"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2016. október 16., vasárnap

Félúton

A Speedhiking Meran 2000-en június közepén a kb. 1380 méteren lévő Gasthof Gsteier-ig jutottam (ITT írtam róla). Aztán elkezdett szakadni az eső és csak esett és esett. Ázott verébként nemhogy továbbmenni, de még a Gasthof teraszán kávézni sem volt kedvem, ezért akkor úgy döntöttem, aznap nem megyek tovább.

Az idei nyár nagyon fura volt. Szinte az összes szabadnapomon esett az eső. Kétszer-háromszor is nekiindultam a hegynek, de a Gsteiernél tovább soha nem jutottam, mert vagy az lett a vége, hogy elkezdett esni az eső vagy az, hogy csúnya felhők kezdtek el gyülekezni Meran 2000 felett. Egészen augusztusig kellett várnom ahhoz, hogy feljebb tudjak menni.

De nem is baj, mert így legalább lehetőségem nyílt egy kicsit elidőzni a Gsteiernél.


A Gsteier már az 1900-as évek elején is Bauernhofként működött. Itt Trolliában az ehhez hasonló hegyi gazdaságok régen nem magánkézben voltak, hanem "szövetkezetek" (nem tsz-ek hanem inkább érdek-egyesületek) később pedig a megye tulajdonolta őket és náluk lehetett megpályázni az üzemeltetésüket.

A Gsteier-t évtizedeken át a Walzl család üzemeltette, mígnem 1997-ben egy sajnálatos taktorbaleset következtében a gazda életét nem vesztette.



A családfőt ért tragikus baleset után a család nem akarta tovább bérelni a helyet, pedig akkorra már a gazdálkodás mellett a vendéglátást is szépen felvirágoztatták. Ezt követően a Gsteier évekig üresen állt, mígnem az ezredfordulón a megye úgy döntött, eladja az ingatlant.

Trolliáról tudni kell, hogy kevés a szabad földterület, ha van valahol egy nézetméternyi szabad föld, az út szélén, az árok partján, azt tutira beültetik almafával vagy szőlővel. Elképzelni sem tudom, mekkora lobbi folyhatott ezért a 6,5 hektárért... minden esetre az tény, hogy a falu egyik legmenőbb családja kaparintotta meg magának ezt a gazdaságot.

Van egyfajta véleményem az itteni hoteles családokról ...szakmai ártalom... de meg kell hagyni, ez a család nagyon jól csinálja, amit csinál. Hordják-viszik a vendégeket felmatricázott mikrobuszokkal, meditációs és jóga-szeánszokat szerveznek, ebédidőben élő sramlizene jár a Knödel és a Bier mellé, szóval van egyfajta hangulata a helynek.

A vendéglátás mellett biológiai gazdálkodást is folytatnak (mármint nem ők, hanem a szolgáik). Juhokat tartanak, zöldséget termesztenek. Az itt megtermelt javakat pedig a Gasthof és a faluban lévő 4-csillagos hoteljük konyhájában használják fel. Szóval amellett, hogy az egész egy kőkemény biznisz, itt értékteremtés is folyik. 

Sőt, nemcsak teremtés, de mentés is. A "Senior"-nak szép kis gyűjteménye van régi használati tárgyakból, melyek számára a régi pajta épületében egy Bauernmuseum-ot hoztak létre.




A múzeum szabadon látogatható. Nagyon jó kis dolgok vannak itt felhalmozva, csak egy kicsit rendezetlen az egész.










Az út a Gsteierig nagyon szép és kihívásokkal teli, de innen felfelé még szuperebb. Nemhiába rendezik pont itt a Berglauf Meran 2000 hegyifutó versenyt minden év szeptemberében. Csak halkan jegyzem meg, hogy a legelvetemültebbjei alig több, mint 1 óra alatt teljesítik a távot... eszméletlen fizikumuk van.

Alig kivehető, de a kép jobb oldalán, fent a hegyen van egy épület.


Ez az épület nem más, mint Trollia legnagyobb felvonójának, a Seilbahn Meran 2000-nek a végállomása. Nagyjából ott ér majd véget ez a kis trolliai kaland... a következő bejegyzésemben.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster