"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2015. augusztus 16., vasárnap

Déjá vu - útjelzők az életünkben

"Te is átéltél már déjá vu érzést? Tudod, amikor azt érzed, hogy az éppen történő helyzetet már átélted egyszer. Habár a tudomány az emberi agy struktúrájára vezeti vissza a jelenséget, ennek a különleges érzésnek van egy másik magyarázata, amely a lélek személyes történetében keresendő. 

A déjá vu átélésekor azt érezzük, mintha már megtörtént volna egy életesemény, találkozás, tapasztalás. Mintha egy személyt, akit épp most ismertél meg, már ismernél valahonnan, mintha már találkoztatok volna korábban.

Ez a legtöbbször váratlanul feltörő, irracionális érzés egy útjelző életedben, amelybe valószínűleg a lélekvilágban már bepillantást nyertél. Megjegyezted, hogy valamiért fontos lesz számodra.

Legtöbbször olyan személlyel, vagy szituációval kapcsolatban éled át, aki mély nyomot hagy szívedben, mert a fejlődésed fontos állomását jelzi. Ez azt jelenti, hogy jó úton jársz, azt az életet éled, amit elterveztél magadnak. Ez persze mindig csak utólag derül ki, de az érzés maga olyan mély és erős, hogy elraktározásra kerül emlékeid közé."
Ábrahám-Hörömpő Andrea: Lélekmorzsák
A terepfutással részévé váltam egy varázslatnak. A tapasztalás varázslatának.

A természet intenzívebb megtapasztalásának a varázslata ez. Futás közben a természet hangjai, a fények, az illatok, a színek valahogy sokkal intenzívebbé válnak.  Ilyenkor a szívünk minden egyes dobbanása a vérünkkel együtt a természet egy kis darabját is ott áramoltatja  az ereinkben. A természet bennünk van, mi pedig ott vagyunk benne és minden egyes megtett lépéssel beljebb jutunk, mígnem szép lassan eggyé válunk vele.

Amikor először jártunk fent a Timmelsjoch-on, egy különös érzés kerített hatalmába. Amikor másodszor visszamentem, ez az érzés még erősebbé vált, de nem tudtam hová tenni, csak azt éreztem, hogy nagyon jó ott nekem. Amikor harmadszor mentem, akkor már nem csak kirándulni mentem, hanem azért, hogy ott futhassak.

Egy ezelőtt még soha át nem élt, meg nem tapasztalt, fantasztikus "utazáson" vettem részt. A lehető legképtelenebb helyen pedig elkapott a "déjá vu".

Az utam a Hochfirst Gasthof / Restaurant mellett vitt.
A muskátlik feletti útjelző előtt földbegyökerezett a lábam.
Aztán ennél a piros, lábszárközép-magasságban felfestett és nem éppen szem előtt lévő nyílnál teljesen kész lettem.
Déjá vu.
A szó legszorosabb értelmében: az útjelző az életemben.
Szeretem ezt az érzést a maga irracionalitásával együtt. Villámütésként ér minden egyes alkalommal. Kicsit összezavar, kicsit elgondolkodtat. Megjegyzem, elraktározom magamban a helyet, a szituációt, az érzést... jó újra felidézni és értetlenül állni előtte :)

6 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Tudod a Camino jutott erről eszemben, az ott járók is tapasztalnak hasonlókat. Persze, aki lélekkel megy el oda.

J. írta...

Aki anélkül megy, az inkább ne menjen, mert úgysem fogja megtalálni amit keres.
Annyira szép a mi nyelvünk! Lélek... él... élek.

Gandalf írta...

Ma járok itt nálad először. És déja vu-m van...

J. írta...

Kedves Gandalf, Isten hozott! Örülök, hogy ide vezetett az utad :)

Timi írta...

nagyon érdekes. szeretném én is megtapasztalni.

J. írta...

Timi, kívánom, hogy legyen részed benne, mert tényleg tök érdekes érzés.

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster