"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2015. augusztus 12., szerda

Interjú Balogh István Péter festőművésszel - Hétrétország 2015

Balogh István Péter 1950-ben született Budapesten. Állandó résztvevője hazai és nemzetközi művésztelepeknek, alkotásai megtalálhatóak magángyűjteményekben és közintéz- ményekben, főiskolai mestere Kokas Ignác festőművész volt. Bár Budapesten született, harminc éve az Őrség az otthona. Az őrségi tájról, valamint a Hétrétországhoz fűződő kapcsolatáról is kérdeztük.

 Balogh István Péter
„Az érzéseinket fejezzük ki a képek segítségével”
- Emlékszik, milyen volt az első találkozása az Őrséggel?

Az őrségi tájjal, amibe a réteken és erdőkön-vizeken kívül beletartoznak az itt élők, az épületek, műemlékek is, a hetvenes évek végén egy főiskolás barátaimmal töltött tíznapos tavaszi kirándulás során találkoztam először. Jártam korábban már több szép részén az országnak, de ez a vidék sajátos atmoszférájával visszavonzott. Harminc éve vettük Veleméren a házat, ahol "állványhelyemet" Budapestről áttelepítve, szabadon látogatható műterem-galériámban dolgozom.

- A Hétrétországgal mikor ismerkedett meg?

Sülyi Péterrel egy, a körmendi televíziónak készített portréfilm alkalmával találkoztunk először Veleméren, valamikor a kilencvenes évek közepén. Ő volt a riporter, és a riport után elhívott résztvevőnek a Nyitott Portákra, azóta évről-évre eljövök. A Hétrétország alkalmából több kiállításom is volt a Teleházban, a mostani társasággal az idei a harmadik lesz, de Szelényi-Leclerc Ulrik szobrász barátommal is többször állítottunk ki kettesben az évek alatt.

- A köztiválon megnyíló kiállítást a "94" Képzőművészeti Társaság meghívott művészeivel közösen szervezték. Milyen képeket láthatunk itt?

Az idei köztiválra új, nemrég született képeket akarok vinni, mint korábban írtam, a kiállítás csoportos.

- A honlapján olvastam, hogy nagy hatással van munkásságára az alkotói és a személyes magány. Talán ezért is fordult az Őrség felé, mert itt az ember önkéntelenül is egyedül marad a természettel, a tájjal?

Jolsvai András író barátom arról a magányról ír, ami az alkotói munka közben rázuhan az emberre - nyilván ő is számtalanszor átélte ezt. Nem a társtalanságról van tehát szó, hanem arról a burokról, ami körénk szövődik az elmélyülés során, és megszűnik a külvilág körülöttünk.

Balogh István Péter: Bolond
40x50, akril
Balogh István Péter: Jó reggelt!
40x40, akril, vászon
- A képeit megtekintve nekem a magányból fakadó sejtelmesség, melankólia jut eszembe, mennyire igaz ez?

A sejtelmesség és a melankólia sem a magány folyománya, hanem a születő-megszületett kép váltja ki ezt az érzést, amiként akár az öröm érzését is. Másfelől közelítve persze az érzéseinket fejezzük ki a képek segítségével - általában az alkotó ember így dolgozza fel azokat, és szerintem az érzések a születő mű szempontjából egyenrangúak.
"Hagyom magam festeni. Színbeli elképzelésem van, ez a kiindulópont. De hogy a képen pandúr lesz-e vagy betyár, még nem tudom. Egyszer csak kiszól valami a képből, azt igyekszem fülön csípni. Ha sikerül, megindul a párbeszéd közöttünk, és eljön a pillanat, amikor lélek költözik a festékbe. Ha ott tudom tartani, az olyan érzés, amit mással pótolni nem lehet."

Balogh István Péter

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster