"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2016. szeptember 29., csütörtök

Szabó Lőrinc nyomában - 6. rész: A terasz

"Kis caffé-ristorante teraszán ülök. Asztalomon hófehér abrosz, tányér: rajta körte alakú zöld füge, őszibarack és szőlő. Az asztal túlsó végén korlát. Azon túl semmi. És messze-messze, légvonalban öt-hat kilométernyire szemközt, hófödte ormok lustálkodnak a napban. Ők ott, én itt a teraszon. Közöttünk mintha semmi se volna. Ha azonban felállok, s teszek egy lépést a korlátig, látom, hogy mi ez a semmi. Egy ezer méter mély völgy, amelyből, ha ülök, semmi se látszik, és amely, ha lenézek, elém tárja lent, egy kilométernyi mélységben, Merán városát. A város kicsiny, különösen innen, felülről. Olyan, mint egy térkép. 
Térkép van előttem is, és azt mondja, hogy Avelengóban vagyok. Nem túl magasan, csak 1244 méternyire a tenger fölött."
(Sz.L.)

A 2009-es emléktábla-avatás alkalmával a magyar küldöttség tagjai keresték a képeslapon látható Caffé-ristorante Belvedere-t Haflingban, de nem találták. A helyiek sem tudták megmondani, hol lehetett ez  a fateraszos kis kávézó.

Pár évre rá mi is kerestük, de mi sem jártunk sikerrel. Aztán ahogyan az lenni szokott, a sors úgy hozta, hogy "véletlenül" éppen arrafelé kezdtem el futni, ahonnét rálátni arra a hotelre, amelynek a teraszáról készített panorámakép óriásplakátját valamikor láttam már valahol a városban... és a végén összeállt a fejemben a kép. Ez az! Megtaláltam! A Miramonti lesz az!

Legalább is ekkor még azt hittem...

A Miramonti a Sulfner Hotel és a St.Kathrein templom szomszédságában áll.

Kocsifeljáró.
Ez egy A-tól Z-ig alaposan "megdizájnolt" hotel.
Ehhez hasonló okosságok szegélyezik a kocsifeljárót a parkolószintig/mélygarázsig.

Ez még csak a parkolószint.
A parkolóból a hotelbe belépve...
Ez még nem a recepció, ez csak az "előtér".
A kilátás magával ragad.
Ha Trollia, akkor alma.
Magyarországon is lehet kapni, én mégis óva intenék mindenkit az itteni almától.
Majd egyszer talán eljutok odáig és írok róla egy bejegyzést...
ADDIG IS: VÉDD A HAZAIT, VEDD A HAZAIT!
Menjünk inkább fel a teraszra!


Eddig semmi különös, de a korláthoz lépve...







Tavaly októberben készültek a képek. Igazi ősziesre forduló délután volt, a napsugarak nem találtak utat maguknak, nem tudták áttörni a hegycsúcsokon megülő felhőrétegeket. Gondoltam, egy kávé meg egy kis süti jól fog esni.


Kérdeztem a kávémat szervírozó pincérfiútól, hogy hallott-e arról a magyar költőről, aki a 20-as években itt fent a hegyen, az egykori Belvedere teraszán írta meg a Hafling című versét. Nemleges válaszán nem lepődtem meg túlzottan, barátságos viselkedésén viszont annál inkább :)

Tőle tudtam meg, hogy régen itt az utcában szinte az összes épület egyetlen családhoz tartozott és AZ a bizonyos terasz voltaképp az utca végén lévő Meraner Blick terasza lehetett.

Az egykori Belvedere.
Szomszédok.
Az épület apartmanházként működik.
A teraszára nem lehet kimenni.
Körbekerítették az egészet.
Viszont arról a hegyről, ahol futni szoktam, egész jól rá lehet zoom-olni a teraszra.
Nekem nagy élmény volt a Miramonti teraszán ücsörögni. Ha lent vagyok a városban és felnézek a hegyre, sokszor eszembe jut, hogy fel kellene ruccanni ide egy kávéra, de valahogy ez mindig elmarad.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster