"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2016. december 23., péntek

A legkedvesebb karácsonyi ajándék: egy tenyérnyi macskaszőr

Pár évvel ezelőtt, amikor ismét egy nagyot fordult velünk a világ, Lehelkém a maga módján próbálta meg feldolgozni az őt ért hatalmas változást.

Úgy állt a helyzet, hogy 7 év után Trolliában a lejáratához közeledett a kis lakásunk bérleti szerződése. A tulajdonos pedig úgy döntött, eladja a lakást, persze albérlők nélkül. Amikor annak idején az első 2 év után még 5 évre meghosszabbítottuk a szerződést, akkor még azt mondta, hogy ó, bármeddig leszerződhetünk. Mi akkor a bármeddiget nem mertük bevállalni, úgyhogy a bűvös 7. év lejártához közeledve elég nehéz helyzet elé kerültünk. Döntenünk kellett, hogy hogyan tovább. Két lehetőség állt előttünk: keresünk egy másik lakást vagy hazacuccolunk.

Trolliában az évek során a lakásbérleti díjak egészen a csillagokig kúsztak fel, úgyhogy olyan olcsón, mint addig, nem tudtunk volna sehol sem lakni. Nem nagyon érte volna meg csak azért dolgoznunk, hogy fent tudjunk tartani egy albérletet. Segélyért, támogatásért kilincselni a hivatalokban? Na azt nem.

Nekünk az örökre külföldön maradás amúgy sem volt opció. Persze nem mondom, hogy az ember néha nem játszadozott el a gondolattal, hogy mi lenne, ha... De nem.

Aki azt mondja, hogy idegen földön ugyanolyan teljes életet tud élni, mint a saját hazájában az nem csak a környezetét csapja be, de saját magának is hazudik.

Mi megkaptuk a kellő lökést és mindent átrágva meghoztuk a döntést: ha lejár a szerződés, hazaköltözünk. Ebben az időszakban K. elég sok időt töltött tőlünk távol és Lehelkém ezt az egészet nem nagyon tudta hová tenni.

Sokat szomorkodott. Szerintem úgy érezhette, hogy odalett az ő kis falkája. Ha otthon voltam, árnyékként követett mindenhová.

Ha szkájpoltunk, ő is szkájpolt.
Ha pakolásztam, ő is pakolt.
Ha varrogattam, ő is varrt.
Ha ki akartam cserélni a szemetesben a zacskót,
akkor neki is pont az üres zacskóval volt valami halaszthatatlan dolga.
Szerencsére az étvágyával nem volt semmi baj, viszont azt vettem észre, hogy a szokásosnál is többet tisztálkodott és szép lassan kezdett eltűnni a hasa aljáról a szőr. Egyszerűen lenyalogatta.


2013. július
Ez volt a kezdet.
Aztán lejárt a szerződésünk, hazapakoltunk. Félig felszámoltuk a kinti életünket. Már-már azt gondolhatta volna szegény Lehikém, hogy végre helyre áll a rend körülötte, hiszen újra otthon voltunk és teljes volt a létszám. De az élet nem ilyen egyszerű... a miénk legalább is nem.

Egy kis téli szünet után megint csak hárman voltunk két felé: ők ketten otthon, én pedig újra Trolliában. Na, ezt hogyan magyarázod meg egy macskának? Sehogy. Egészen pici kora óta velem van. Szerintem ekkor azt gondolta, hogy végleg cserbenhagytam.

Szkájpolás: feje a hangszórónál és közben ölel.
Egy mindannyiunk számára nehéz időszak vette kezdetét, amit már Lehikém emésztése is megsínylett. Nagyon féltünk, hogy valami komolyabb baja lesz, de szerencsére nem lett. K. kikísérletezte a legmegfelelőbb étrendet  a számára, így az emésztési gondjai szép lassan megszűntek. A hasán a szőr viszont továbbra is csak fogyott.

Ez elég intim. Látszik, hogy a lenti cickóit nem fedi semmi.
2016. nyarán már ott tartottunk, hogy az alhasán a pihe-puha szőr helyett egy nagy tenyérnyi meztelenség éktelenkedett csak. Teljesen feladtuk a reményt, hogy valaha is visszanő a szőre. Egyszerűen nem hagyta, hogy az újonnan kinőtt kis pihék megerősödjenek. Olyan átéléssel nyalogatta a hasaalját, hogy mi kínunkban már csak nevetni tudtunk rajta, de még jobban szerettük ezért, mint valaha.

2016. június 18. - itt még meztelen.
Aztán valami megváltozott. Szerintem összeállt a fejében a kép és megnyugodott.

Megnézte, ott vagyok-e ;)
Rájött, hogy az ő falkája továbbra is teljes, csak én néha bemegyek a számítógépbe, majd idővel előkerülök. Eddig tartott, hogy feldolgozza és elfogadja a változásokat. Néhány hónap alatt szépen megnövesztette a szőrt a hasa alján.

2016. december 20.
Nem is gondolnátok, hogy egy tenyérnyi macskaszőrnek mennyire lehet örülni :)
Most még puhább és selymesebb neki, mint előtte volt. Az, hogy pár éve már nem hurcoljuk őt A-ból B-be, hét határon át, szintén pozitívan hatott erre a folyamatra.

A mi 13 éves, 4,5 kilónyi tömény szeretetünk.

Imád itthon lenni, itt van otthon.

2 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

S még a macskák nm ragaszkodnak! Nekem egy szerintem 7 kilós macska aludt egész délután az ölemben. Az apja is hatalmas kandúr volt, s ő is sokat tesz azért, hogy a nyomába jusson. Képzeld az egyik metszőfoga letört. Hogyan?Mikor? Ki tudja. Vigyázzatok Lehelkére továbbra is, családtag. Kívántam már szép ünnepet neked?

J. írta...

7 kilónyi szeretet? ;) Olyan jó, amikor rajtunk alszanak és az ember érzi, hogy ez a kis lény 100%-ban megbízik benne <3
Egyszer egy ismerősöm azt mondta, hogy a macskák nem ragaszkodnak személyekhez, nekik csak az számít, hogy valaki eléjük tegye a kaját. Ilyen megjegyzésekkel nem tudok mit kezdeni.
Vagy amikor azt hallom, hogy elkerült tőlünk a kutya/macska, mert megváltozott az életünk és ő már nem fér bele... Persze van az az élethelyzet, amikor tényleg nem fér bele, de legtöbbször az emberi önzőség és kényelmesség az, ami miatt nem fér bele. Mennyi ideig és milyen nagyon fájhat a lelke annak az állatkának, akiről lemondanak? 10 éve mi is megtehettük volna, hogy azt mondjuk, nekünk most nagyon nehéz és ő már nem fér bele, mert tényleg nagyon nehéz volt és a legtöbb fejtörést bizony az okozta, hogy mi legyen Lehelkével (mondjuk ez a mai napig így van ;) de megoldottuk, mert meg akartuk oldani. Szerintem kívántunk már, de ezúton is boldog karácsonyt kívánok! <3

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster