"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2016. szeptember 15., csütörtök

Szabó Lőrinc nyomában - 4. rész: A templom

"Ott a Santa Catharina-hegyen,
mely D. Katót juttatta eszembe, 4
volt egy szép kis kápolna..."
(Sz.L.)
A trollok mondavilága nem olyan színes és gazdag, mint a miénk, de mit ad Isten mit nem, a St. Kathrein kápolnához is kapcsolódik egy mondaszerűség, íme:

Réges-régen két óriás éldegélt fent a hegyen. Egyikük a hegy innenső oldalán Haflingban, másikuk hegy túloldalán, Lafennben lakott.

Szerintem nem is óriások, hanem igazi tollok lehettek ;)
Egyszer aztán ezek ketten kitalálták, hogy építenek maguknak egy-egy templomocskát. Igen ám, de nem volt csak egy kalapácsuk, amivel a súlyos köveket meg tudták munkálni. Törték a fejüket, tanakodtak, mitévők is legyenek, végül arra a megoldásra jutottak, hogy felváltva használják majd azt az egy szem kalapácsot, amijük van: egyik nap az egyikük, másik nap a másikuk dolgozik majd vele, s a nap végén, a munka végeztével áthajítják a kalapácsot a hegy túloldalára.

Ment is a munka szépen, egészen addig, míg egyszer a haflingi óriás el nem felejtette visszadobni a kalapácsot a lafenni óriásnak. Ezen a lafenni óriás úgy felbőszült, hogy mérgében kiszakított egy hatalmas szikladarabot a hegy oldalából és minden erejét összeszedve a St. Kathrein templocska felé hajította azt, ám elvétette a célt, így a szikladarab nem a templomba, hanem a templom alatti rétbe csapódott be. Akkora erővel fúródott a földbe, hogy azt azóta sem tudta onnan elmozdítani senki sem. 

Eddig a monda. :) Ezt követően a két óriás valószínűleg megbékélt egymással, hiszen mindkét templomocska felépült.

A St.Kathrein kápolna és az a bizonyos szikladarab :)
Tavaly októberben, amikor itt jártam, ez a kedves kis jószág fogadott

Hafling szimbólumai: a kápolna és az ízig -vérig haflingi paripa a Sulfner Istállóból :)
A közigazgatásilag Haflinghoz tartozó St. Kathrein egy nagyjából 50 lelket számláló ici-pici falu. (St. Kathrein, Hafling Dorf, Haflling Oberdorf, Falzeben és Meran 2000 alkotják Haflingot.)

Szóval amikor Szabó Lőrinc 1924. júliusában Meran városából a felvonóval felrándult a Tschöggelbergre, akkor tulajdonképpen ebbe a kis faluba érkezett. A faluról elnevezett kis templom nem csak őt, de az évszázadok során turisták millióit ejtette már rabul. Szerintem nincs olyan turista a világon, aki a faluba látogatva ne fényképezte volna le.

Meran felől érkezve, a 4. alagutat elhagyva, egy éles bal kanyar után máris St. Kathreinban vagyunk.

Én ezúttal busszal érkeztem, a buszmegálló közvetlenül a 4. alagút után van.
Balra fel.
Nem túl gyakran, de ha szelfizek, akkor így csinálom ;)
A kanyar után...
St. Kathrein / Santa Caterina.
Mindegy, hogy az év mely szakában és mindegy, hogy autóval, busszal, biciklivel vagy éppen gyalogosan érkezünk, St. Kathreint látni kell.

Nyáron.
Ősszel.
A környékbeli hegyekben három olyan "magashegyi" templomocska található, amikről úgy tartják, hogy egykori pogány kultuszhelyek romjaira építették őket. A St. Kathrein templom is közéjük tartozik. Én nagyon is el tudom képzelni, hogy valaha sámánok imádták az ő isteneiket ezen a helyen vagy hogy éjjelente itt gyűltek össze a környék boszorkányai... Miért is ne?

Egy hideg őszi éjjelen, a felhők bekúsznak a hegyek közé és rátelepednek a fák lombjaira. Fent az égen telihold világít, de a fénye nem tud áthatolni a sűrű felhőkön. Sorra lobbannak fel a tüzek... sámándob hangja szól... boszorkányok táncolnak a tűz körül... áldozni fognak.

Nyári estéken pedig tündérek és apró manók népesítik be a virágos rétet :)


Na jól van, már megint elkalandoztam. Gyertek, megmutatom a templomot!

Eredetileg egy kápolna állt itt, de az 1202-ben leégett. Később újra felépítették, majd az évszázadok során többször átépítették, bővítették. A templomtornyot is így építették hozzá.

Mintha csak otthon lennék.
Vörös kövek láttán mi más is juthatna eszembe, mint Alsóörs.
Cseppet sincs honvágyam :(
A bejáratot még egyszer sem tudtam lefényképezni úgy, hogy ne legyen a képen egyetlen egy ember sem. Nagy a jövés-menés errefelé.
A templom eleje a távolból.
A bejárat előtt.
A távolban a Texelgruppe hegycsúcsai.
A bejárat őrzői.
A bejárat felett.
A bejárati ajtó.
Csak a Jóisten tudja miféle titkok lapulnak emögött az ajtó mögött.

Olyan egyszerű...
...és mégis...
...olyan szép.
Mint ahogyan az a felső képen is látszik, a bejárati ajtó egy előtérbe vezet, ahonnét egy másik ajtón át juthatnánk be a kápolnába, ha nem lenne rács a bejáraton.

Itt éppen ünneplőbe öltöztették.
A rácsos ajtó feletti freskó.
A rácson túl.
A szárnyasoltár besorolása hivatalosan:
késő gótikus tiroli szárnyasoltár.

Amikor Meranban laktunk, a hálószobánk ablakából pont ráláttunk a templomra. Nincsenek véletlenek :)

Ó-o-o-ó az én városom ;)
Ha lemegyek a városba, néha azon kapom magam, hogy erre visznek a lábaim.
Egy rövid videó a hosszú bejegyzés végére :

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster