"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2016. december 19., hétfő

III. Bakonyi Karácsony terepfutó verseny és teljesítménytúrák

Idén úgy alakult, hogy karácsony előtt lett pár szabad napom, így gondoltam egy merészet és beneveztem a III. Bakonyi Karácsony terepfutó verseny és teljesítménytúrák félmaratoni távjára.


Soha ezelőtt nem vettem még részt ilyen hosszú terepversenyen, úgyhogy ezzel a félmaratonnal egy lépcsőfokkal feljebb léptem.

Réges-rég nem jártam már a Bakonyban, Bakonybélben és környékén pedig még sohasem, úgyhogy nagyon vártam ezt a napot. Mivel a futás mellett teljesítménytúrák is voltak, K. úgy döntött, hogy amíg én futok, addig ő teljesíti a 10 km-es túrát, szóval igazi családi program volt :)

Előző nap a szervezők feltöltöttek FB-ra pár képet, hogy lássuk, mi vár majd ránk... többek között ez:

Hó helyett dér...
...és fagyott föld.
Képek forrása: ITT
A munkagépek rendesen hazavágták az erdészeti utakat, csak reménykedni tudtam benne, hogy nem lesz túl enyhe az idő. Bár igazán nem tudom, mi a jobb: ha megfagy a göröngyös földút vagy ha sárban dagonyázunk?

Mindenre felkészülve vágtunk neki a napnak.

A túrázók egyénileg rajtoltak el 10 óráig, a futókat 11órakor tömegesen indították útnak. A rövid és a hosszú távon indulók, kicsik, nagyok, fiúk, lányok, idősek, fiatalok, egyedül futók, többen együtt futók, kutyával futók... szóval jó színes volt a társaság.

Nekem, abszolút egyedül futónak a hajszálnyival több, mint nulla versenytapasztalattal a hátam mögött, még mindig nagyon furcsa másokkal együtt futni. De tudom, szükségem van az ilyen szituációkra is, mert ezekből rengeteget tanulhatok.

Ezen a versenyen a canicross-osok, azaz a kutyával futók tetszettek nekem a legjobban. Ez egy nagyon szép sport.

A hátam mögött felcsendült a "Ne húzzál! Ne húzzál már! Mondom, hogy ne húzzál!", majd mellettem bal oldalon megjelent egy gyönyörű magyar vizsla.

Aztán amikor az egyik kaptatón bele kellett gyalogolnom, a mögöttem érkező német juhászkutyával futó nekem szánt "Nem állunk meg, futunk tovább ;)" mondata szintén feldobta a napomat. Majd elmesélte, hogy egy másik versenyen egy emelkedőn a kutyájához intézett "Fussál már, b.mmeg!"-et az előttük gyalogló lány meghallotta és szegény magára is vette, azt gondolta, neki mondta.

Frissítés a 10. km-nél, igazi csapatmunka :)
Én ekkor már kicsit előrébb jártam.
Nagy élmény lehet saját kutyával futni.
Kép forrása: ITT
Ezek olyan pillanatok, amiket sosem fogok elfelejteni :)

Nem untatnék nagyon senkit sem a futásom részleteivel, a legfontosabb, hogy nem estem el egyszer sem... bár 13 kili környékén volt egy hatalmas botlásom, de szerencsére sikerült esés nélkül kijönnöm belőle.

EZT futottam.


A hivatalos időm 01:59:26 lett, amivel a felnőtt női 3. helyen végeztem.

Kicsit homályos, de azért rajta vagyunk.
III., I., II.

Kis üröm az örömömben, hogy a második helyezett az utolsó pár száz méteren került csak elém :( A versenyrutin az, ami a javára billentette el a mérleget. Leelőzött, én visszaelőztem, majd Bakonybél főutcájára érve én bementem a járdára, ő nem. A kisebb ívben kanyarodás és a sima aszfaltút döntötte le a kettőnk csatáját... az ő javára. Ennyi.

Egy korosztály vagyunk, sőt ugyanaz az évjárat. Ő sportegyesületi tag és rendelkezik sportmúlttal, én nem. Szóval nincs miért szégyenkeznem. Egyébként futottam már vele egy versenyen. Idén nyáron Köveskálon, ahol ő 1. lett, én 3.

A legfényesebben csillogó bronzom.
A bronz érem mellé ajándékcsomag is járt :)
Ha visszapörgethetném az időt, akkor nem mennék be a járdára... bár nálam ez reflexszerűen jön. Ha esténként sétálunk a faluban, akkor is folyton "menjünk be a járdára..." van. Még akkor is, ha egy darab autó nem sok, annyi sem közlekedik az utakon. Ez vagyok én.

A célban a verseny teljesítői befutóérmet kaptak, a túrázók kitűzőt. A póló opcionális volt, külön díj ellenében lehetett előrendelni. Technikai rövid, pamut rövid és pamut hosszú ujjúból lehetett választani, egyedi felirattal a hátán vagy anélkül. A pólók nagyon jó minőségűek.

Én kértem egy pólót is, mert szép emlék.
Ezen kívül gazdagabb lettem még 2, azaz kettő darab belilult körömmel a bal és a jobb lábamon egyaránt. Úgy néznek ki, mintha egy 10 kilós kalapáccsal vágott volna rájuk valaki egy nagyot. Ha kicsit szalonképesebb leszek, talán meg is örökítem őket. Tavaly nyáron a salföldi verseny után már volt részem ilyenben, akkor megúsztam körömleesés nélkül. Csak remélni tudom, hogy most is simán lenőnek a körmeim és nem esnek le.

A rövidebb távon K. általános iskolai testnevelés tanára is futott és a férfi masters kategóriában a 3. helyen végzett. Nagy megtiszteltetés, hogy eredményhirdetés után odajött és gratulált nekem, a szinte semmiből érkező, ismeretlen futónak. A megfutott kilométerek után ez volt a legnagyobb jutalom, amit kaphattam. A tanár úr egy nagyon-nagyon jó és tapasztalt futó. Számos kitüntetésben volt már része - országos bajnok, Veszprém megye sportolója, hogy csak párat említsek az elismeréseiből. Látni, hogy egy ilyen nagy formátumú sportoló őszintén örül az eredményemnek, leírhatatlanul jól esett.

Csillogó szemekkel mondta, hogy milyen nagy dolog, hogy egy olyan kicsi faluban, mint a miénk, van hat futó. Én nem ismerem mindegyiküket, mert nem vagyok született alsóörsi, de megtisztelő, hogy engem is közéjük sorolt :)

El kell még mondanom, hogy a szervezők ezen a rendezvényen nagyon kitettek magukért. Minden szuper volt. A nevezés, a verseny, a célba érkezés, az eredményhirdetés, a rengeteg tárgynyeremény, amit szétosztottak... szóval tényleg minden.

A célban nagyon finom tárkonyos vadraguleves, tea és forralt bor várt bennünket, de volt szaloncukor és mézeskalács is. Bőség zavara, de tényleg.


Már nagyon várom, hogy fényképezőgéppel a kézben újra bejárjuk a verseny útvonalát, mert futás közben sajnos nem értem rá kattintgatni, pedig lett volna mit. A Bakony télen is gyönyörű.

Ezúton is köszönjük a Szervezőknek és a Segítőiknek, hogy időt és energiát nem sajnálva megajándékoztak bennünket a Bakonyi Karácsonnyal.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster