"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2016. augusztus 2., kedd

13

Néha jó lenne belelátni a kis fejébe és néha jó lenne felszerelni rá egy akciókamerát...

A 13 éves benticica kis hölgy tavaly nyáron gondolt egyet és az éj leple alatt kisurrant az erkélyajtóra szerelt szúnyoghálón át, egyenesen ki a nagyvilágba - hogy hogyan, az a mai napig rejtély a számunkra. Mint ahogyan az is, hogy hol és mivel töltötte azt az éjszakát. Csak azt tudjuk, hogy reggel, amikor előkerült, a kis szíve majd kiugrott a helyéről... (Nemcsak az övé.)

A megtestesült jóság, aki a csibészséget soha nem fogja kinőni.

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Isten éltessen kis virág!!!

J. írta...

<3 <3

Holdgyöngy írta...

Tüneményes.Még sokáig legyen veletek! Ugye, mennyire szerethetők? Ha macskák, akkor is. Tudod, azt nem értem volt nekünk a Kormunk, aztán eltűnt. Mézet menni mentünk, s ott volt két fekete cica. Aztán a méhész mesélt a szomszéd fájós lábbal érkezett fekete macskájáról. Elmentem megnézni, hátha ő az. A hölgy terelt, de mondtam nem vinném el. Lehet, hogy ő az, de éppen akkor nem volt a környéken. (Nagy csavargó volt.) Azt nem értem, betegen megérkezett, meggyógyították, ez épp elég volt ahhoz, hogy minket elfelejtsen? Vagy jött, de akkor már Cirnyó üldözte el? Vagy a nyakörves Mózsijaim, akik egyszerre tűntek el. Mindig úgy éreztem valaki befogta őket. Ti szerencsések voltatok, ő hazatért.

J. írta...

Elmondani nem tudom, mennyire szeretjük őt. Eddigi 13 éve alatt összesen 3 komoly szökése volt, de Istennek hála, mindig hazatalált... bár olyan volt, hogy az emeletet elvétette és nem a mi erkélyünkön kucorgott, hanem az alattunk lévőn ;) Őszintén szólva nem tudom, mi lenne vele, ha kint kellene élnie. Én félteném nagyon. Neki csak mi vagyunk, velünk él, mi vagyunk a falkája. Ragaszkodik hozzánk. Gondolom nem véletlenül ugrik a gép elé, ha hallja a szkájpos csengést és nem is véletlenül ölelgeti a laptopot. Összerakta a kis fejében a dolgokat és tudja, hogy ha én nem vagyok otthon, akkor a laptopban vagyok ;)
Nem tudom más macskáknál hogyan van ez, pláne ha kinti-benti cicák, ők azért többet észlelnek a világból és más ingerek érik őket. Nálatok tényleg az lehetett, hogy a többiek elfoglalták a helyét, mire visszament volna, így úgy érezte, máshová kell mennie.

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster