"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2016. december 10., szombat

Az Ifingerhütténél

 Igazi hegyvidéki idillke fogadott idefent.

Az Ifinger / Picco Ivigna 2581 m
Az Ifingerhütte, 1815 m
Egy gyönyörűséges ló.
Bocsánat, kettő gyönyörűséges ló.
Ajjaj, az egyikük célba vett... bárcsak ne lennék ilyen nyuszi.
Aztán csak néz szegény, mert nem érti, miért hátrálok.
 Pedig ő csak meg akarta mutatni, hogy mit is szeretne:


Kijönni...

És ki is jött. Kinyitotta magának a kaput. Ha nem a saját szememmel látom, el sem hiszem, hogy ilyen van. Ez a paripa frankón leakasztotta a madzagot a kapuról...

Bevallom hősiesen, én abban a szent minutumban olyan gyorsan spuriztam el onnét, hogy az már-már szinte szégyen.

A szakács éppen kint pihizett egy padon, én pedig kapva kaptam az alkalmon és biztos, ami biztos alapon közelebb somfordáltam hozzá. Ő mégis csak ismeri ezeket az állatokat...


Kb. két mondatot, ha tudtam váltani a fickóval... éppen azt ecsetelgette nekem, hogy nem kell ám félni tőlük, nem bántanak... ó, tényleg?... megfordultam, egy hatalmas lófej bámult bele egyenesen a képembe... benézett, mint ló az ablakon ;)

Na azt a rémült fejet, amit én akkor vágtam... na azt kellett volna megörökíteni. A ló meg csak szugerálta belém azokkal az okos szemeivel, hogy "Nem érteeeed? Csak ismerkedni szeretnék. Nem bántalak. Miért menekülsz előlem?"

Szegény paci nem tudhatja, én pedig nem tehetek róla, de világ életemben tartottam a lovaktól. A tehenektől is félek... tulajdonképpen a kutyáktól is... asszem. Sőt, néha még Lehelkémtől is ;)

Aztán szegénykém inkább úgy döntött, hogy nem vesződik velem és faképnél hagyott... pedig már épp kezdtem volna összeszedni a maradék bátorságomat... de talán jobb ez így. Szerencsésebb lenne inkább egy minilóval elkezdenem ezt a terápiát.

Faképnél hagyás.
A kis haverja követte.
Úgy döntöttek, evésbe fojtják meg-nem-értettségüket.
A lovak melletti kis fa építmény egyébként nem más,
mint a teherszállításra használt felvonó felső állomása.

Az utolsó jégkorszak idején az Alpokat kb.2200 méterig egy hatalmas nagy, összefüggő. 2-3000 méter vastag jégtakaró borította. Elképzelni is lehetetlen. Majd jött a lassú felmelegedés és ez  a gleccser szépen lassan mozogni kezdett, hatalmas sziklákat, kőtörmelékeket sodorva magával. Ahogy a jég elolvadt, úgy kerültek felszínre a gleccser hordalékai.

Bal oldalon a Gfeiseben-Stoan.
(Trollul így hívják. A Stoan az Stein, azaz kő, a Gfeiseben-t nem tudom mit jelent.)
A kép bal oldalán lévő hatalmas gránit-tömböt, a Gfeiseben-Stoan-t is a jég hozta magával. Ezen a sziklatömbön van egy információs könyvecske, ami az Ifinger és az Ifingerhütte múltjába nyújt egy kis bepillantást.



Az Ifinger északi falának áldozatai.
1888 és 2004 között 43 hegymászó lelte halálát az Ifingernél.
Ha túrázni vagy futni indulok, az a fő szabályom, hogy nem megyek olyan helyekre, ahonnét nem tudok épségben visszajönni. Ez különösen azóta nagyon fontos, amióta javarészt egyedül mászkálok. Az esetek többségében sikerül is sérülés nélkül befejeznem egy-egy napot.

Innen is ideje volt elindulni visszafelé, mert egyre erősebb lett a szél.

Utolsó pillantás az Ifingerre.
Látjuk még egymást ;)
Lesz még mit felfedezni errefelé.
De most irány a Taser!
Nem egészen ugyanazon az úton mentem vissza, mint ahol jöttem, az út vége kicsit másabb volt.

A Taserhez tartozó kalandpark.
Ők is a Taserhez tartoznak - alpakák, lámák.
A kápolna háta mögött lyukadtam ki.
Elfogytak az emberek idefent.
Szerencsére :)
Így végre nekem is jutott hely :)
Persze nem bírtam ki, hogy ne huppanjak bele :)
Vacsoraidő volt, hát elmajszoltam az utolsó almámat.
Kb. 17,5 km után jól esett egy kicsit lábat lógatni.
Egyébként amikor fúj a szél, elég furi ebben az izében ülni,
mert ahogyan lengedezik velünk a  domboldal tetején, az
olyan, mintha a semmi felett lebegnénk.
A hegyről kivételesen felvonóval mentem le a faluba majd gyalogoltam még vagy 2 km-t a hotelig. Jó kis nap volt.
(09.06)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster