"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2016. július 26., kedd

Szabó Lőrinc nyomában - 1. rész: A nyom

Már nem emlékszem pontosan melyik évben volt, amikor legelőször elhatároztuk, hogy megkeressük Haflingban azt a hotelt, ahol Szabó Lőrinc annak idején megszállt, de arra emlékszem, hogy nagyon csalódott voltam, amiért nem sikerült.

Mászkáltunk fent a faluban, volt vagy 40 fok árnyékban, aztán hazamentünk. Láttunk szép dolgokat, láttunk született haflingi paripákat, de nem mondhatnám, hogy feldobott a hely. Haflingot kipipáltuk: itt is jártunk, szép volt, jó volt, de nem jövünk többet.

Akkoriban rettenetesen utáltam Trolliában lenni. Utáltam a hegyeket, utáltam az itteni jólétet, utáltam a trollokat (na jó, ez azóta sem változott olyan sokat), utáltam mindent. Rettenetes honvágyam volt (most is az van). Aztán idővel rájöttem, hogy változtatnom kell. Ki kell hoznom a helyből a legtöbbet, amit csak tudok, mert nekem itt és most abból kell töltekeznem, ami körülvesz.

Az elkövetkezendő években párszor még eszembe jutott, hogy jó lenne megkeresni az emléktáblát, de ennyiben meg is állt a történet.

Aztán tavaly futás közben...
   
Ugyan, mikor máskor? Tavaly egyfolytában futottam... tisztára, mint Forrest Gump)
...amikor éppen a futócimboráimhoz igyekeztem a kedvenc kis hegyemre, akkor a szomszéd hegyoldalban felfedeztem azt a bizonyos nyomot.

Csalóka a kép. A két hely messze van egymástól,
Az "x" és az "y" tengely mentén egyaránt.
Hát nem cukik?
Jesszusom, csak nem ez AZ a hely?! Tuti ez AZ! Én hülye! Hét évig éltünk Meranban és én hét évig erre a hegyre és ezekre az épületekre bámultam fel minden áldott nap a hálószobánk ablakából! Na várjunk csak, ez is Hafling lenne? Az kell, hogy legyen... végül is... talán a széle... na ennek utánajárok!

Hát utánajártam még tavaly. De hogy!

Túrázzak már egy jót - gondoltam - és nekivágtam a hegynek. Botok nélkül, fényképezőgéppel. Elindultam a futóútvonalamon felfelé. "Rendes" út csak a futócimborákig visz fel, ott vége.

Idáig vezet az út.
Bal oldalon látszik egy erdészeti sorompó,
térkép szerint ott kezdődik a turistaút, ami Haflingba visz.
A Greiterhof... Na, erről most mit mondjak? Nem túl bizalomgerjesztő a hely. Szépen bemész, iszol egy ásványvizet, teszel egy kétbetűs kitérőt, majd kérsz egy kis útbaigazítást.

Mondanom sem kell, nem voltam túlöltözve... terepcipő, térdig érő kompressziós zokni, rövidnadrág, puncsfagyi színű felső, kék futómellény...

A kép a nap végén készült. Itt már a rikító sárga karmelegítő is előkerült.
A papagáj hozzám képest ;)
De terepen jobb, ha látszódik az ember, pláne vadász-szezonban.


Beléptem a krimó udvarára és köszöntem illedelmesen. A kerti asztaloknál ültek páran, a benti pultot is támasztotta néhány hegyi masszív. Szóval én köszönök, ezek meg? Épphogy a kocsmáros vakkantott felém, miközben úgy bámulnak rám, mintha abban a pillanatban készülnének átváltozni vérfarkasokká, hogy nekem rontsanak és kiszívják az összes vérem.

Ez az übercukiság is ott lakik... ha még meg nem ették.
Ő volt a legkedvesebb.
Nem mondom, hogy nem éreztem kellemetlenül magam. Megittam a vizet, majd lányos zavaromban még azt is elfelejtettem, hogy pisilni kellett volna. Nem baj, majd kiizzadom. Gyors útbaigazítás kértem a kocsmárostól aztán go!

Ó, jó lesz ez!
 Elkezdtem a felfelé kapaszkodást.

Itt még minden rendben volt.
Ejha, ez friss?
Hol vannak azok a túrabotok? Ja, hogy el sem hoztam őket?
Pedig most nagyon jól jönne.
Csak érjek már fel!
Itt már egészen biztos voltam benne, hogy nincs vissza, csak előre.
Tuti lezúgnék a köveken.
Az erdő nagyon szép volt, a hegyoldal nagyon meredek.
És még mindig csak felfelé.
Meran felől 4 alagúton keresztül vezet a műút.
Az erdei ösvény pedig az egyik alagút bejárata felett halad.
Na, ezért tévedek el én Trolliában folyton.
Minden út Meranba vezet.
Nézzük csak meg közelebbről!
Úgy látszik mások is hasonló cipőben járnak...
Értitek? A közvetlen út Meran felé velünk szembe halad,
de ahonnét én jöttem az is Meranba visz... 1h 40' alatt?
Hát nem tudom.
St. Kathrein csak 5 perc ezen az úton, jó lesz az nekem!
Mondanom sem kell, nem 5 percig tartott nekem az út.
Majdnem sikerült ez a kép ;)
Azt hittem, már sosem érek fel a hegyre és sosem érek ki az erdőből.

Jó valahova megérkezni.
Itt értem ki az erdőből.
Bal oldalon.
Jobb oldalon.
Előttem.
Nem akartam hinni a szememnek :) Jó nyomon indultam el és az utam oda vezetett, ahová szerettem volna, hogy vezessen.

2 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Ezt Erdélyben tapasztaltam, de máshol is érvényes lehet. Vannak kertek alatti utak, ezek a rövidek. csak a helyiek ismerik.

J. írta...

Igen, errefelé is vannak. Én már azzal is beérném, ha a "hivatalos" turistautak jelzései normálisan fel lennének tüntetve az út szélén. Nem érzem magam bénának (túrázás terén), de itt aztán tényleg folyton elkeveredek... mert gyakran egyszerűen csak elfogy az út(jelzés).

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster