Jött a novemberi hideg és vele egy télnyi házfelújítási szünet. Bántuk is, nem is, de nem volt mit tenni, hiszen a fizika törvényeivel és a jól bevett szokásokkal nem érdemes harcolni, így mi sem tettük, vártuk a tavaszt.
Márciusban hívott az ácsunk, hogy most már azért kellene egyet találkoznunk, hogy megbeszéljük a hogyan továbbokat, mert nekiesnének a kis házunknak újra.
Egy felújításra szoruló, állóborona-falas házikót vettünk. Tisztában voltunk vele, hogy sokat kell majd dolgozni rajta ahhoz, hogy lakható állapotúvá váljon. Pont. De arra, hogy pontosan mi előtt is állunk, csak a lepel lehullása (vakolat leverése) és a cipő levétele (a meglévő alap kitermelése) után derült fény.
Egészen eddig a pillanatig ugyanis egy ilyen régi ház, mint a miénk nem más, mint zsákbamacska.
Az áccsal körbejártuk a házat kívülről is belülről is. Nem akarok túlságosan belemélyedni a részletekbe, mert abszolút nem értek ehhez az egészhez. Szerencsére azok, akik a házon dolgoznak tudják, hogy mit, mikor és miért csinálnak.
Számomra az a fontos, hogy a végén nagyjából azt lássam, amit elképzeltem magunknak: takaros kis házikó, fehér falak, hatosztatú ablakok, spaletta, egy szép bejárati ajtó, a ház háta mögött a sufni, a ház mellett fatároló, kinti kamra, esetleg egy nyári konyha-szerűség... sok-sok virág, madarak a kertben, kávé a diófa alatt, könyv a kézben... Oké, oké, már felébredtem!
Jöjjön egy-két mozaik az előttünk tornyosuló feladathalmazból. A helyzet eléggé bonyolult de korántsem reménytelen. Úgy vettem észre abból, ahogyan az ácsmesterünk beszélt, hogy ő kifejezetten szereti az efféle kihívásokat, úgyhogy hajrá!
Kerüljünk beljebb!
- Boronafalak aláalapozása, az alap leszigetelése a boronák alatt
- Boronák cseréje (nekem ez tűnik a leghorrorisztikusabb feladatnak)
- Födémszerkezet egy részének cseréje
- Válaszfal kiszedése a konyha és az előszoba között
Lehet, hogy már ennél a darabnál is elkelt volna a mosdólábunk :) :
Az ácsunk, akit a kőművesünk csak Szenátor-ként emleget (képviselő testületi tag lévén - egyébként a becsületes neve Vörös Győző - ), ebben a darabban Piros Gyulát alakítja :) :
- A sufni
 |
| 2016. márciusi állapot ~ 2015. novemberi állapot |
Egy felújításra szoruló, állóborona-falas házikót vettünk. Tisztában voltunk vele, hogy sokat kell majd dolgozni rajta ahhoz, hogy lakható állapotúvá váljon. Pont. De arra, hogy pontosan mi előtt is állunk, csak a lepel lehullása (vakolat leverése) és a cipő levétele (a meglévő alap kitermelése) után derült fény.
Egészen eddig a pillanatig ugyanis egy ilyen régi ház, mint a miénk nem más, mint zsákbamacska.
Az áccsal körbejártuk a házat kívülről is belülről is. Nem akarok túlságosan belemélyedni a részletekbe, mert abszolút nem értek ehhez az egészhez. Szerencsére azok, akik a házon dolgoznak tudják, hogy mit, mikor és miért csinálnak.
Számomra az a fontos, hogy a végén nagyjából azt lássam, amit elképzeltem magunknak: takaros kis házikó, fehér falak, hatosztatú ablakok, spaletta, egy szép bejárati ajtó, a ház háta mögött a sufni, a ház mellett fatároló, kinti kamra, esetleg egy nyári konyha-szerűség... sok-sok virág, madarak a kertben, kávé a diófa alatt, könyv a kézben... Oké, oké, már felébredtem!
Jöjjön egy-két mozaik az előttünk tornyosuló feladathalmazból. A helyzet eléggé bonyolult de korántsem reménytelen. Úgy vettem észre abból, ahogyan az ácsmesterünk beszélt, hogy ő kifejezetten szereti az efféle kihívásokat, úgyhogy hajrá!
Kerüljünk beljebb!
 |
 |
| Volt a házikónak alapja, olyan amilyen. A kőműveseink nem piti munkát végeztek, mire kitermelték. Le a kalappal, tip-top munka! |
 |
| Látszik, hogy nincs normális alap a falak alatt és az is, hogy az alsó fekvő boronákat gyakorlatilag nem védi semmi a nedvességtől, Úgyhogy ezt orvosolni kell. |
 |
| Ez a nagyobbik szoba, a leendő nappalink egyik fala. Ez az egyik kritikus rész, itt elég sok boronát kell kicserélni. Ráadásul a bal sarok meg is van süllyedve... azt is javítani kell. |
 |
| Nem túl szép látvány. A régi tető beázott, a csapadék pedig ezt művelte a fával. |
- Födémszerkezet egy részének cseréje
 |
| A képen éppen egy cserére szoruló födémgerenda alátámasztása látszik. |
 |
| A két szobában marad az eredeti födémszerkezet, mert nagyon szép állapotban van. A többi helyiségben cserélünk mindent. |
 |
| Ez volt a bácsi konyhája, látszik hogy a gerendák koromfeketék. Festék, korom miegymás. Ezekből a gerendákból olyan sokat kellene visszacsiszolni, hogy a végére elfogyna a fa. |
- Válaszfal kiszedése a konyha és az előszoba között
 | |
| A kép jobb oldalán lévő falat szeretnénk kiszedetni. |
 |
| Jó sok holmi van még, amivel nem tudom mi lesz. Az asztal mögött megbújó mosdóval és mosdólábbal az őriszentpéteri Tritikálé Színjátszó Társulatot fogjuk támogatni Az ácsunk a társulat egyik oszlopos tagja, mint ahogyan a bádogosunk kedves felesége is. |
Lehet, hogy már ennél a darabnál is elkelt volna a mosdólábunk :) :
Az ácsunk, akit a kőművesünk csak Szenátor-ként emleget (képviselő testületi tag lévén - egyébként a becsületes neve Vörös Győző - ), ebben a darabban Piros Gyulát alakítja :) :
- A sufni
 |
| A régi sufnink hűlt helye. A réginél egy kicsit nagyobb lesz az új, szigetelt sufnink. |
 |
| A cserép már megvan hozzá. |
 |
| Creaton "Hargita" 2015-ös évjárat Az ácsunk nagyon dicsérte. Korábban még nem raktak ilyen típusú cserepet. A cserepet egyébként Lentiben gyártják. |
Aztán ha az ácsok elkészültek, akkor jöhet majd a festő és jöhetnek a kőművesek is megint... A házunkon dolgozó szakemberekkel kapcsolatosan van egy nagy szerencsénk: mindannyian ismerik egymást és áramlik közöttük az információ. Ha nem így lenne, nagy gondban lennénk.
 |
| A szembe szomszédaink :) |
4 megjegyzés:
El ne szórjatok semmit. Az az asztal virágtartónak is akár, a hordók szintén a kertbe, vagy szökőkút alapnak. A ládát lecsiszoljátok, lefestitek, tárolónak, kiülőnek, a fal mellett tálas vagy polc alja látható? Az alap mi lesz? Beton? Vagy földelitek? Beton hideg, télen nem tudok jógázni rajta, fázom alulról. Vagy jól szigetelni kell. A ház mellett ugye nem betonoznak, legyen kavics körbe. Tapasztalat. Nálunk lebetonozták, s hiába körbeszigetelt valahol jön fel víz. Mert a víz alattomos, a múlt héten nézték. Nem nagyon, de jelzett, itt vagyok! Ezek az én tapasztalataim, de jó, ha figyeltek rá.
Az a helyzet, hogy én gyűjtögető típus vagyok és ebből kifolyólag nehezen válok meg bármitől is... ha rajtam múlna, szerintem mindent megtartanánk. A hordók maradnak, az biztos - én is a kertbe szánom őket. A ládákkal volt olyan tervem, hogy újrahasznosítanám őket, de ki tudja meglesznek-e mire hazaérek.
A fal mellett van ágykerettől elkezdve minden, csak az a baj, hogy semmi sem "értékes" inkább amolyan szocreál holmi. Retronak elmegy,de hagyományőrzőnek nem. A parasztibb holmikat eladták az előző tulajok, mire aláírtuk az adásvételit :( Volt egy szuper satupad is meg régi szerszámok. Mi voltunk a bénák/naivak. Pedig a satupadot már el is képzeltem a leendő konyhámban vagy a műhelyemben.
Az alapról lényegében egyelőre nem tudok nyilatkozni, mert én tényleg nem értek hozzá, de majd után érdeklődök. A ház körül úgy tudom, nem fognak betonozni.
Köszönjük a jó tanácsokat! Annyi mindenre kell figyelni... és vannak dolgok amire az ember tényleg nem is gondol, mert a) annyira egyértelmű vagy b) annyira nem járatos benne - a két véglet.
Annnnyira vártam.
Mi vasárnap voltunk, szétnéztünk- kerítéssel kezdünk, aztután jön a ház, az istálló, és sok-sok év. Már csak megmutatom :)
Mindenképpen szép ott nálatok, s tudom, olyan lesz, amilyennek elképzeled :)
Mutasd, mert nagyon várom :) A régi házak a gyengéim... ha gazdagok lennénk, én akkor is régi házat vennék, mert azoknak múltjuk és lelkük van. A mi kis házunk is ha mesélni tudna, abból regényt lehetne írni.
Meglátod, Júlia, a sok év, a rengeteg munka és energia, amit belefektettek a házatokba, még értékesebbé teszi majd azt. A lánykáitok is sokkal jobban fognak ragaszkodni hozzá így. Ha ripsz-ropsz, egy varázsütéssel elkészülne minden, az nem lenne ugyanaz az érzés. Örülök Nektek, az örömötöknek!
Megjegyzés küldése