"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2016. július 20., szerda

EB 2016

Elöljáróban csak annyit: tudom, hogy Magyarországon mindenki ért a focihoz - én nem.

VB-t, EB-t mindig néztem, de a magyar foci az valahogy nagyon nem érdekelt, mert nem értettem, hogy a külföldi csapatokban játszó és egyben a nemzeti válogatottunkba beválogatott játékosok miért nem hozzák a kinti formájukat, ha magyar színekben játszanak?

Ekkoriban én még Szalai Ádám kifakadásáról és annak okairól semmit sem tudtam. Mondom, nem érdekelt a magyar foci.



Szóval 2013 őszén Szalai Ádám kifakadt - hozzátenném, szerintem joggal. Igaza volt. Majd 2014 őszén jött Dárdai Pál és minden megváltozott.


Dárdai és csapata tette a dolgát. Ők néhány hónap alatt elérték azt, amit előtte évtizedeken át senkinek sem sikerült elérnie: a srácok végre elkezdtek hinni önmagukban. Dárdai pedig teljesítette azt, amit ígért, majd távozott.



Aztán jött Bernd Storck és Andreas Möller és jött az EB és jöttek a fiúk és játszottak és győztek.

Igen, győztek, hiszen ők (és velük együtt mi vagyunk) ennek az Európa Bajnokságnak a legnagyobb nyertesei. Ugyan kit érdekel Portugália, ugyan kit érdekel Christiano Ronaldo és úgy egyáltalán: kit érdekel Európa???

Ezek a srácok valahányszor csak pályára léptek, készek voltak meghalni egymásért és értünk, mindannyiunkért - határon innen és túl... s mi mindannyian boldogan velük haltunk volna, ha kell.

Én legalábbis így éltem meg itt Trolliában - szürke mackónadrágban a tévé előtt őrjöngve - a 2016-os EB-t.

Az egyik legmeghatóbb pillanat ezen az EB-n szerintem az volt, amikor az osztrák-magyar meccsen az egyik fiunk (azt hiszem Kádár Tamás) a földön feküdt :( mire az egyik osztrák odament hozzá és elkezdett arcoskodni... erre a mi fiaink egy emberként ugrottak oda és védték meg a társukat. Komolyan mondom, nekem még a szemem is könnybe lábadt.

A mi csapatunk játszotta a legszebb focit ezen az EB-n. Lehet, hogy elfogult vagyok, de így van ez jól. :)

Ahogyan a szemtelenül fiatal Nagy Ádám táncolt a labdával, ahogyan Kleinheisler László küzdött, ahogyan Kádár Tamás védekezett, ahogyan Király Gábor a kapuban vetődött és védett, ahogyan Szalai Ádám bevarrta az első gólt az osztrákok ellen, majd egyből a közönséghez rohant, ahogyan Dzsudzsák Balázs szabadból gólt lőtt, ahogyan Gera Zoli bebombázta a labdát, és a többiek is mind-mind, egytől-egyig szenzációsak voltak.

Ezek a srácok megmutatták, hogy a magyar foci él és ahogy a közönség szurkolt... ó Istenem, de szép volt az egész!

Na jó, a Soho Party az régen is iszonyat gáz volt és most is az!!!

NA DE A LÉNYEG:


ÉS CSAK EZ SZÁMÍT!!!


Köszönjük az élményt, köszönjük az érzést!

Sok sikert a világbajnoksághoz, Bajnokok!

*******
Ezt is vissza fogom dátumozni.
Kb. még 2-3bejegyzés és lassan utolérem magam :)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster