"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2016. április 12., kedd

Kerítésen innen

A tőlünk elodázott négyzetméterek ügye még mindig nagyon fájó pont nekem, de igyekszem továbblépni. 

Megjegyzem, nem könnyű.  Egy biztos, hogy a szomszéd öregasszony és én nem fogunk együtt kávézni a diófánk alatt.

Amikor a háznál voltunk, a közös telekhatárunkon próbáltam egy láthatatlan egyenessel összekötni a kitűzött pontokat, de nem sikerült. Na nem mintha a kerítés építésénél tartanánk.

Ehhez a karóhoz próbáltam volna belőni az oldalhatár másik végét jelentő karót.
Arrébb kellett állnom, hogy egyáltalán lássam a karó szép rózsaszín végét,
mert szemből eltakarták a szomszéd öregasszony farakásai.
A farakások, amik átlógnak hozzánk.

Úgy tűnik, határozat ide, határozat oda, Sáfrány néni úgy gondolja, hogy minden marad a régiben. Az ilyen szomszéddal nem lehet mit kezdeni, ez egy átok. Majd ha eljön az ideje, megtesszük a szükséges lépéseket... pontosabban majd megteszi az, akinek ez a dolga. Én nem vesződöm vele, az hétszentség.

Az lenne a legjobb, ha egyáltalán nem is lenne szükségünk semmiféle kerítésre sem, de a világ sajnos nem efelé halad... :(

Úgy tervezzük egyébként, hogy a szomszéd felől és hátulról jó magas drótkerítést fogunk telepíteni, amit majd befuttatunk borostyánnal. A lila akác is szóba került, mert gyönyörű, ha virágzik és az illata, az valami mesés, de egyelőre úgy néz ki, maradunk a borostyánnál, mert az télen is zöld és jól takar a kíváncsi tekintetek elől - és ha a Jóisten is úgy akarja és tényleg sikerül felépítenünk a vendégházunkat a telek másik oldalán, akkor erre szükségünk is lesz. De még az is lehet, hogy egy-két tő lilaakác is kerül majd a borostyán mellé. A telket a másik két oldalról karámszerű kerítéssel tervezzük lekeríteni.

Vendégház helye.
A villanyóránk már megvan hozzá :)

Olyan különös érzés fog el, valahányszor itt vagyunk a háznál. Úgy szeretek itt mindent!

Az elhagyatott fákat...
... a vadon növő virágokat...
...a fák felett a Holdat...
... a kiscsillagunkat...
...a padlást...
...a tetőt...
.... a lemenő nap fényében fürdőző és újjászülető házat...

Nem tudom, hogy írtam-e már, de annak idején ezt a házikót "beruházási célzattal" vettük. Az volt a terv, hogy vendégház lesz belőle... de ahogy múlt az idő, folyamatosan azon kaptuk magunkat, hogy egyre gyakrabban beszéltünk úgy a házról, mint leendő otthonunkról és nem, mint egy vendégházról.

A "Mucikaaa, jó lenne végre eldönteni, hogy akkor vendégházat csinálunk belőle vagy ez lesz az otthonunk"- típusú mondatok az elmúlt évek során kb. ezerszer hagyták el a szánkat... mert hát anyagi vonzata is van ennek a döntésnek, hiszen másképp újítunk fel egy házat akkor, ha életvitelszerűen ott akarunk élni és megint csak másképp akkor, ha vendégfogadásra szánjuk azt.

Nem rosszabbul. Másképp. Költséghatékonyabban.

Megtippelni sem merem, hogy milyen magasságokig rúgnak majd a költségek nálunk, de egy valami biztos: ez a kicsi ház lesz az otthonunk.... amíg ki nem nőjük :)

4 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Milyen helyiségei vannak a háznak? Ahogy érzel a házzal kapcsolatban , ismerem.

VRJúlia írta...

:)
szép az a folyamat, ahogyan megszeretünk dolgokat, tárgyakat, embereket.

J. írta...

Holdgyöngy, örülök, hogy ismerős az érzés :)
A ház kicsi.
Eredetileg: előszoba, konyha, szoba, műhely, padlásfeljáró, sufni
Ha elkészülünk: "lakókonyha" lesz az előszoba és a konyha egybenyitásából, nappali lesz a szobából, hálószoba lesz a műhelyből, fürdőszoba lesz a padlásfeljáróból, Sufni lesz a sufniból ;)

J. írta...

Júlia, köszönöm még egyszer! Meglátod, szállóigévé válnak a szavaid! :)

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster