"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2016. április 22., péntek

Vasárnapi csendélet

Gyönyörű szépen haladnak az ácsurak a boronafalak rendbehozatalával és én ennek kimondhatatlanul nagyon örülök... madarat lehetne fogatni velem, ha a házra gondolok. :)

Szerencsére a faturkálóból elég sok mindent fel tudnak használni.
A boronacsere nem piti munka. Az ácsok minden egyes gerendát, azaz boronát kiszednek és átvizsgálnak, majd visszaépítik vagy cserélik. Ahhoz, hogy a munkájukat végezni tudják, használható alapra van szükségük. Sajnos ez a mi házunk esetében nem mindenhol adott, így a kőművesünk számára is akadt némi feladat a boronacsere során és ehhez új kollégát kellett táncba hívnia, íme:

A betonkeverő.
Először ezen a részen kellett elkészíteni az alapot, hogy az ácsok haladni tudjanak:



Az alapra kátránypapír kerül, majd tölgyfa gerendát fektetnek rá,
végül következnek az álló boronák.
Amint megköt a beton, jöhet a kátránypapír, majd az ácsok pakolják is vissza erre a szakaszra a boronákat, majd következik egy újabb falszakasz.

Mivel nem értek hozzá, ráadásul nem is vagyok jelen a munkálatoknál, ezért részletekbe inkább nem bocsátkoznék. Nem akarok hülyeségeket írogatni.

Inkább megmutatom a méretre igazított ablakhelyeket.

A hálószobánk ablaka 100 x 130 cm.
A konyhánk ablaka ugyancsak 100 x 130 cm,
a fürdőszobánk ablaka pedig 50 x 130 cm.
Kilátás a konyhánkból :)

Hogy a munka folyamatos lehessen, a födémcseréhez szükséges faanyagot időközben megrendelte az ácsunk. Még a kezdetek kezdetén az volt a terv, hogy megtisztíttatjuk a régi födémet minden helyiségben, de a konyhában és a leendő fürdőszobában elkerülhetetlenné vált a csere.

Jól látszik a képen, hogy milyen feketék a gerendák.
Részben a rájuk rakódott korom, részben a rájuk kent festék miatt.

Képtelenség lenne az összes szénfekete gerendát és deszkát  úgy visszacsiszolni, letisztítani, hogy ezt követően a funkciójukat maradéktalanul betölthessék.

Izgalmas és látványos feladatok jönnek. Már nagyon várom a következő képeket!

2016. április 18., hétfő

Szerelmes földrajz - Őrségi barangolások Rudolf Péterrel és Nagy-Kálózy Eszterrel

2016. április 16., szombat

Szerelmes földrajz - Zenés őrségi utazás Kelemen Barnabással és Kokas Katalinnal

2016. április 15., péntek

Virágzás Napjai '16


Fiatal tehetségek örömteli lendülete és érett mesterek bölcs sugárzása borítja virágba Pünkösdkor az őrségi kultúr-tájat. A Virágzás Napjai művészeti fesztivált az idén 23. alkalommal rendezi meg az Őri Alapítvány.
 
A nyitány Kokas Katalin hegedűművész és tanítványainak közös koncertje lesz a kercaszomori református templomban, 2016. május 13-án. A fesztivál kiemelt vendége Vásáry Tamás zongoraművész, Pünkösd hétfőn pedig Kelemen Barnabás ad szóló koncertet a veleméri műemlék templomban. A zenei események sorát gazdagítja Másik János együttesének és Müller Péter Sziámi barátainak egy-egy koncertje. A Zala Szimfonikus Zenekar zárja a fesztivált május 16-án. A zene mellett szinte valamennyi művészeti ág is megjelenik a Virágzás Napjain: képzőművészeti és fotó kiállítások, színházi előadás, filmvetítés és gondolatébresztő témák rangos előadókkal. Az idei program központi eseményének számít a Hamvas Béla emléknap Pünkösd vasárnap.

(A szervező az esetleges műsorváltozás jogát fenntartja!)

2016. április 14., csütörtök

Hát a pofám leszakad!

Heti hét napjából hatot végiggürizek. Jó esetben van egy szabadnapom, a kedd. Jól meg kell gondolnom, hogy mit kezdjek ezzel a 24 órával.

A legutóbbi kedden történetesen adóbevallást csináltattam és ha már lent jártam a városban, gondoltam beugrok a konyhafelszerelési boltba, hogy végre vegyek egy késélezőt magamnak, mert a késeimmel a vajon kívül mást elvágni nem igazán lehet és minden reggel felhúzom magam azon, hogy csiszatolom a zsemlét, miközben az darabokra hullik a kezemben.

Szóval bemegyek a boltba, kiválasztok egy késélezőt, megyek a pénztárhoz, fizetek. A kasszában álló hölgyemény két tüsszentés között beüti a gépbe a cuccost, majd a késélezőt a blokkal együtt beteszi egy reklámzacsiba... Mondja, elnézést, de ez a pollenektől van... Mondom egészségére, aztán elparolázunk egy kicsit a témán... majd szép napot, szép napot és rakom a táskámba zacsit. Na végre, ez is megvan.

Elintézem egyéb ügyes-bajos dolgaimat, majd visszaérve az odúmba, pakolok ki a táskámból, miközben a földre hullik egy blokk, rajta a végösszeg: TOTALE EURO 0,00.



Én meg vakarom a fejem, hogy mit is vettem ma 0,00 pénzért?

Jaaa, hogy a 23 eurós késélezőt? Remek!
Hát a pofám leszakad, de tényleg!
Most akkor menjek vissza és kérjem ki magamnak, hogy palira vettek?

Az én fizumból szemrebbenés nélkül levonják az adót és építik belőle az olasz illetve a troll jóléti társadalom alapjait, miközben a város legnagyobb kufárja szemrebbenés nélkül elcsalja az általam leperkált pénzt... és teszi mindezt úgy, hogy közben a pofámba vigyorogva szép napot kíván...

Lereagálásképpen meghallgattam a Jézus és a kufárok című örök Kodály-klasszikust, majd elmentem futni.

2016. április 13., szerda

Csak erős idegzetűeknek!

Kicsit felgyorsultak az események. Az ácsok nem viccelnek. Nekiestek a háznak. Nagyon sajnálom, hogy nem lehetek ott és kimaradok az egész folyamatból :( Kaptam pár mobilos képet, hogy el tudjam képzelni, mi is zajlik most otthon.

Az egyik fal hűlt helye.
A bal szélső nyílás a bejárati ajtó hűlt helye..
A födém hűlt helye.
Átalakulóban.
Az első elkészült fal, középen az új ablak fogadására készen álló ablakkerettel.
Eltűntek a boronák közti ordenáré hézagok.

Gondolom, nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt mondom, hogy Magyarországon nagyon drága a jó faanyag. Ha újonnan kellene megvennünk mindent, a gatyánk is rámenne, úgyhogy az ácsok ahol csak tudják, ott a régi tetőnk faanyagát használják fel ehhez a munkához.

Faturkáló.
Eközben/ezalatt/emellett a kőművesünk elkészíti a boronák alatti leszigetelt alapot. Nagyon tetszik nekem, hogy így összedolgoznak, összeszervezik magukat, nem akadályozzák egymás munkáját és nem barmolják szét azt, amit az egyik már megcsinált. Örök hála érte!

Ha vadbarmok dolgoznának nálunk, akkor a vadiúj csatornánkat valószínűleg már rég összenyomorgatták volna.

Ha a képek láttán valaki azt gondolná, hogy a mi boronaházunk ramaty állapotban van, azzal közlöm: téved. A házunk nagyon jó állapotban van. :) A környéken ennél sokkal cifrább esetek vannak, úgyhogy mi örülhetünk, hogy ilyen simán mennek a dolgaink.

A telkünk zöldebbik fele.
Hihetetlenül sokat nőtt a fű 3 hét alatt.
Vasárnap kapok majd új képeket, már alig várom! :)

2016. április 12., kedd

Kerítésen innen

A tőlünk elodázott négyzetméterek ügye még mindig nagyon fájó pont nekem, de igyekszem továbblépni. 

Megjegyzem, nem könnyű.  Egy biztos, hogy a szomszéd öregasszony és én nem fogunk együtt kávézni a diófánk alatt.

Amikor a háznál voltunk, a közös telekhatárunkon próbáltam egy láthatatlan egyenessel összekötni a kitűzött pontokat, de nem sikerült. Na nem mintha a kerítés építésénél tartanánk.

Ehhez a karóhoz próbáltam volna belőni az oldalhatár másik végét jelentő karót.
Arrébb kellett állnom, hogy egyáltalán lássam a karó szép rózsaszín végét,
mert szemből eltakarták a szomszéd öregasszony farakásai.
A farakások, amik átlógnak hozzánk.

Úgy tűnik, határozat ide, határozat oda, Sáfrány néni úgy gondolja, hogy minden marad a régiben. Az ilyen szomszéddal nem lehet mit kezdeni, ez egy átok. Majd ha eljön az ideje, megtesszük a szükséges lépéseket... pontosabban majd megteszi az, akinek ez a dolga. Én nem vesződöm vele, az hétszentség.

Az lenne a legjobb, ha egyáltalán nem is lenne szükségünk semmiféle kerítésre sem, de a világ sajnos nem efelé halad... :(

Úgy tervezzük egyébként, hogy a szomszéd felől és hátulról jó magas drótkerítést fogunk telepíteni, amit majd befuttatunk borostyánnal. A lila akác is szóba került, mert gyönyörű, ha virágzik és az illata, az valami mesés, de egyelőre úgy néz ki, maradunk a borostyánnál, mert az télen is zöld és jól takar a kíváncsi tekintetek elől - és ha a Jóisten is úgy akarja és tényleg sikerül felépítenünk a vendégházunkat a telek másik oldalán, akkor erre szükségünk is lesz. De még az is lehet, hogy egy-két tő lilaakác is kerül majd a borostyán mellé. A telket a másik két oldalról karámszerű kerítéssel tervezzük lekeríteni.

Vendégház helye.
A villanyóránk már megvan hozzá :)

Olyan különös érzés fog el, valahányszor itt vagyunk a háznál. Úgy szeretek itt mindent!

Az elhagyatott fákat...
... a vadon növő virágokat...
...a fák felett a Holdat...
... a kiscsillagunkat...
...a padlást...
...a tetőt...
.... a lemenő nap fényében fürdőző és újjászülető házat...

Nem tudom, hogy írtam-e már, de annak idején ezt a házikót "beruházási célzattal" vettük. Az volt a terv, hogy vendégház lesz belőle... de ahogy múlt az idő, folyamatosan azon kaptuk magunkat, hogy egyre gyakrabban beszéltünk úgy a házról, mint leendő otthonunkról és nem, mint egy vendégházról.

A "Mucikaaa, jó lenne végre eldönteni, hogy akkor vendégházat csinálunk belőle vagy ez lesz az otthonunk"- típusú mondatok az elmúlt évek során kb. ezerszer hagyták el a szánkat... mert hát anyagi vonzata is van ennek a döntésnek, hiszen másképp újítunk fel egy házat akkor, ha életvitelszerűen ott akarunk élni és megint csak másképp akkor, ha vendégfogadásra szánjuk azt.

Nem rosszabbul. Másképp. Költséghatékonyabban.

Megtippelni sem merem, hogy milyen magasságokig rúgnak majd a költségek nálunk, de egy valami biztos: ez a kicsi ház lesz az otthonunk.... amíg ki nem nőjük :)

2016. április 11., hétfő

Egyik kedvenc


2016. április 5., kedd

Amikor lehullik a lepel és lekerül a cipő

Jött a novemberi hideg és vele egy télnyi házfelújítási szünet. Bántuk is, nem is, de nem volt mit tenni, hiszen a fizika törvényeivel és a jól bevett szokásokkal nem érdemes harcolni, így mi sem tettük, vártuk a tavaszt.

Márciusban hívott az ácsunk, hogy most már azért kellene egyet találkoznunk, hogy megbeszéljük a hogyan továbbokat, mert nekiesnének a kis házunknak újra.

2016. márciusi állapot ~ 2015. novemberi állapot

Egy felújításra szoruló, állóborona-falas házikót vettünk. Tisztában voltunk vele, hogy sokat kell majd dolgozni rajta ahhoz, hogy lakható állapotúvá váljon. Pont. De arra, hogy pontosan mi előtt is állunk, csak a lepel lehullása (vakolat leverése) és a cipő levétele (a meglévő alap kitermelése) után derült fény. 

Egészen eddig a pillanatig ugyanis egy ilyen régi ház, mint a miénk nem más, mint zsákbamacska.

Az áccsal körbejártuk a házat kívülről is belülről is. Nem akarok túlságosan belemélyedni a részletekbe, mert abszolút nem értek ehhez az egészhez. Szerencsére azok, akik a házon dolgoznak tudják, hogy mit, mikor és miért csinálnak.

Számomra az a fontos, hogy a végén nagyjából azt lássam, amit elképzeltem magunknak: takaros kis házikó, fehér falak, hatosztatú ablakok, spaletta, egy szép bejárati ajtó, a ház háta mögött a sufni, a ház mellett fatároló, kinti kamra, esetleg egy nyári konyha-szerűség... sok-sok virág, madarak a kertben, kávé a diófa alatt, könyv a kézben... Oké, oké, már felébredtem!

Jöjjön egy-két mozaik az előttünk tornyosuló feladathalmazból. A helyzet eléggé bonyolult de korántsem reménytelen. Úgy vettem észre abból, ahogyan az ácsmesterünk beszélt, hogy ő kifejezetten szereti az efféle kihívásokat, úgyhogy hajrá! 

Kerüljünk beljebb!


- Boronafalak aláalapozása, az alap leszigetelése a boronák alatt

Volt a házikónak alapja, olyan amilyen.
A kőműveseink nem piti munkát végeztek, mire kitermelték.
Le a kalappal, tip-top munka!
Látszik, hogy nincs normális alap a falak alatt és az is,
hogy az alsó fekvő boronákat gyakorlatilag nem védi semmi a nedvességtől,
Úgyhogy ezt orvosolni kell.
- Boronák cseréje (nekem ez tűnik a leghorrorisztikusabb feladatnak)

Ez a nagyobbik szoba, a leendő nappalink egyik fala.
Ez az egyik kritikus rész, itt elég sok boronát kell kicserélni.
Ráadásul a bal sarok meg is van süllyedve... azt is javítani kell.
Nem túl szép látvány.
A régi tető beázott, a csapadék pedig ezt művelte a fával.

- Födémszerkezet egy részének cseréje

A képen éppen egy cserére szoruló födémgerenda alátámasztása látszik.
A két szobában marad az eredeti födémszerkezet, mert nagyon szép állapotban van.
A többi helyiségben cserélünk mindent.
Ez volt a bácsi konyhája, látszik hogy a gerendák koromfeketék.
Festék, korom miegymás.
Ezekből a gerendákból olyan sokat kellene visszacsiszolni, hogy a végére elfogyna a fa.

- Válaszfal kiszedése a konyha és az előszoba között

A kép jobb oldalán lévő falat szeretnénk kiszedetni.
Jó sok holmi van még, amivel nem tudom mi lesz.
Az asztal mögött megbújó mosdóval és mosdólábbal
az őriszentpéteri Tritikálé Színjátszó Társulatot fogjuk támogatni
Az ácsunk a társulat egyik oszlopos tagja, mint ahogyan a bádogosunk kedves felesége is.


Lehet, hogy már ennél a darabnál is elkelt volna a mosdólábunk :) :


Az ácsunk, akit a kőművesünk csak Szenátor-ként emleget (képviselő testületi tag lévén - egyébként a becsületes neve Vörös Győző - ), ebben a darabban Piros Gyulát alakítja :) :



 - A sufni

A régi sufnink hűlt helye.
A réginél egy kicsit nagyobb lesz az új, szigetelt sufnink.
A cserép már megvan hozzá.
Creaton "Hargita" 2015-ös évjárat
Az ácsunk nagyon dicsérte. Korábban még nem raktak ilyen típusú cserepet.
A cserepet egyébként Lentiben gyártják.

Aztán ha az ácsok elkészültek, akkor jöhet majd a festő és jöhetnek a kőművesek is megint... A házunkon dolgozó szakemberekkel kapcsolatosan van egy nagy szerencsénk: mindannyian ismerik egymást és áramlik közöttük az információ. Ha nem így lenne, nagy gondban lennénk.

A szembe szomszédaink :)
 

Design by Amanda @ Blogger Buster