"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2015. augusztus 6., csütörtök

A földpiramisok csodája

Földpiramisok.
Létezik a világon néhány hely, ahol ezekben a furcsa geológiai képződményekben gyönyörködhetünk. Földpiramisok. Ahány népség, annyiféleképpen hívják őket. Az olaszok kisembereknek, a franciák kalapos kisasszonyoknak, a törökök tündérkéményeknek, a szerbek az ördög városának, a norvégok papoknak.

A földpiramisok születése a jégkorszak gleccsereinek köszönhető, amelyek a szomszédos hegyoldalak agyagos törmelékét hozták magukkal. Majd jött a felmelegedés, a gleccserek visszahúzódtak, azonban az üledék, amit magukkal hoztak, az itt maradt. A felszíni vizek, az esővíz és a szél közös munkálkodásának gyümölcsei ezek a különös tornyok, amelyek tetején egy-egy kő üldögél. A kő esernyőként oltalmazza az alatta lévő piramist. Ez a védelem viszont nem tart örökké, a külső környezeti hatások, az erózió következtében a piramisok egyre vékonyodnak és csak idő kérdése, hogy az oltalmazó kődarab mikor billen le a piramis tetejéről. Ha a kő lehull, az a piramis életének a végét jelenti.

Európa egyik földpiramis rendszere éppen Trolliában, a Bozen (Bolzano) felett elterülő napsütötte Ritten (Renon) fennsíkján található. :) Három hely, pontosabban három árok van itt, ahol földpiramisokat láthatunk: a Katzenbachgraben Oberbozen alatt, a Gasterergraben Unterinn-nél, és a Finsterbachgraben Lengmoos mellett. Én ez utóbbit szemeltem ki magamnak.

Ritten nem csak az 1100-1400 méter magasan lévő fennsík vagy ha úgy jobban tetszik plató neve, hanem azé a közigazgatási egységé is, ami az itt lévő 15 kisebb települést foglalja magába.

A klíma a nagy nyári melegben idefent sokkal kellemesebb, mint odalent, a hegy lábánál elterülő Bozen városában. Ezt annak idején a tehetősebb városi polgárok is felismerték. Aki csak tehette, hétvégi házat építtetett fent magának, vagy ha ez nem állt módjában, akkor nyaralót bérelt, hogy aztán családostul itt vészelje át a forró nyári napokat. Ritten a 19. század végére üdülőövezetté nőtte ki magát.

Ritten közútról is elérhető, de létezik egy ennél sokkal izgalmasabb mód is a meghódítására, én ezt választottam: Rittner Seilbahn.

A Bozen és Oberbozen között közlekedő felvonó kabinjai a 950 méteres szintkülönbséget, 4560 méter hosszú, 3-tagú drótkötélpályán haladva 12 perc alatt győzik le.

Talstation
Bozen, Rittnerstr. 12
A drótszálak mozgatói.
4 percenként indul egy 35 főt befogadni képes, akadálymentesített kabin.
A 7-es a szerencseszámom, úgyhogy baj nem érhet :)
Akár a tériszony leküzdésére irányuló terápia része is lehet egy ilyen utazás.
A távolban a Katzenbachgraben, benne a földpiramisok egy kisebb csoportja.
A kiépített és gondozott túraútvonalaknak köszönhetően Oberbozen-ből akár gyalogosan is eljuthatunk a piramisokhoz, de szerintem ne hagyjuk ki Trollia utolsó, keskeny nyomvonalon közlekedő kisvasútját.

Rittnerbahn alias "Bahnl"
A kezdetben Bozen és Klobenstein között közlekedő kisvasutat 1907-ben nyitották meg. Miközben az idő haladt, a fogaskerék-meghajtású vasút elavulttá vált, elérkezett a felvonók kora. A vasútvonal egy részét a felvonó váltotta le, de szerencsére nem az egészet. A kisvasút minden nap, kora reggeltől késő estig , 30 percenként közlekedik Klobenstein - Oberbozen (- Maria Himmelfahrt) között.

Az Oberbozen - Klobenstein szakaszt 16 perc alatt teszi meg.
Igazság szerint nem csak a földpiramisok miatt jöttem ide. Terepfutást terveztem és ki szerettem volna próbálni közben a botokat, amiket nemrég sikerült beszereznem, de olyan sok volt a turista, hogy a futásból a legtöbb helyen inkább csak túra lett.

A vasútállomás mögött a bőség zavara. Rengeteg lehetőség.
A földpiramisokhoz a 24-es út vezet.
Nagyon jól táblázott környék.
Klobenstein.
Végig olyan érzésem volt itt fent, mintha nem is Trolliában lennék.
Fennpromenade... nagyjából 2,5 km hosszú kitérő.
 Ha már egyszer az utamba került...
Futni mentem, majd jövök!
Muszáj volt megállnom és megcsodálnom ezt a nem mindennapi panorámát. A világörökség részét képező  Dolomitok:

Schlern (Sciliar), 2563 m
Bal oldalon elöl a Tschafon, mögötte a  felhők mögé bújt Latemar, 2842 m
Kellemes, könnyű terep.
Egy kis ízelítő a szemnek:
A távolban a földpiramisok.
Futás tovább!
Az erdőből kiérve újra a 24-es túraútvonalon haladtam tovább, egy rövid aszfaltos szakasz következett.Aztán célba értem.

A szigorú természetvédelem alatt álló földpiramisok.
A háttérben a Dolomitok.
Elég szerencsétlen időben érkeztem meg a piramisokhoz. Tömegnyomor alakult ki, belgák, hollandok, németek, olaszok meg én... az összes turista pózolni akarta a fateraszon, a piramisokkal a háttérben. Jobbnak láttam gyorsan továbbállni.

Szerencsére a tömeg maradt, én meg futottam tovább.
Egy amolyan "szívhidjais" hídhoz értem.
A híd alatt.
Majd egy kisebb emelkedő
és egy újabb híd következett.
Mígnem egy tisztásra értem ki.
Tovább a 24-esen, át a mezőn.
Futható rész volt, hát tovább futottam.
Országút keresztezte az utam.
Jó lehet itt vezetni :)
Ha már ez a pad az utamba került...
 Megpihentem, ettem, ittam.
Bámultam kifelé a fejemből.
Gyönyörködtem,
közben  gondolkodtam az életem alakulásáról, a világ dolgairól.
Miközben meghánytam-vetettem magamban a dolgokat, szépen elillant az idő és lassan indulnom kellett visszafelé. A visszaúton szerencsém volt, felszívódtak a turisták.

Enyém volt az erdő...
...az út...
... és a faterasz is :)

Érdekes a földpiramisok világa. Míg lent az árokban az egyik piramis elveszíti a kalapját, melynek következtében idővel megsemmisül, addig a turistaút mellett több helyütt, szinte karnyújtásnyira tőlünk újabb piramisok keletkezésének lehetünk szemtanúi:

A természet örök körforgása.

Már régóta készültem ide, örülök, hogy végre rászántam magam a ritteni csodára.

Jövök még, de nem egyedül :)
Visszafelé kicsit kapkodnom kellett a lábaimat, de jól időzítettem, pont jött egy vonat, ami pár perc után indult is vissza Oberbozen felé.

A régi kocsik közül is közlekedik még pár. Nekem ma csak az újból jutott.
 A vonatozás után újra egy kis tériszonylegyőzés következett.

Az ajtónál nagyon jó állóhelyem volt, tudtam fényképezni.
Az jutott eszembe, ha mindenki egyszerre kezdene el ugrálni, vajon... á, dehogyis!
Felvonóépítésben nagyon profik.
Amikor oszlophoz ér a kabin, az a legfélelmetesebb nekem.
Kicsit megdob, kicsit behimbál.
Alattunk Bolzano.
Innen fentről látszik igazán, milyen nagy a vasútállomás.
Végállomás, kiszállás.
Ha legközelebb erre járok, akkor feljebb fogok menni, egészen a Rittner Horn-ig (Corno del Renon) (2260 m), ahonnét szinte egész Trolliát be lehet látni. 360°-os panorámakép: ITT

2 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Szép helyeken jársz, futsz. A hegyek az én világom.

J. írta...

Megértelek. Én eddig nem nagyon voltam oda a hegyekért... most már kezdem sejteni, hogy miért nem. Ezelőtt, ha itt kint túráztunk, akkor mindig csak egy kicsivel mentünk 2000 méter fölé, ami a "jó, jó, de semmi extra"-érzését keltette bennem. Most már tudom, hogy feljebb egy különleges világ küszöbén léphetünk keresztül. Azt hiszem, hogy ha csak finoman is, de elkapott a gépszíj :)

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster