"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2016. október 16., vasárnap

Félúton

A Speedhiking Meran 2000-en június közepén a kb. 1380 méteren lévő Gasthof Gsteier-ig jutottam (ITT írtam róla). Aztán elkezdett szakadni az eső és csak esett és esett. Ázott verébként nemhogy továbbmenni, de még a Gasthof teraszán kávézni sem volt kedvem, ezért akkor úgy döntöttem, aznap nem megyek tovább.

Az idei nyár nagyon fura volt. Szinte az összes szabadnapomon esett az eső. Kétszer-háromszor is nekiindultam a hegynek, de a Gsteiernél tovább soha nem jutottam, mert vagy az lett a vége, hogy elkezdett esni az eső vagy az, hogy csúnya felhők kezdtek el gyülekezni Meran 2000 felett. Egészen augusztusig kellett várnom ahhoz, hogy feljebb tudjak menni.

De nem is baj, mert így legalább lehetőségem nyílt egy kicsit elidőzni a Gsteiernél.


A Gsteier már az 1900-as évek elején is Bauernhofként működött. Itt Trolliában az ehhez hasonló hegyi gazdaságok régen nem magánkézben voltak, hanem "szövetkezetek" (nem tsz-ek hanem inkább érdek-egyesületek) később pedig a megye tulajdonolta őket és náluk lehetett megpályázni az üzemeltetésüket.

A Gsteier-t évtizedeken át a Walzl család üzemeltette, mígnem 1997-ben egy sajnálatos taktorbaleset következtében a gazda életét nem vesztette.



A családfőt ért tragikus baleset után a család nem akarta tovább bérelni a helyet, pedig akkorra már a gazdálkodás mellett a vendéglátást is szépen felvirágoztatták. Ezt követően a Gsteier évekig üresen állt, mígnem az ezredfordulón a megye úgy döntött, eladja az ingatlant.

Trolliáról tudni kell, hogy kevés a szabad földterület, ha van valahol egy nézetméternyi szabad föld, az út szélén, az árok partján, azt tutira beültetik almafával vagy szőlővel. Elképzelni sem tudom, mekkora lobbi folyhatott ezért a 6,5 hektárért... minden esetre az tény, hogy a falu egyik legmenőbb családja kaparintotta meg magának ezt a gazdaságot.

Van egyfajta véleményem az itteni hoteles családokról ...szakmai ártalom... de meg kell hagyni, ez a család nagyon jól csinálja, amit csinál. Hordják-viszik a vendégeket felmatricázott mikrobuszokkal, meditációs és jóga-szeánszokat szerveznek, ebédidőben élő sramlizene jár a Knödel és a Bier mellé, szóval van egyfajta hangulata a helynek.

A vendéglátás mellett biológiai gazdálkodást is folytatnak (mármint nem ők, hanem a szolgáik). Juhokat tartanak, zöldséget termesztenek. Az itt megtermelt javakat pedig a Gasthof és a faluban lévő 4-csillagos hoteljük konyhájában használják fel. Szóval amellett, hogy az egész egy kőkemény biznisz, itt értékteremtés is folyik. 

Sőt, nemcsak teremtés, de mentés is. A "Senior"-nak szép kis gyűjteménye van régi használati tárgyakból, melyek számára a régi pajta épületében egy Bauernmuseum-ot hoztak létre.




A múzeum szabadon látogatható. Nagyon jó kis dolgok vannak itt felhalmozva, csak egy kicsit rendezetlen az egész.










Az út a Gsteierig nagyon szép és kihívásokkal teli, de innen felfelé még szuperebb. Nemhiába rendezik pont itt a Berglauf Meran 2000 hegyifutó versenyt minden év szeptemberében. Csak halkan jegyzem meg, hogy a legelvetemültebbjei alig több, mint 1 óra alatt teljesítik a távot... eszméletlen fizikumuk van.

Alig kivehető, de a kép jobb oldalán, fent a hegyen van egy épület.


Ez az épület nem más, mint Trollia legnagyobb felvonójának, a Seilbahn Meran 2000-nek a végállomása. Nagyjából ott ér majd véget ez a kis trolliai kaland... a következő bejegyzésemben.

2016. október 14., péntek

Ősszel is vár az Őrség!


Helyi termék és kézműves kirakodó vásár, kiállítás, koncert, táncház, filmvetítés, családi programok, előadások és műhelyfoglalkozások várják az érdeklődőket a "...természetesen, Őrség!" programjain, október 21. és 23. között, az őriszentpéteri Malom Látogatóközpontban.  

A rendezvénysorozaton a szervezők az 1956-os forradalom és szabadságharcról is megemlékeznek. Mindjárt a nyitó estén Ferenczi György és Rackajam koncertjével, amely az ‘56-os harcokban elesett Gérecz Attila szellemét idézi meg; október 23-án pedig Szomjas György Nap utcai fiúk című játékfilmjének vetítésével.

Ami a kettő között történik, az a természetesség, játék és környezettudatosság jegyében zajlik ezen az öko-hétvégén, melyet V. Németh Zsolt környezetügyért, agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős államtitkár nyit meg.
 
Az idei eseménysor vezető témája az „élő talaj”, mely köré foglalkozások és előadások is sorakoznak.

A lábunk alá ritkán tekintünk. Nézünk olykor a magasba, reménykedve, vagy sóhajtozva. Sokszor csak előre, szigorúan az utat kémlelve, amerre törtetünk. De hogy a talpunk alatt mi van, arról fogalmunk sincs. A föld – gondoljuk – arra való, hogy „két lábbal álljunk” rajta. A szilárd talaj sok mindent elhord a hátán – és nem nyílik meg! De mi van odalent? Sötét és rideg világ az. Ha valahová, akkor a föld alá biztosan nem kívánkozik az ember. Meglepő volna tapasztalni, hogy ebben a sötétben tömény élet nyüzsög, sőt, mondhatni: az élet egyik forrása ez, itt, a glóbuszon. Éltetőnk a talaj. Megérdemli hát a figyelmet, a védelmet és a méltatást, amit idei mottónkkal meghirdetünk: Éljen a talaj! 


Természetesen a kerékpározás sem maradhat ki a természetközeli élmények sorából: Szlovénia őrségi tájait érintve indít családi körtúrát az Őrségi Kerékpáros és Természetbarát Egyesület október 22-én reggel Őriszentpéterről.

Szombaton délután a „megelevenítés” mozzanatát idézi föl Sebő Ferenc előadása a táncház mozgalom kezdeteiről, utána a Sebő együttes muzsikál. Vasárnap délután kicsik és nagyok is táncra perdülhetnek, amikor a Zala Zenekar tart népi hangszer bemutatót, népi gyermekjáték foglalkozást és - természetesen - táncházat is.


A természetes anyagokból készült portékák, helyi ízek és helyi termékek vására mellett élményszerű családi programokat kínál a TudomisénmiCSODA Egyesület, gyakorlati foglalkozásokat tart a Göcsej Természetvédelmi Alapítvány és a Gaja Környezetvédő Egyesület.

A részletes program elérhető a rendezvény honlapján és facebook-oldalán:

http://www.orseg.hu/hu/esemeny/termeszetesen-orseg.html
https://www.facebook.com/termeszetesenorseg

2016. október 5., szerda

Futás - A 3. év

Amikor nincs más csak a hegyek és én. Felettünk a kék ég, a felhők és a nap. Talpam alatt a kövek. Körülöttem a szél. A szél hátán pedig ott utazik a csend... majd hirtelen egy távolban portyázó ragadozómadár hangja hasítja ketté az addig áthatolhatatlannak vélt csendet, miközben a szél változatlanul a maga különös táncát járja.

Apró kis mozaikok, melyekből végül összeáll az egész. Ez a semmi máshoz nem fogható egész, ami végül egy semmi máshoz nem fogható érzéssé alakul át bennem. Érzem, hogy az egész része vagyok, miközben érzem, hogy egyedül vagyok.


Ilyenkor akaratlanul is felmerül bennem két kérdés:

Kerülhetek-e ennél közelebb önmagamhoz?
Kerülhetek-e ennél távolabb másoktól?

2016. október 4., kedd

Alapozás

Amikor az építész tavaly tavasszal megnézte a boronaházunkat, akkor azt mondta, hogy a határ mellett az lesz a legnehezebb feladat, hogy szakembert találjunk a környéken, mert már mindenki a szomszédba jár át dolgozni...

Á, ez amolyan városi legenda lesz csak, gondoltam. Erre mi történik idén nyáron? Kőműves mesterünk brigádjából ketten lelépnek és irány Osztrákia. Egy másik építkezésen a munka csúszik, így a mi házunk munkálatai is csúsznak, mert nincs aki dolgozzon. Ennyi. Egy ilyen helyzettel mit lehet kezdeni? Semmit. Kellemetlen ez mindenkinek. Annak is akitől lelépnek, annak is, akik lelépnek - pláne akkor, ha mégsem jó ott, ahová lelépetek. Annak is, aki épít és annak is aki építtet(ne).
 
A lényeg a lényeg: a boronaházunknál pár hete újra zajlik az élet.

Az urak ott folytatták a munkát, ahol abbahagyták. A boronafalak alól eltűnt a régi, szétmálló alap és új került alájuk, aztán eltűnt a házban tátongó hatalmas gödör is.

Innen folytatódott a történet.
Írhatnék most kavicságyról, vízzáró rétegről meg ilyen-olyan rétegrendről, s ehhez hasonló dolgokról, ha értenék a kőművesek szép szakmájhoz, de sajnos nem értek.

Viszont kaptam pár képet a 2016. szeptember végi állapotokról:






Alakulgatunk :)
 

Design by Amanda @ Blogger Buster