"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2016. február 22., hétfő

Eltelt egy esztendő

De el ám... ennyire még sohasem csúsztam meg... lassan február vége van... ideje lenne végre "hivatalosan is" lezárnom és magam mögött hagyni az elmúlt évet.

2015 elég fontos év volt az életünkben. Belevágtunk a boronaházunk felújításába. Rengeteg kevésbé látványos, ám annál fontosabb munkafolyamat készült el, de nincs mit szépíteni a dolgokon: az építkezés nem olyan tempóban haladt, mint ahogyan szerettük volna, hogy haladjon.

Szokás szerint azzal nyugtatgattam magam, hogy minden úgy történik, ahogyan történnie kell ;), bár bevallom őszintén, hogy rettenetesen bosszant ez az egész... ennyi idő alatt a nulláról indulva is fel lehet építeni egy családi házat, mi meg látszólag csak egy helyben topogunk... oké, rendben, aláírom, hogy mi mondtuk a szakiknak, hogy nem sietünk és nem kell pikk-pakkra elkészülnie a háznak, na de akkor is... ennél sokkal jobban kellene állnunk... ááá, inkább hagyjuk... majd alakulunk.

A 2015-ös év számomra a magasságok és a mélységek éve volt. Először magához ölelt, az égig emelt, majd hirtelen elengedett és én a földre zuhantam. Aztán jött, felemelt, újra magához édesgetett, majd amikor már elhittem, hogy minden kerek, taszított rajtam egy hatalmasat. Aztán persze felsegített, de lehet, ezt csak azért tette, hogy végül alaposan a földbe döngölhessen... nem tudom...

Egy biztos: az év végére én elveszítettem a motivációmat.

Na de ne aggódjon senki, a motivációm és én azóta már újra egymásra találtunk, úgyhogy most már tényleg jöhet a 2016!


5 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Hirtelen a fiam jutott rólad eszembe. Ő is külföldön dolgozott, hajtott, aztán egyszer csak kipukkadt. Jó, a ti sorsotok pozitív irányba halad, de sajnos, bármilyen közhely, egyszer fenn, másszor lent. Drukkolok neked ebben a felfelé lendülésben.

J. írta...

Köszi :) Ezt az egész "valamit" tényleg csak az érti igazán, akinek valamilyen formában már része volt benne, mások csak a felszínt látják... meg persze a kolbászból lévő kerítést :( szerencsére Neked nem kell magyaráznom.
Tudom, nem ez a legtalálóbb szó, de a fiad szerencsés, hiszen ott vagy neki, számíthat Rád mindenben és ez nagy kincs.

Holdgyöngy írta...

Igen, számíthat rám, de egyedül van. A "barátai" a külföldön együtt dolgozók, akikkel neten tartja az ismeretséget, itthon néha összejönnek, de több száz kilométerre laknak. Ez így nem jó, nem tudjuk kilendíteni. Már biciklizni kezdett, az már egy jó dolog volt. Remélem a tavasz nektek is sok újat, kibontakozást hoz.

J. írta...

Hát igen, az efféle egyedüllétről és elmagányosodásról nem sok szó esik, pedig ez is hozzátartozik a külföldi munka misztériumához.
A bicajozás által rengeteg új impulzus éri az embert, remélem a fiad sok pozitív élménnyel gazdagodik majd ezáltal. (Nekem pl. a futás az, ami ilyen... alapjában véve ez egy magányos sport, szóval nem csoda, hogy futok.)
Én is remélem, hogy ez az év sok újat, sok jót hoz majd mindannyiunknak.

Holdgyöngy írta...

Így legyen!

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster