"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2016. december 11., vasárnap

Bergblut - avagy vérszövetségben a heggyel 2/1.rész

Heteken keresztül másra sem tudtam gondolni. Egyfolytában ott motoszkált a fejemben a pad. Tudtam, nekem vissza kell mennem és folytatnom kell az utat.


Végre elérkezett az a reggel. Izgultam nagyon.

Egy egyedül túrázó ember a kívülről szemlélők számára elég sajnálni való, sőt, már-már szánni való látványt nyújthat. De én már jó úton haladok afelé, hogy ne foglalkozzak azzal, hogy mások mit gondolhatnak rólam. Úgyhogy ennek tükrében: nem érdekel, ha szánnak.

Nem mondom, hogy nem érzek végtelen szomorúságot olyankor, ha valami szépet látok és azt nem tudom azonnal megosztani azzal, akivel szeretném, de meg kellett tanulnom elfogadni azt, hogy mi most egy ilyen időszakot élünk. Úgyhogy beleálltam a szituba és elfogadtam.

Mivel egyedül vagyok, a kiruccanásaim szigorúan az "épségben visszatérni" jegyében zajlanak. Kizárólag olyan helyeken kószálok, ahonnét még biztonságosan vissza is tudok jönni.  

Legalább is igyekszem. Nagyon-nagyon igyekszem.

Aznap a haflingi busszal felmentem a végállomásig, egyenesen Falzebenbe. Ez a hely voltaképpen nem más, mint Meran 2000 kapuja.

Meran 2000
Meran 2000 - egész évben látogatható, autómentes turistaparadicsom. Télen, ha leesik a hó, elözönlik a téli sport szerelmesei, hómentes időben pedig a kirándulók tömegei.

Amikor sok-sok évvel ezelőtt először jártunk Meran 2000-en,
akkor ennek a hotelnek a teraszán kávéztunk :)
Falzebentől Meran 2000 csak egy ugrásnyira van, úgyhogy én innen felfelé nem szoktam felvonózni. Most is gyalogosan mentem.

Az Umlaufbahn Falzeben állomása,
háttérben az Ifingerrel.
A két fickó a kép  bal oldalán teljesen véletlenül került csak megörökítésre, éppen belesétáltak a képbe. Arrafelé indultak el, amerre én is, úgyhogy kénytelen voltam követni őket. Nem szokásom megbámulni vadidegen férfiakat, de ennek a két őrültnek a vádliját nem tudtam nem észrevenni. Akaratlanul is vonzotta a tekintetemet. Na, gondoltam magamban, ezek ketten tutira futnak.

Itt még látótávolságon belül voltak.
A felvonóval párhuzamosan vezet az út, ami télen szánkópályaként funkcionál.
A két fickónak nyoma veszett.
Utólag azért megfejtettem ám az x-aktát.
Ők itt balra mentek, én pedig jobbra.
'80-as évek képeslapjaira kívánkozó motívum :) De tényleg:

Zuegghütte, háttérben az Ifingerrel.
Jobb oldalon fent pedig a Bergstation Bergbahn Meran 2000 épülete.
A 14-es számú turistaút visz fel Meran 2000-re. Jellemző Trolliára, hogy az egyértelmű utakat, ahol még a hülye sem tévedne el, azokat kitáblázzák.

Íme, ha egyértelmű, akkor tábla!
A felvonó alatt visz az út.
Megállás nélkül közlekednek a kis kabinok.
A felvonó szomszédságában Alpin Bob pálya is van.
Mondom, ami egyértelmű, azt kitáblázzák.
A kép közepén egy igazi troll apó menekül.
Közvetlenül ezelőtt figyelt le egy turistanénit, aki az erdőbe ment pisilni.
A bácsinak nem tetszett eme cselekedet.
Ami nekünk a magyartarka, az a trolloknak a Grauvieh.
Ők legelésznek a turistautak mentén.

És máris fent vagyunk a falzebeni felvonó végállomásánál.

Itt a Piffinger Köpfl-nél van egyébként a minden év szeptemberében megrendezésre kerülő
Berglauf Meran 2000 hegyifutó verseny célja is.
Viszonylag későn indultam aznap, amit különösebben nem bántam, mert addigra a turisták nagy része már lefelé vette az irányt.

Elszántan haladtam a hegy felé.
Ezen a képen látszik, milyen közel van egymáshoz a két felvonó állomása.
A balos a falzebeni, a jobbos a Bergbahn Meran 2000.
Amikor először jártam fent a padnál, akkor útközben elhagytam a kisebbik flaskámat. Kiesett a hátim oldalsó zsebéből. Ezt fent vettem csak észre a padnál és tuti biztosra vettem, hogy keresztet vethetek rá. Szomorúan bandukoltam lefelé, még az uramat is felhívtam nagy szomorúan, hogy képzelje el, mi történt velem... Majd csodák csodájára, pár száz méterre lejjebb, egy oszlop tövénél megtaláltam :)

Emellett az oszlop mellett hevert kicsit koszosan.
De nem vitte el senki :)
Úgy látszik, nincs még veszve minden :)
Ezt a szakaszt már ismerem jól. Nem futható - legalább is én itt nem tudok végig felnyargalni - , de szépen fel lehet rajta kapaszkodni a padig.

Hú, itt már nagyon izgultam.
Aztán végre újra ott voltam, az én padomnál. Persze tisztában vagyok vele, hogy a pad igazából nem az én padom, de azért egy icipicit mégis :)


Megint olyan volt, mintha rajtam kívül egy ember sem lenne a hegyen. Se előttem se utánam nem volt senki. Örültem, mert így újra az enyém lehetett a pad egy szendvics erejéig.

Egy kis láblógatás.
A felhők győznek majd vagy a nap?
Én mondom, furcsa hely ez itt fent... mintha folyamatosan figyelnének. Sőt, beazonosíthatatlan hangokat is szoktam hallani... nem hiszem, hogy ez paranoia. Valami vagy valaki tényleg van idefent.


Kezdett kicsit befelhősödni az ég, úgyhogy felszedelőzködtem. Nem, nem fordulok vissza, ma nem. Most még nem. Úgy voltam vele, hogy amíg nem kezd el esni az eső, addig megyek felfelé...


Magányos utam volt, csak néhány lefelé tartó turistával találkoztam. Ránézésre mindegyik 60 felett járt már, de iszonyat jó kondiban voltak. Nagyon csípem az ilyen embereket.


Na majd, ha legközelebb jövök, én is korábban vágok neki a napnak, gondoltam és nyugtatgattam magam, hogy gyerek még az idő és á, esni sem fog, nyugi, menj csak, menj!

Futható, ám folyamatosan emelkedő utacska.
Ajánlatos nem bámészkodni, hanem a lábunk elé figyelni.
A hegyoldalban húzódó, kövekkel tarkított út egyenesen a Kuhleitenhüttéhez vezet.

Az ott jobb oldalon a Kuhleitenhütte (2361 m).
Jelenleg nem üzemel.

A videón látszik, hogy szép szürke fellegek gyülekeztek felettem. Ó, mit nekem eső 2000 méter felett... Még egy kicsit feljebb megyek, aztán meglátom mi lesz.

Ilyen az, amikor csalogat az út.

Kiszúrtam egy fehér valamit a kiugró sziklafalon.
Letértem az útról, hogy megnézzem, mi az... nem kellett volna, de mindegy, megtettem, megnéztem. Egy márványtáblát őriz a szikla. Egy újabb áldozat :(


Miért van az, hogy az idefelé mindig egyszerűbb, mint a visszafelé? Bukdácsolhattam vissza az "útra". Az útra, ami lépésről-lépésre egyre inkább beleolvadt a környezetébe, mígnem teljesen eltűnt.

Nem volt egyszerű, de sikerült.
No jelzések. Maradtam én és körülöttem a kövek.

És itt hívnám fel a figyelmet még egyszer rá és kérnék meg mindenkit arra, hogy ilyen magasságokban ne rakosgassuk már mindenhova ész nélkül egymás tetejére a köveket önző módon, a saját belső békénk kedvéért, plíííz. Hagyjuk meg ezt azoknak, akiknek ez a "dóguk"!

Közben elkezdett csepegni az eső. A távolból egy beszélgetés foszlányait hozta felém a szél, de akárhogy is próbáltam megkeresni a hang forrását, nem láttam senkit. Abban viszont biztos voltam, hogy  feljebbről jön. Jó volt tudni, hogy mégsem vagyok teljesen egyedül.

Egy hozzám hasonló, magában nagyon jól ellevő embernek normál körülmények között eszébe sem jut, hogy  vannak olyan helyzetek, amikor bizony nagyon lehet örülni vadidegen emberi hangoknak.

Egyre távolabb kerültem a Kuhleitenhüttétől.
Folytattam a felfelé mászást. És milyen jól tettem! Az esőfelhők szép lassan meggondolták magukat. Bár továbbra is ott gomolyogtak, mégsem szakadt le az ég.

Hegycsúcs, de messze vagy!
Úgy döntöttem fő a biztonság, úgyhogy eltettem a telefonomat és inkább a botjaimba kapaszkodtam. Igyekeztem nem lezúgni a völgybe.


Az órám szerint 2490 méter magasan jártam. Erre inni kell! Pont volt ott egy jó kis pihenőhely :)


EL sem hiszem, hogy idáig jutottam :)
No, hát akkor, Isten - Isten!
Erre ittam egy jó nagy korty izót.
 Aztán feljebb észrevettem valamit.

Nehogy ne nézzem meg ;)
 Folyt. köv.
(09.13)

6 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Tényleg bátor vagy egyedül nekivágni.

Névtelen írta...

Meglátod nemsoká megint együtt cipeljük a hátizsákot!

J. írta...

Hát, néha én is így érzem... Ennél a túránál pl. csak utólag esett le, hogy mégis hol jártam én egyedül.

J. írta...

Névtelen, tudom ám ki vagy! ;) Már nagyon várom azt az időt! Egyébként meg tessék szépen aludni most már, kérem szépen!

Holdgyöngy írta...

Az a pados fotó nagyon jó, ez kimaradt.

J. írta...

Köszönöm :) lassan megtanulok a nagyon alap telómmal értékelhető képeket készíteni.

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster