"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2016. október 4., kedd

Alapozás

Amikor az építész tavaly tavasszal megnézte a boronaházunkat, akkor azt mondta, hogy a határ mellett az lesz a legnehezebb feladat, hogy szakembert találjunk a környéken, mert már mindenki a szomszédba jár át dolgozni...

Á, ez amolyan városi legenda lesz csak, gondoltam. Erre mi történik idén nyáron? Kőműves mesterünk brigádjából ketten lelépnek és irány Osztrákia. Egy másik építkezésen a munka csúszik, így a mi házunk munkálatai is csúsznak, mert nincs aki dolgozzon. Ennyi. Egy ilyen helyzettel mit lehet kezdeni? Semmit. Kellemetlen ez mindenkinek. Annak is akitől lelépnek, annak is, akik lelépnek - pláne akkor, ha mégsem jó ott, ahová lelépetek. Annak is, aki épít és annak is aki építtet(ne).
 
A lényeg a lényeg: a boronaházunknál pár hete újra zajlik az élet.

Az urak ott folytatták a munkát, ahol abbahagyták. A boronafalak alól eltűnt a régi, szétmálló alap és új került alájuk, aztán eltűnt a házban tátongó hatalmas gödör is.

Innen folytatódott a történet.
Írhatnék most kavicságyról, vízzáró rétegről meg ilyen-olyan rétegrendről, s ehhez hasonló dolgokról, ha értenék a kőművesek szép szakmájhoz, de sajnos nem értek.

Viszont kaptam pár képet a 2016. szeptember végi állapotokról:






Alakulgatunk :)

6 megjegyzés:

VRJúlia írta...

Nagyon jó. Mi még mindig a kerítés fázisában vagyunk, nagyjából az általad felsorolt okok miatt, de dolgoznak rajta, én meg már csak azért is várom, hogy akkor végre megmutassam/dokumnetáljam/ a helyet :)
Nagyon szép, amit csináltok, továbbra is figyelemmel követem. ( Hogy nem értek munkájukhoz, az akkor a legbosszantóbb, amikor dolgoznak, látom, hogy haladnak, de mert nem tudom, mit miért tesznek, számomra mindig túl lassúnak tűnik...A mesében ugye, sokkal hamarabb megy :) )

J. írta...

Már nagyon várom a képeket :)
Én is úgy érzem, hogy lassú a folyamat, de amikor visszanézem a régi fényképeket, akkor látom, hogy nagyon sok minden történt a háznál tavaly március óta. Nem nagyon merem leírni, de bízom benne, hogy a 2017-es év végére elkészül.

Holdgyöngy írta...

Már nagyon vártam ezt a bejegyzést. Veletek vagyok lélekben. S nagyon várom a végeredményt.

J. írta...

Köszi :) Azt hiszem (pontosabban remélem), hogy a nehezén már túl vagyunk.

baratella írta...

Szia! Azt hiszem majd a végeredmény megmutatja, hogy érdemes volt Nektek időt, energiát és főként pénzt áldozni e régi ház megmentésére.
Különleges helyen, különleges építmény.Remélem az idő majd igazol.

J. írta...

Köszönjük biztató szavaid, kedves baratella :) Bízom benne, hogy így lesz :) Nehéz munkálatok vannak mögöttünk, de ezeket muszáj volt megcsinálni, mert nélkülük semmi értelme nem lenne a felújításnak. A toldozás-foltozás nem vezetett volna sehova.
Egyelőre csak haladgatunk, de jövőre igazán látványos lesz az egész. Már nagyon várom!

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster