"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2015. augusztus 24., hétfő

Hegyen futás - 2. rész: Hochfirst - Rabenstein

Miután hagytam, hogy a sejtjeimet átjárja a "már láttam" különleges érzése, vettem egy nagy levegőt és boldogságban úszva folytattam az utam. Flow... :)

Vajon mi vár a kapu mögött? :)
Natur pur.
Hát te meg?
Úgy bámultak rám, mint borjúk az új kapura.
Kíváncsiságuk kb. 10 másodpercig tartott...
... majd mindenki ott folytatta, ahol előtte abbahagyta. Ők ketten pl. bunyóztak.
Kicsit arrébb is mindenütt kecske.
Rabenstein a következő állomásom.
A kis völgyhíd, amit nemrég még felülnézetből csodáltam meg, most itt van felettem.
Erre visz az út és ehhez a gazdasághoz tartoznak a kecskék.
Na, én most vajon merre menjek?
A gazdaság felől egy kisfiú jött a tehenekhez, hát megkérdeztem tőle.
A két épület között vezetett az út.
Egy másik, olyan 10 év körüli fiúcska éppen az állatok alól szedte ki az elhasznált szalmát.
Tanulva a hegyoldalon történt megcsúszásomból, ezen a szakaszon csak óvatosan futkostam.
A meredek hegyoldal aljában zúg a Passer folyó, ami itt még csak egy patak.
Jó ötlet volt!
A felső kő úgy néz ki, mintha egy emberi fej lenne.
Alattam a  patak szép lassan folyóvá szélesedik.
Az út, amin jöttem, teljesen beleolvad a hegyoldalba.
Vajon mi vár a sziklák mögött?
Természetesen...
... muskátlival.
Ereszkedés veszi kezdetét, a szép ződ gyep irányába.
Hopsz, hát ti kik vagytok?
Hopsz, és te, te ki vagy?
Egy pillanat alatt a biztonságot jelentő sziklákon teremtek.
Ők itt laknak.
Gazdasági épületek között vezet az út.
A gazdaságok egyik legfontosabb berendezése.
Szívesen ittam volna belőle, de nem voltam biztos benne, hogy szabad-e...
a kecskék minden esetre jóízűen iszogattak belőle.
Átkelés egy újabb hídon.
A képen nem nagyon látszik, de a középtájon. a kövek hátán éppen kecskék kelnek át a vízen.
Én a hidat választottam.
Tipikus hegyvidéki idillke.
A szabadságharcosokat errefelé nagy becsben tartják.
Dr. Joseph Ennemoser szabadságharcos, orvos és tudós,
a rabensteini Egghof szülöttje emlékére.
Az elhagyatottan álló Egghof, valaha virágzó gazdaság lehetett.
Jelenleg pár tehenet leszámítva nincs itt semmi.
Csak a természet :)
Újabb híd és újabb átkelés.
A Passer itt már kezd folyó-formát ölteni.
Ilyen erdei úton a botokra nem nagyon van szükség,
csak akadályoznak a szabad mozgásban.
Viszlát, hegyeim! Jó volt újra nálatok lenni!

Az erdei út mentén helyi mondákról olvashatunk.

Illetve ilyen alkotásokat láthatunk,
... ha nem rohanunk.
Ez már Rabenstein lehet?
A nagy nézelődésben alig vettem észre az erdőbe irányító útjelzést.
A legpihe-puhább ösvény, amin valaha futottam.
A kövek miatt azért figyelni kell.
Ahonnét jöttem és ahová tartok.
Rabenstein, az első házak.
Jelenleg ez a kedvenc településem Trolliában.
Innen már csak egy ugrás Moos in Passeier.

Folyt.köv.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster