogy ezeket nekem is látnom kell élőben.


Otti Manufactura:

Ide célirányosan, egy bizonyos terrazzo miatt ment K., úgyhogy náluk viszonylag egyszerű dolga volt és mintát is kaptunk.

Terrazzo "Decs"
Lépéspróba.
Lehelke kis pajtásai üléspróbát is végeztek.

Akkor is, ha évtizedek óta nem élek ott, én decsi lány vagyok, úgyhogy mi másra is eshetett volna a választásom, mint erre, a sárközi népi motívumok által ihletett és "Decs" névre keresztelt terrazzóra? Szerencsére mindkettőnknek tetszik, nem csak nekem.

"Decs virágos" 24x24cm
"Decs sarokelem" 12x12cm
"Decs szalag elem" 12x24cm
"Az Otti burkolatok kézi munkával, darabonként, öntési eljárással készülnek, ezért a lapok között színárnyalatbeli és mm-es méretbeli eltérések is lehetnek. Ez nem hiba, ettől lesz rusztikus, megismételhetetlenül egyedi egy-egy kötésháló, akár a természetes kőnél, melynél szintén nincs két egyforma darab. A beton, ebben az esetben nagy keménységű kvarc-terméket jelent, amely a legtöbb természetes kőnél jobb tulajdonsággal rendelkezik mind kopásállóságát, mind takaríthatóságát, lerakhatóságát tekintve. A színes lapok esetén a felső, kopóréteg több centiméter vastagon, anyagában színezett. Ez biztosítja az extrém időtállóságot.

Ahogyan a természetes köveket, a betonlapokat is impregnálni kell. A felületkezelés megóvja a burkolatot kültérben az időjárás viszontagságaitól, beltérben az egyéb fizikai behatásoktól is. A szemcsés szerkezetű anyag az impregnálószert mélyen magába ereszti, ezért ez egy tartós megoldás, de időről időre (használattól függően) meg kell ismételni.

Fontos, hogy a felület – hasonlóan a természetes kövekhez és más betonelemekhez – nem tisztítható savas kémhatású tisztítószerekkel, a lúgos és a semleges anyagok viszont alkalmasak a takarítására."

Színválaszték
Valami hasonlót szeretnénk mi is látni:



A minta nélküli lap is szép, a fürdőbe talán ezt tenném, matt felülettel. Szerintetek melyik lenne a jobb?

 
A lakókonyhába biztos, hogy a virágmintás kerül majd. Úgy érzem, ez nagyon otthonos hangulatot kölcsönöz majd a térnek.
 



A fürdőszoba falára szintén Otti kő kerül. A Mozaik Q10-esre gondoltunk, ez a legvékonyabb falburkoló, "csak" 1 cm vastagságú.

Mozaik Q10 falburkolat, 10x10cm
Műkőből készítik a teljesen sima felület elérése érdekében. Az oldalélek antikoltak, a sarkai lekerekítettek.


Nem akarjuk plafonig körbecsempézni a fürdőt. A vécé és a fürdőkád közötti válaszfal 150 cm magas lesz, úgyhogy az a terv, hogy a falak is eddig a magasságig lesznek burkolva, kivéve persze a kád melletti falat, az magasabban.

A konyhában azokra a falrészekre, ahol az szükséges, oda is ilyen mozaiklap kerül majd.

(Az Otti kövekről készült képek forrása: ITT és ITT.)


Edelholz:

Edelholznál nem ennyire egyértelmű a történet, ott több megoldás is szóba jöhet, úgyhogy lesz még minimum egy közös bemutatótermi látogatásunk.


Ami az alap szempontjából lényeges és ami miatt el kellett döntenünk, hogy mit választunk az az, hogy  mindkét padlóburkolat 2 cm vastagságú lesz.

(Nagy zárójelben megjegyzem, hogy a lottón sajnos még nem nyertünk, de amilyen tempóban a házfelújítással haladunk, mire a belső burkolási munkáig eljutunk, akár még ez is bekövetkezhet. ;) )

Addig is: álmodozni jó! :)

2017. január 16., hétfő

Kutyafej helyett

Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy talán egy oszlásnak indult kutyafej hevert tegnap a távolban, ezért ma egy balatonalmádis futást iktattunk be a programba, hogy utánajárjunk a dolognak.

Én már attól is rosszul vagyok, ha az autóból észreveszek az út szélén egy halott állatot. Ilyenkor érzem, ahogyan az ideg végigfut a gerincem mentén. Gondolhatjátok, hogy milyen érzés kerülgetett, amikor közeledtünk a "valami" felé, ami még mindig ugyanott volt, mint tegnap. Még a lábam is beleremegett.


Egy vaddisznó fejének maradványa hevert a hóban.

Bízunk benne, hogy egy etikus vadászatot követő zsigerelés maradványára bukkantunk, amit aztán egy ragadozó állat kiásott a földből.

Az ilyesmi mindig nagyon felkavar, de valamelyest megnyugtató, hogy nem egy levágott kutyafejet találtunk ott, mert azt elég nehezen tudtam volna feldolgozni.

Bejárás

Két hét múlva rendezik meg Balatonalmádiban a XIV. Almádi Kupa terepfutó versenyt és Balaton 11 teljesítménytúrát. Tavalyelőtt részt vettünk a teljesítménytúrán, amin nagyon jól éreztük magunkat. (ITT írtam róla.)

Úgy gondoltam, idén megpróbálnám lefutni, de mielőtt jelentkeznék rá, még megnézném, milyen viszonyok uralkodnak arrafelé most, hogy leesett a hó (és már el is kezdett olvadni), úgyhogy pályabejárás keretében túráztunk egy szépet a szomszédban.

A futók 2 éve a túra útvonalát ellentétes irányban teljesítették, ezért most mi is visszafelé tettük azt meg. Internetről le lehet tölteni a GPS-tracket :) ezzel felvértezve indultunk útnak.

Kocsival átgurultunk Balatonalmádiba, leparkoltunk a Pannon Kulturális Központnál és onnan egyenesen az Óvári kilátó felé vettük az irányt.

Átmentünk a gőzös alatt.

Aszfaltozott, ám helyenként jégbordás úton kapaszkodtunk fel a kilátóhoz. A hóeltakarítás nem igazán működik itt sem. Az Úr adta, az úr majd el is tünteti? Az agyamra mennek ezzel, de tényleg.

Alsóörs: péntek délután fél egytől esik a hó egészen estig, szuper nagy pelyhekben, de olyan enyhe az idő, hogy amint földet ér, egyből latyakká is változik. Hókotró sehol. Este azért elzúgnak a főutcán, felemelt lapáttal. A mi kis utcánkba is bejönnek (muszáj nekik na, itt van alattunk az orvosi rendelő, a gyógyszertár, mellettünk az ovi) és pár méteren végigtolják a lapátot, nehogy szó érje a ház elejét. Oszt jóccakát, mára ennyi. Szombat-vasárnap nem dolgoznak. Ha fagy van, az utak jégbordássá fagynak. Ha esetleg enyhül az idő, akkor úszkálunk a trutyiban.

Hol ebben a logika? Nem lenne egyszerűbb akkor eltolni a havat, amikor még nincs jéggé fagyva? Na mindegy. Ezek azok a dolgok, amik soha nem változnak.

Szóval az Óvári kilátó:

Kilátónál.
A színek, a fények tették teljessé ezt a gyönyörű, már-már tavaszba forduló téli napot.

Balatonalmádi felett.
A képen nem látszik, de a Balatont elözönlötték ma a korisok.
Púpon voltak a parkolók Alsóörsön is és Almádiában is.
 A sárga jelzés mentén bevetettük magunkat az erdőbe.

Tölgyes - a kedvencem.
A tegnapi enyhe időnek köszönhetően a hó olvadásnak indult, majd az éj leple alatt szépen vissza is fagyott.


A leveleken könnyebben és biztonságosabban lehet haladni, mint a jeges havon. De ki az, aki ellent tud állni a talpa alatt ropogó hó csábításának?


Azokon a szakaszokon, ahol több centi vastag hótakaró volt, ott nagyon jól lehetett haladni. És ahogyan a hó ropogott a talpunk alatt... de szerettem!


A fagyott részeken viszont csúszkáltunk rendesen.



A sárga jelzést követtük és a hóban lévő nyomok alapján úgy látszott, nem voltunk egyedül.

Szarvasbika patanyoma lehet.

Ó igen, erre a szakaszra emlékeztem, két éve itt dagonyáztunk a sárban. Ha olvadni fog, akkor idén sem lesz másképp.



Kék szalag az út szélén.
Nem, ez még nem a pályakijelölés, ez az ember mocska. Mert ugye egyszerűbb elautózni az erdőbe és kidobni a szemetet, mint a kommunálisnál venni egy plusz szemeteszsákot és kirakni a kuka mellé.

Ha a természet egyszer ellenünk fordul, remélem, mindenki tudni fogja, mi miért történik.


Terepfutó nyoma a hóban :)
 Szokás szerint, megint rám kellett várni.

Állandó modellem...
...és türelmes túratársam <3
Na meg az elmaradhatatlan gombák :)
Erdei göröngyös jégpálya.
 Ennél a magaslesnél takarítottuk le tavalyelőtt a sáros cipőinket.


Kinéztünk a tisztásra, hátha látunk egy-két állatot, de sajnos nem volt ott egy sem, csak ezt a csodálatos valamit találtuk:

Harley Hotel a magasles mögött.
Újra ropogott  a hó a talpunk alatt.



Jégre lépni tilos!


Az út mellett, a fák mögött elkerítve rackajuhok legelésztek.



Majd elveszítettük az utat. Itt kellett volna az erdészeti útról letérni, jobbra... de hol?

Erdészeti bozótolás után.
Ösvény sehol.
Úgy döntöttünk, visszamegyünk az erdészeti útra és azt követve kerüljük ezt a darab erdőt.


Közben szépen megriasztottunk egy őzikét. Tőlünk két méternyire ugrott egy hatalmasat nagy ijedtségében és  fordultában jól nekivágódott egy farönknek szegényke. Sajnáltam nagyon, mert imádom őket... az őzpörköltet is imádom.

Kiértünk arra az útra, amelyiknek a végén - emlékeink szerint - a szentkirályszabadjai vadászháznak kell lennie.


Ezen az ösvényen kellett volna kijutnunk az erdőből.
Az útról letérve, a vadászház mellett továbbhaladva értük el a Vödörvölgyet.


Gyere mááá!
A vadászház mögötti tisztáson a távolban a földön láttam valamit...
mintha egy fej lenne, egy kutya feje...Biztos nem az.
 A tisztás mellett, a vödörvölgyi bicikliúton mentünk vissza Almádi felé.


Egyik kedvenc házikóm.
 A Nap hamar eltűnik a dombok mögött, ezért kevés napfény jut be ide. Kicsit hűvösebb is van, a hó is jobban megmarad.


A fák között megbúvó rom.
Ha zöldbe borulnak a fák, talán nem is látszik.

A bicikliutat elhagyva a zöld jelzésen haladtunk.


Ez már Almádi széle, kertek alatt vitt az út.



A zöld a Remete forráshoz vezet.






Az erdőből kiérve becsusszantunk Almádiba :)


A mellékutcákon jeges trutyi.
A városközpontban tiszta, száraz utak.

A pályabejárást követően, amikor hazaértünk jelentkeztem a versenyre. Az égvilágon semmiféle elvárásom sincs, tisztában vagyok vele, hogy itthon nagyon jó futók vannak meg nekem az ennél hosszabb távok jobban is fekszenek, de szükségem van a versenytapasztalatra, úgyhogy beneveztem.

Annyit szeretnék csak, hogy esés és sérülés nélkül le tudjam futni a távot. Erre minden esélyem megvan, ha addigra eltűnik a jég az utakról. Ha nem, akkor érdekes egy derbi esz.
 

Design by Amanda @ Blogger Buster