"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2016. október 5., szerda

Futás - A 3. év

Amikor nincs más csak a hegyek és én. Felettünk a kék ég, a felhők és a nap. Talpam alatt a kövek. Körülöttem a szél. A szél hátán pedig ott utazik a csend... majd hirtelen egy távolban portyázó ragadozómadár hangja hasítja ketté az addig áthatolhatatlannak vélt csendet, miközben a szél változatlanul a maga különös táncát járja.

Apró kis mozaikok, melyekből végül összeáll az egész. Ez a semmi máshoz nem fogható egész, ami végül egy semmi máshoz nem fogható érzéssé alakul át bennem. Érzem, hogy az egész része vagyok, miközben érzem, hogy egyedül vagyok.


Ilyenkor akaratlanul is felmerül bennem két kérdés:

Kerülhetek-e ennél közelebb önmagamhoz?
Kerülhetek-e ennél távolabb másoktól?

2 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Fantasztikus érzés lehet. Ezt érezhetik a Caminon is, bár ott sokan járnak.

J. írta...

Igen, igen. Hasonló érzés lehet.

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster