"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2015. október 1., csütörtök

Futás - A 2. év

Bokaszalag sérülés miatt futás-mentesen zártam a második futóévemet.

Nem is én lennék, ha nem így lenne. Nem futás közben sérültem le, hanem munka közben... annyira koncentráltam a térdemre, hogy közben szépen túlnyújtottam a jobb bokám belső bokaszalagját.
 
A 2. évfordulóm alkalmából pihenést, egészen pontosan 3 futásmentes hetet terveztem be, intenzív talpmasszírozással megfűszerezve. 21 nap futás nélkül...
 
16 napig bírtam, de a 16. napon már minden bajom volt. Este fél 8-ig tipródtam, hogy mi legyen, aztán úgy döntöttem, futok.

4000 lassú méter, ennyit engedélyeztem magamnak. Miközben fogytak a méterek, volt időm átgondolni a 2. évemet. Hogy honnan indultam, hol tartok most és persze azt is, hogy hová szeretnék eljutni.

Ennek a futóévnek az egyik legjobb hozadéka az volt, hogy elkezdtem terepen futni. Áldom a napot, amikor először bemerészkedtem az erdőbe és áldom a napot, amikor először felmerészkedtem a hegyekbe.

A terepfutásnak köszönhetően minőségében az aszfaltos futásaim is megváltoztak. Új utak nyíltak meg előttem. Ezelőtt csak a sík terepet kerestem, elképzelhetetlennek tartottam, hogy hegyre fussak. És lám, mit ad Isten? A legújabb, legkedvesebb aszfaltos futóutam éppen egy hegyre vezet.


580 méterről indulok, az út legalacsonyabb pontja (nagyjából a kép közepe) 442 méteren van. Ha nem jön közbe semmi (nem ered el az eső, nem sötétedik rám, nem akarnak elütni, stb...), akkor innen szoktam felkúszni egészen 960 méterre, hogy aztán odafent üdvözölhessem újdonsült futótársaimat. Ők azok:

Nagyon cukik...
.. és szélsebesek.
Csak nehogy egészen Meranig fussanak!
Micsoda lábizmok!
A világ legkíváncsibb madarai címre is pályázhatnának a hegyvidéki struccleányok.
A másik jó dolog ami történt velem, az pedig nem más, mint a pulzusmérés. Pulzusmérős órával futni, sportolni nagyon jó, kell a kontroll. Igyekszem minél jobban elmélyülni a témában, mert a pulzuskontrollos futás szerintem a világ egyik legjobb dolga. Azt is mondhatnám: önmagunk megismerése a pulzusunk megismerésével kezdődik ;)

5 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Micsoda kaland! Micsoda futótársak!

J. írta...

Ugye milyen kis cukik? Nagyon bírom, amikor szaladnak.

A szomszédjuk pedig egy... juj, őt majd egy másik bejegyzésben fogom bemutatni ;)

Timi írta...

Jajj de aranyosak ! (egyik) kedvenc állatom .
Én is úgy szeretnék sokat futni, de mindig elakadok :( bár azt tapasztaltam hogy némi szünet után is megy a dolog.

J. írta...

Nemcsak aranyosak, de hihetetlenül kíváncsiak is. Ha meglátnak a karám mellett, egyből ott teremnek és nyújtogatják a fejüket. Ha elsétálok a karám másik végébe, akkor követnek. Kicsit azért tartok tőlük (mégis csak vadállatok).
Én is azt tapasztaltam, hogy lehet folytatni, mert a szervezetünk emlékszik. Csak arra kell figyelni, hogy ne egyből ott akarjuk folytatni, ahol abbahagytuk.. fokozatosan emelem a távot/időt, mert nem lenne jó újra lesérülni. Fuss, Timi, fuss! :)

Timi írta...

: ) Futok :) majd .... :) Nem adtam fel, csak úgy érzem nagyon nagyon leterhel az új meló, későn érek haza és a gyerekektől venném el az időt.

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster