"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2016. december 4., vasárnap

Taser Höhenweg Nr. 40

Ha három képet tennék csak fel ebbe a bejegyzésbe, akkor szerintem ezeket választanám:

Indulás.
Útközben.
Érkezés.

Először úgy gondoltam, nem pakolom tele a bejegyzést képekkel, de aztán meggondoltam magam. Kell, hogy nyoma maradjon ennek is, hiszen az út a fontos :)

Nagyon úgy néz ki, hogy ez az évem az új terepfutó útvonalak felkutatásának éve volt :) Jövőre nagyon sokat kilométert szeretnék összeszedni terepen, mégpedig úgy, hogy közben ne kelljen azon paráznom, hogy eltévedek-e.

Legnagyobb örömömre idén kiadtak egy sematikus Jogging & walking térképecskét, amin szépen rendszerbe szedték és bejelölgették a futóútvonalakat. A falut és a környékét pedig kidíszítették pici kis útbaigazító táblácskákkal.

Zsebre tehető, nem foglal sok helyet.
Bal alsó sarokban a nagyon trendi útbaigazító táblák rajza.
A Taser Höhenweg-et "Q"-val jelölték. A leírás szerint 11,5 km hosszú, 690 méter szintkülönbséggel.

A fenti térképen lévő egyenes vonalhoz képest a valóság így néz ki:

Nem túl nehéz, de nem is egy vasárnap délutáni andalgás, az már biztos.
A hossza pedig 5,5 km a Gsteiertől a Taserig.
Valaki  nagyon benézett valamit.

Kék ég, a magasban portyázó ragadozómadarak, szikrázó napsütés, majdnem 30°C, úgyhogy vágytam az erdő enyhet adó árnyékára.


Tudom, hogy nem fog nagy tetszést kelteni, de akkor is leírom. Kezd nagyon elegem lenni az emberek által egymásra pakolgatott kődarabokból. Hatalmas késztetést érzek rá, hogy szétrúgjam őket, ha elhaladok mellettük... persze még sosem csináltam ilyent, mert hát azért tartok a hely szellemétől, de tényleg nagyon zavar. Természetellenes és semmi értelme.

Régen  az ilyen kőhalmok útjelzőül szolgáltak és sokszor bizony életmentő jelentőséggel bírtak . GPS jelek, turistajelzések és mindenféle térképek hiányában gyakran ezek voltak az egyedüli tájékozódási pontok Alpokban, de említhetném a Kárpátok bérceit is. Ma meg mi van? Boldog, boldogtalan pakolja egymásra a köveket. Nem értem az embereket, de tényleg nem.

Ez van.
Miután kimérgelődtem magam, elindultam az erdőbe, hogy megtaláljam a belső békémet ;)


 Szépen futható és kevésbé futható köves szakaszok váltogatták egymást.





Szinte végig csak emelkedik az út, úgyhogy néhol tényleg jól jöhetnek a kapaszkodóul felszerelt láncok és kötelek. 



Nagyon élveztem. Szerencsére nem sok ember túrázott ezen az úton. Szabad padot is találtam, úgyhogy úgy döntöttem, letáborozok és megebédelek.

A pad.
A panoráma.
Az ellátmány: bodzaszörp, pikk szalámis zsemle, Marmorkuchen.
Egy kis szénhidrát- és folyadékbevitel után indultam is tovább.

Visszapillantás.
 Válaszút elé érkeztem. Nagy volt a kísértés, de nem hagytam magam, maradtam a 40-es úton.


Ifingerhütte?
Régóta szemezgetek vele.
Majd máskor.

Van-e csodálatosabb a természetnél?

A jutalmam :)

Ezután egy kicsit unalmasabb rész következett.


A rímfaragó igazán kitett magáért.

A távolból gyerekzsivaj hallatszott. Tudtam, lassan lakott részhez érek. Bíztam benne, hogy szabadon kószáló kutya nem fog belém kötni.

Jesszusom, A legyek ura ehhez képest...
Bátorság!
Mintha visszacseppentem volna egy letűnt korba.
A szép zöld hegyoldal némiképp tompított a hirtelen támadt diszharmóniámon.
Bauernhofhoz érkeztem. Megkockáztatom, hogy erre sokan azt mondanák: "Ez mekkora putri!"


Pedig nem putri ez, hanem a a nagybetűs ÉLET. Idefent így élnek az emberek.


Szívem repes, ha ilyent látok :) Egyszerűen mesés. Szeretem nagyon.
Gasthaus Egger
Újabb elágazás.


És már megint az Ifingerhütte hívogat.
De nem hagytam magam, nem tértem le az útról.


Mi az a sziklafalon?
A hegy egy újabbik áldozata.



Ilyenkor tényleg nem lehet egyebet tenni, mint vetni egy keresztet és hálát adni a Jóistennek azért, amiért vigyáz ránk.




A folyamatos hegymenet után meglepő volt a meredek lefelé.



Az erdőből kiérve egy újabb Gasthof:


Gasthof Greitererhof
 ...és egy újabb elágazás várt rám:

Ééés már megint az Ifingerhütte. Nem hiszem el!
Úgy látszik tényleg minden út oda vezet.
 A betonozott erdei utat elnézve nagyon úgy tűnt nekem, hogy itt akkor véget is ért a terepfutrinkám.



És tényleg. Ez itt a Taser Alm a felvonóval.


A vége ez lett:

Távolság: 5,52 km
Min. magasság: 1368 m
Max. magasság: 1571 m
Magasságnövekedés: 280 m
Magasságcsökkenés 207 m

Nem egyezik a térképen feltüntetett adatokkal (11,5 km + 690 m szint) De nem baj. Jó volt :)

Még nézelődtem kicsit ott fent.

Megnéztem a kápolnájukat.
Megnéztem az állatokat.
Kicsit gyönyörködtem...
... kicsi dolce vita.
Menjek le felvonóval?
Á, inkább az erdőn át lefelé.
Ha a trakesz nem lett volna, akkor szinte vágni lehetett volna a csendet.
Már csak 10 perc és lent vagyok?
De jó itt is van ilyen!
Lefelé tényleg speed lesz, pláne ha esek is egy nagyot... gondoltam.
Ez azért sokkal barátságosabb.

Mindjárt lent vagyok :(
A felvonó állomásának falán lévő térkép láttán megvilágosodtam:

Minden út oda vezet :)
Bőség zavara:
Speedhiking balra.
Running trail jobbra.
Jövök még.
Szép kis karika
Aznap összesen 18,84 kilométer lett az enyém. Futva, gyalogolva, fényképezve, a természethez közel. Szeretem az ilyen napokat.
 (08.31)

2 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Ismét szép helyen jártál. A kőlerakással nem valami buddhista szokást próbálnak átültetni?

J. írta...

Nem hiszem, hogy a gomba módjára szaporodó, új keletű kőrakásoknak vallási töltetük lenne. Szerintem az esetek 99,99%-ában azért épülnek, mert az mostanában szörnyen trendi.

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster