"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2016. december 5., hétfő

Ifingerhütte

Eljött az ideje, hogy megismerjük egymást :)

Speedhiking a Gsteierig.


 Onnan futás a Taser Höhenweg-en a Taser felvonóig.


Majd felfelé vettem az irányt és bevetettem magam a Taser feletti sűrű erdőbe. Hatalmas fenyőfák alatt vezetett az út. Délután 3 is elmúlt már, mikor a pocakom jelzett, hogy ideje lenne végre enni valamit, mert régen volt már reggeli.

Jól van, akkor szünet.

Nekem nagyon bejönnek az ilyen utak.
Itt letáboroztam.
Uzsonna...
...kilátással.

Fényképezőgépet elég macerás magammal vinni, ha futok vagy komolyabban túrázok, de szerencsére telefon mindig van nálam. Elég béna kis videókat csinálok telóval, de én ennek ellenére nagyon tudok örülni egy-egy ilyen emléknek.


Várjunk csak, olyan ismerős nekem az a szép ződ gyep ott lent...

Alaposan megnéztem magamnak és sikerült beazonosítanom a helyet.
Igen, igen, azok a szemközti fenyőfák szegélyezik  a Taser Höhenweg meredek lejtős szakaszát. De ideje továbbállni, mert sohasem érek oda.

Az erdőből kiérve...
... kicsit simábbá vált a terep.
Aztán az egyik kanyar után felbukkantak a hegyek. Váó, ebből a szögből még nem is láttam a őket.

Bal oldalon az az Ifinger (2581 m)  kell legyen, jobb oldalon pedig...
az lehet a Lauwand (2251 m)?
Majd ismét az erdőbe vezetett az út.



Ez itt egy aktívan működő teherszállító felvonó. Ezek nélkül a kis Seilbahnok nélkül a magasabban fekvő Hütték és Almok nem tudnának létezni. A helikopteres szállítmányozás olyan úri huncutság, amit itt is nagyon drága.

Ez a Seilbahn gondoskodik az Ifingerhüttéről. Valaki idelent megpakolja  a napi működéséhez szükséges mindenféle földi jóval, holmival a "tepsijét", beindítják a masinát, és felküldik a rakományt, amit aztán Hütténél kipakol valaki. Fentről pedig ezzel küldik le azokat a dolgokat, amikre már nincs szükségük odafent, pl. az üres göngyölegeket.

Sőt, ha egy magasan fekvő parasztgazdaságban tartanak pl. tejelő állatokat és a tejeskocsi nem tud felmenni hozzájuk begyűjteni a tejet, mert nem vezet fel oda út, akkor a lefejt tejjel teli tartályokat is Seilbahnon küldik le a gazdák. De szénabetakarításnál is nagy hasznukat veszik.

Olyan jól működnek itt a kicsi családi gazdaságok, hogy elnézve őket nem is értem, nálunk otthon miért nem volt elég a rendszerváltás óta eltelt idő arra, hogy legalább a kereteit létrehozzák és a csíráját elültessék valami hasonlónak.

Persze a "nem is értem" nem komoly ám! Értem én, hogy a sok elprivatizálgatás meg elmutyizás miatt jutottunk oda, ahol tart az ország. Itt kint pár hektár föld tart el egy családot 

 (És errefelé egy parasztcsaládban nincs egykézés, itt bazisok gyereket csináltak régen... meg ma is, nagy a jólét na.)

Nálunk otthon meg megy a sírás-rívás, miközben bődületes számokkal dobálóznak... 300 hektár feletti nagygazdák... az agyam eldobom, de tényleg!

Na már megint elkanyarodtam.

Jó az irány :)
Jó dolog, hogy útközben van lehetőség víz vételezésére.
Szép helyen vezetett az út és szerencsére senkit sem kellett kerülgetni, csak az enyém volt az ösvény felfelé.



Minél magasabbra törekszel, annál rögösebb az út, amit be kell járnod hozzá...
 

Remek, gratulálok! Ez akár egy napi bölcselet is lehetne.

Igaz vagy nem igaz?
A fák között a Seilbahn látszik ismét.
Kár, hogy éppen nem szállítottak vele semmit.
Ezen a részen tényleg jobb, ha nem bámészkodik az ember, hanem a lába elé figyel.




Végre táblák!

Most a 18A-n jöttem. Egyszer megnézem milyen a 18-as.
Mindjárt ott vagyok :)

Már csak 5 perc :)
Ismerős hang ütötte meg a fülemet, amit hirtelen nem tudtam beazonosítani. Takk-takk-takk... mintha folyamatosan pattogott volna valami... Ó, közben megérkeztem.

Már látom, nekem való ez a hely :)
Igen, a fekete műanyag részt kell megmarkolni, kiakasztani a kampót,
majd magunk mögött visszaakasztani.
Hát ez meg mi? Ja, hogy villanypásztor? Hát persze, ez az a hang, ez pattog. Szóval áram alatt van a "kapu". Szuper. Csak azt tudnám, milyen hatalmas fenevad lakik itt, akit nekem derékig érő villanypásztorral kell bent tartani?

Tök jó, hogy én városban szocializálódott (sajnos) falusi liba létemre tudom, hogy hogyan kell hozzányúlni illetve hol szabad megfogni egy ilyen villanypásztort de mi van akkor, egy család túrázik errefelé és mondjuk a gyerekek előreszaladnak... oké, talán nem halt még bele senki egy kis áramcsípésbe, de egy figyelmeztető tábla talán elférne itt valahol.

Juj, milyen csodába cseppentem?!


 Micsoda házikók vannak itt?! Mintha álmodnék.

Háttérben az Ifingerrel.
Elfogadnátok ezt a házikót?
Vagy inkább ezt?
Ó, így már teljesen érthető, miért kell a villanypásztor ;)
Megérkeztem.


(Közben rendesen feltámadt a szél, úgyhogy elnézést a hang miatt!)

Folyt.köv.
(09.06)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster