"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2016. április 5., kedd

Amikor lehullik a lepel és lekerül a cipő

Jött a novemberi hideg és vele egy télnyi házfelújítási szünet. Bántuk is, nem is, de nem volt mit tenni, hiszen a fizika törvényeivel és a jól bevett szokásokkal nem érdemes harcolni, így mi sem tettük, vártuk a tavaszt.

Márciusban hívott az ácsunk, hogy most már azért kellene egyet találkoznunk, hogy megbeszéljük a hogyan továbbokat, mert nekiesnének a kis házunknak újra.

2016. márciusi állapot ~ 2015. novemberi állapot

Egy felújításra szoruló, állóborona-falas házikót vettünk. Tisztában voltunk vele, hogy sokat kell majd dolgozni rajta ahhoz, hogy lakható állapotúvá váljon. Pont. De arra, hogy pontosan mi előtt is állunk, csak a lepel lehullása (vakolat leverése) és a cipő levétele (a meglévő alap kitermelése) után derült fény. 

Egészen eddig a pillanatig ugyanis egy ilyen régi ház, mint a miénk nem más, mint zsákbamacska.

Az áccsal körbejártuk a házat kívülről is belülről is. Nem akarok túlságosan belemélyedni a részletekbe, mert abszolút nem értek ehhez az egészhez. Szerencsére azok, akik a házon dolgoznak tudják, hogy mit, mikor és miért csinálnak.

Számomra az a fontos, hogy a végén nagyjából azt lássam, amit elképzeltem magunknak: takaros kis házikó, fehér falak, hatosztatú ablakok, spaletta, egy szép bejárati ajtó, a ház háta mögött a sufni, a ház mellett fatároló, kinti kamra, esetleg egy nyári konyha-szerűség... sok-sok virág, madarak a kertben, kávé a diófa alatt, könyv a kézben... Oké, oké, már felébredtem!

Jöjjön egy-két mozaik az előttünk tornyosuló feladathalmazból. A helyzet eléggé bonyolult de korántsem reménytelen. Úgy vettem észre abból, ahogyan az ácsmesterünk beszélt, hogy ő kifejezetten szereti az efféle kihívásokat, úgyhogy hajrá! 

Kerüljünk beljebb!


- Boronafalak aláalapozása, az alap leszigetelése a boronák alatt

Volt a házikónak alapja, olyan amilyen.
A kőműveseink nem piti munkát végeztek, mire kitermelték.
Le a kalappal, tip-top munka!
Látszik, hogy nincs normális alap a falak alatt és az is,
hogy az alsó fekvő boronákat gyakorlatilag nem védi semmi a nedvességtől,
Úgyhogy ezt orvosolni kell.
- Boronák cseréje (nekem ez tűnik a leghorrorisztikusabb feladatnak)

Ez a nagyobbik szoba, a leendő nappalink egyik fala.
Ez az egyik kritikus rész, itt elég sok boronát kell kicserélni.
Ráadásul a bal sarok meg is van süllyedve... azt is javítani kell.
Nem túl szép látvány.
A régi tető beázott, a csapadék pedig ezt művelte a fával.

- Födémszerkezet egy részének cseréje

A képen éppen egy cserére szoruló födémgerenda alátámasztása látszik.
A két szobában marad az eredeti födémszerkezet, mert nagyon szép állapotban van.
A többi helyiségben cserélünk mindent.
Ez volt a bácsi konyhája, látszik hogy a gerendák koromfeketék.
Festék, korom miegymás.
Ezekből a gerendákból olyan sokat kellene visszacsiszolni, hogy a végére elfogyna a fa.

- Válaszfal kiszedése a konyha és az előszoba között

A kép jobb oldalán lévő falat szeretnénk kiszedetni.
Jó sok holmi van még, amivel nem tudom mi lesz.
Az asztal mögött megbújó mosdóval és mosdólábbal
az őriszentpéteri Tritikálé Színjátszó Társulatot fogjuk támogatni
Az ácsunk a társulat egyik oszlopos tagja, mint ahogyan a bádogosunk kedves felesége is.


Lehet, hogy már ennél a darabnál is elkelt volna a mosdólábunk :) :


Az ácsunk, akit a kőművesünk csak Szenátor-ként emleget (képviselő testületi tag lévén - egyébként a becsületes neve Vörös Győző - ), ebben a darabban Piros Gyulát alakítja :) :



 - A sufni

A régi sufnink hűlt helye.
A réginél egy kicsit nagyobb lesz az új, szigetelt sufnink.
A cserép már megvan hozzá.
Creaton "Hargita" 2015-ös évjárat
Az ácsunk nagyon dicsérte. Korábban még nem raktak ilyen típusú cserepet.
A cserepet egyébként Lentiben gyártják.

Aztán ha az ácsok elkészültek, akkor jöhet majd a festő és jöhetnek a kőművesek is megint... A házunkon dolgozó szakemberekkel kapcsolatosan van egy nagy szerencsénk: mindannyian ismerik egymást és áramlik közöttük az információ. Ha nem így lenne, nagy gondban lennénk.

A szembe szomszédaink :)

4 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

El ne szórjatok semmit. Az az asztal virágtartónak is akár, a hordók szintén a kertbe, vagy szökőkút alapnak. A ládát lecsiszoljátok, lefestitek, tárolónak, kiülőnek, a fal mellett tálas vagy polc alja látható? Az alap mi lesz? Beton? Vagy földelitek? Beton hideg, télen nem tudok jógázni rajta, fázom alulról. Vagy jól szigetelni kell. A ház mellett ugye nem betonoznak, legyen kavics körbe. Tapasztalat. Nálunk lebetonozták, s hiába körbeszigetelt valahol jön fel víz. Mert a víz alattomos, a múlt héten nézték. Nem nagyon, de jelzett, itt vagyok! Ezek az én tapasztalataim, de jó, ha figyeltek rá.

J. írta...

Az a helyzet, hogy én gyűjtögető típus vagyok és ebből kifolyólag nehezen válok meg bármitől is... ha rajtam múlna, szerintem mindent megtartanánk. A hordók maradnak, az biztos - én is a kertbe szánom őket. A ládákkal volt olyan tervem, hogy újrahasznosítanám őket, de ki tudja meglesznek-e mire hazaérek.
A fal mellett van ágykerettől elkezdve minden, csak az a baj, hogy semmi sem "értékes" inkább amolyan szocreál holmi. Retronak elmegy,de hagyományőrzőnek nem. A parasztibb holmikat eladták az előző tulajok, mire aláírtuk az adásvételit :( Volt egy szuper satupad is meg régi szerszámok. Mi voltunk a bénák/naivak. Pedig a satupadot már el is képzeltem a leendő konyhámban vagy a műhelyemben.
Az alapról lényegében egyelőre nem tudok nyilatkozni, mert én tényleg nem értek hozzá, de majd után érdeklődök. A ház körül úgy tudom, nem fognak betonozni.
Köszönjük a jó tanácsokat! Annyi mindenre kell figyelni... és vannak dolgok amire az ember tényleg nem is gondol, mert a) annyira egyértelmű vagy b) annyira nem járatos benne - a két véglet.

VRJúlia írta...

Annnnyira vártam.
Mi vasárnap voltunk, szétnéztünk- kerítéssel kezdünk, aztután jön a ház, az istálló, és sok-sok év. Már csak megmutatom :)
Mindenképpen szép ott nálatok, s tudom, olyan lesz, amilyennek elképzeled :)

J. írta...

Mutasd, mert nagyon várom :) A régi házak a gyengéim... ha gazdagok lennénk, én akkor is régi házat vennék, mert azoknak múltjuk és lelkük van. A mi kis házunk is ha mesélni tudna, abból regényt lehetne írni.

Meglátod, Júlia, a sok év, a rengeteg munka és energia, amit belefektettek a házatokba, még értékesebbé teszi majd azt. A lánykáitok is sokkal jobban fognak ragaszkodni hozzá így. Ha ripsz-ropsz, egy varázsütéssel elkészülne minden, az nem lenne ugyanaz az érzés. Örülök Nektek, az örömötöknek!

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster