"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2015. szeptember 1., kedd

Lassan elkezdődik

Nem bírom megállni, hogy elmeséljem, úgyhogy elmesélem:

Amikor megvettük a házat, megkérdeztünk A Hozzáértőembert, X.Y-t hogy mit gondol, mennyiből lehetne felújítani ezt a kis házikót. Akkor ő mondott egy összeget - nevezzük ezt kicsi z-nek -, aminek mi nagyon megörültünk.

Hozzáteszem, ekkor még autónk sem volt, így vonattal, busszal illetve bakancsos turistákként jártuk az Őrséget... na nem, mintha számítana...

Kicsi z akkor éppen nem parkolt a bankszámlánkon, de úgy gondoltuk, hogy elérhető közelségben van. Otthon excel-táblázat elő, többéves terv elő és újratervezés... gyűjtögetés. X idő elteltével úgy állt a helyzet, hogy meglett a kicsi z mennyiségű fityingünk, így újra megkerestük X.Y-t, hogy akkor konkretizáljuk a dolgokat.

Autóval érkeztünk, nem frakkban és báli ruhában, de egy kicsit jobban felöltözve, mint pár éve, turistás ittlétünkkor... nem mintha számítana... Vagy mégis?

Szóval akkor hozzávetőlegesen mennyi is az a kicsi z?

Ó, hát kérem most már, hogy e-naplót kell vezetni meg minden drágább lett, meg hát ugye az áfa is... Szépen felcsúszott a kicsi z egészen nagyon nagy  Z-ig... és ez még nem is a legvége lett volna...

By the way még azt is megkérdezte, amikor kérdeztük tőle, hogy akkor pontosan mennyiből lehetne felújítani, hogy "Miért, hát mennyi van?"

???

Hoppácska.

Kértük, küldjön majd egy árajánlatot és elbúcsúztunk egymástól, de tudtuk, hogy nem ez a biginingofabjutifulfrendcsip. Valószínűleg ezt X.Y. is tudta. Pár nap múlva kaptunk tőle ugyan  egy árajánlatot, de... Az volt az érzésem, hogy komplett hülyére akar venni bennünket és ezt az érzést nagyon utálom.

Ennyiben is maradt a történet.

Eléggé elkeseredtem, mert nem láttam a végét... A végét?! Még az elejét sem...

Hogy a fenében lesz ebből házfelújítás?! Hát hogyan?

Így: A szakemberek és a megrendelő közötti legrövidebb út a közvetlen, sápszedő nélküli út.

Pont.


A nyáron megkaptuk a szakemberektől az árajánlatokat, minden a zöld zónában, úgyhogy szeptemberben végre elkezdődik a várva várt házfelújítás. Összevetve X.Y. árajánlatát azokkal, amiket a mesterektől kaptunk... hát mit mondhatnék? Nagyon-nagyon durva lehúzástól menekültünk meg.

Most, hogy itt állunk az első kalapácsütések előtt, én nagyon izgulok. Főleg így, hogy otthon sem vagyok... Persze tudom, mindenki teszi a dolgát és az én 50 kilómnak nem sok hasznát vennék a helyszínen, de azért mégis jó lenne ott lenni.

Bár K. szerint jobb az mindenkinek, hogy én nem vagyok most otthon ;) Hihihi.

Nagyban megkönnyíti a helyzetünket, hogy a mesterek ismerik egymást, sokszor dolgoztak már együtt. Nem kell felesleges köröket futnunk, ők egyeztetnek egymással is... nagyon önállóak és őrségiek lévén, kenik-vágják a boronaházak felújítását.

Az is kiderült, hogy  a munkálatokról e-naplót sem kell vezetnünk, mert a házfelújításunk nem építési engedély-köteles. A ház szerkezetén, formáján semmit sem akarunk változtatni.

Szegény kis házikónk már nagyon odavan, épp itt az ideje, hogy végre történjen vele valami.

A sufni teteje már teljesen beomlott :(

Az új villanyóraszekrényünkben még mindig nincs áram. A nyáron jött egy levél az eontól, amiben azt írták, hogy az őriszentpéteri önkormányzattól nem kaptak engedélyt arra, hogy az úttest alatt átfúrjanak ezért csak egy későbbi időpontban, az engedély beérkezése után fognak tudni nekiállni a munkának. Oké, gondoltuk, biztos nyári szabadságolás van az önkormányzatnál... Mivel nyár végéig semmi előrelépés nem történt ez ügyben, ezért K. bement az őriszentpéteri jegyzőhöz.

Kiderült, hogy ők semmiféle kérelmet nem kaptak az eontól. Valaki sumákol. A jegyző úr kérte, hogy küldjük át neki a levelet. Átküldtük, ő pedig megreklamálta az eonnál az esetet.

Jövő héten lehullik a házikó ruhája. El sem hiszem, hogy eljutottunk idáig!

8 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Nagyon észnél kell lenni, s lehet az ottani mesteremberek vannak otthon a témában. Ez a sok sumákolás, szörnyű. Tavaly, mikor a Hétrétország keretében egy boronaházat nézhettünk meg a tulaj mesélte mennyire nem fogadják, fogadták be őt. Megvett egyet, szinte múzeumként hozta rendbe és mutatta be, múzeumi dolgozó volt(valamikor?). Ennek örülni kellett volna! Néha nem is értem az embereket.

J. írta...

Én sem. Az Őrség egyébként is egy speciális hely... nagyon úgy tűnik nekem, hogy itt ha akarsz, akkor sem tudsz egykönnyen beilleszkedni. Errefelé nem csak a hozzánk hasonlóak a gyüttmentek. Aki egyik faluból költözik be egy másikba, mert pl. oda házasodik, az is másodvonalbélinek számít. Pláne akkor, ha még valami újat is akar csinálni...

VRJúlia írta...

Sokba kerül, ez biztos.
Mi is mostanában fogunk hozzá- éppen túl vagyunk többszöri kaszáláson, több év otthagyott gazának eltakarításán, aztán nagyon sürgős a tornác megjavítása- a többi meg tavasszal...s amikor lesz még pénzünk.
Ezért is örülnék a hogyanoknak, fotóknak.
Legyen örömötök benne!

J. írta...

Júlia, de jó, hogy Ti is éppen most! A házatok téglából épült? Lesznek fotók? :)
Én szeretnék egy ilyen volt - ilyen lett sorozatot, de sajnos messze vagyok. Azért remélem, összejön valami :)
Bizony, sokba kerül és sok fejtöréssel is jár.

Timi írta...

Sok sikert és türelmet kívánok az előttetek álló időszakra :)

J. írta...

Köszi, Timi! :)

VRJúlia írta...

Igen, tégla, lesz sorozat, azt hiszem , új blogon . Van már fotó, féltve őrzöm.

J. írta...

Júlia, érthető, hogy féltve őrzöd - de annak nagyon örülök, hogy megosztjátok majd velünk az új blogon. Én nagyon szeretem az ilyen oldalakat. :) Csak le ne maradjak! :)

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster