"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2015. augusztus 26., szerda

Hegyen futás - 3. rész: Rabenstein - Moos in Passeier

Rabensteinban majdnem elcsábultam egy jéghideg ásványvízre, de mégsem időztem ebben a csodaszép faluban, inkább folytattam az utam.

Rabenstein annyira kicsi falu, hogy ide még normális méretű busz sem jön be. Moosból naponta kb. ötször indul egy mikrobusz, ami oda-vissza közlekedik a két település között.

Éppen a buszmenetrendet tanulmányoztam, amikor láttam, hogy jön Moos felől a járat. Egy pillanatra átfutott a fejemen, hogy lehet, meg kellene várnom a buszt, elvégre már elég sok kilométer került a lábaimba... á, mégsem... tartottam magam az eredeti tervemhez és továbbindultam.

Egy nagyon cuki kis bácsi álldogált egy fa alatt a buszra várva, amikor látta, hogy én nem várok tovább, utánam szólt, hogy ne menjek, mert mindjárt jön vissza a busz. Amikor mondtam neki, hogy inkább futok, köszönöm, kicsit furán nézett rám  ;) Gondolom, azt gondolta, hogy na, a hülye guinkáj, tuti nincs ki mind a négy kereke... délután 2 óra van, tűz a nap, ez meg fut...

Irány a cél: Moos in Passeier!
Beértek a belgák.
Továbbra is a Passer mellett visz az út.
Az E5 és a Kummer-See Rundweg útvonala egy rövid szakaszon megegyezik.
Ránézésre nem valami izgalmas rész következik, de lássuk, mit tartogat.
1401-ben egy hatalmas hegyomlás volt itt a Gspellerbergen, ami teljesen feltöltötte a völgyet és ezzel együtt elzárta a Passer-folyó útját. Így keletkezett a Passeirer-See, ami a maga 2 km-es hosszával és 400 méteres szélességével nemcsak a Passeiertal, de Meran városának életére is nagy hatással volt. A sorozatos áradásai miatt a tavat Kummerseenek nevezték el. A Bánat tava... 1401 és 1774 között hétszer öntött ki, mind a hétszer rettenetes pusztításokat végzet.
16 millió köbméternyi víz, 60 hektárnyi vízfelület, 40 méteres vízmélység.
Ez volt a Bánat tava.
1774-ben olyan magas volt a víz, hogy egy nyolcadik áradástól tartva az emberek úgy határoztak, hogy lyukat fúrnak a gáton és megcsapolják a tavat. A hozzá nem értéssel elvégzett fúrás végzetes döntésnek bizonyult, melynek következtében a gát átszakadt és 12 óra leforgása alatt a tóból az összes víz elfolyt, hatalmas pusztítást hagyva maga mögött.
A hegycsuszamlások a mai napig nagy kihívás elé állítják az itt lakókat és a szakembereket.
A Passer vizét régen szállítmányozásra használták. A hegyen kitermelt fákat ezen úsztatták egészen Meran városáig.
A víz erejét ma is hasznosítják. Rabenstein környékén több vízerőmű működik, ezek a környező települések több, mint 5000 háztartását látják el energiával.
"A víz szalad - a kő marad."
Az út egyhangúságát...
... ez a kis tó törte meg. Egyszer csak ott volt előttem.
Horgászni tilos.
A szépséges pisztrángok láttán azért éreztem a horgászizmomat :)
Pláne akkor, amikor megláttam az egy szem pontyot is a tóban.
Már az idejét sem tudom, mikor horgásztam utoljára :(
A nyugalom, amit ez a kis tó magából árasztott, arra ösztönzött, hogy maradjak egy kicsit.
Leültem egy fa alá és megebédeltem. Elmajszoltam a szendvicset meg a csokit, amit magammal cipeltem...
... ennél a panorámánál.
A következő képek már telefonnal készültek, mert a masinám aksija feladta.
A felszerelésem - jól választottam, nem öltöztem túl, nem cipeltem feleslegesen semmit.
Oké, esőkabátra nem volt szükség, de ezt reggel még nem tudhattam.
Meg különben is, 2000 méter felett soha nem lehet tudni, bármi megtörténhet.
Kb. fél órát üldögéltem a tónál, majd folytattam az utam.
Moos  in Passeier első háza.
Ez meg mi?
Pont nemrég láttam a Jurassic World című filmet...
Tilos etetni, tilos cigizni, kutyák csak pórázon, az útról letérni nem szabad.
Hihi, kőszáli kecskék, mi? Na persze! Jó kis marketing fogás!... gondoltam magamban.
Lépjünk be!
És tényleg ott voltak!
Kicsit félelmetes volt...
... ahogyan ott ültek pár méterrel felettem.
Köztük és köztem nem volt kerítés.
Örültem, amikor kiértem a fák közül és megpillantottam a falut.
Mi ez?
Bunker Museum
A kőszáli kecskék is ide tartoznak.
Egy következő kiruccanás célpontja lesz ez a múzeum.
Az E5-ös túraúton haladva Timmelsjoch és Moos in Passeier között 17 kilométernyi a távolság, 1782 méter magasságcsökkenéssel és 364 méter magasságnövekedéssel.

Ezen a napon sokat tanultam a hegyről, a futásról, magamról és a saját határaimról - amiket olyan jó néha feszegetni.

Csak hogy a vércukorszintem is a helyére kerüljön:
Latte macchiato & Erdbeerschnitte
A jutalmam a nap végén.
Nem egy Bergmann-féle Mimóza, de azért nagy duzzogva el lehet majszolgatni ;)
Szuper nap volt!

2015. augusztus 24., hétfő

Hegyen futás - 2. rész: Hochfirst - Rabenstein

Miután hagytam, hogy a sejtjeimet átjárja a "már láttam" különleges érzése, vettem egy nagy levegőt és boldogságban úszva folytattam az utam. Flow... :)

Vajon mi vár a kapu mögött? :)
Natur pur.
Hát te meg?
Úgy bámultak rám, mint borjúk az új kapura.
Kíváncsiságuk kb. 10 másodpercig tartott...
... majd mindenki ott folytatta, ahol előtte abbahagyta. Ők ketten pl. bunyóztak.
Kicsit arrébb is mindenütt kecske.
Rabenstein a következő állomásom.
A kis völgyhíd, amit nemrég még felülnézetből csodáltam meg, most itt van felettem.
Erre visz az út és ehhez a gazdasághoz tartoznak a kecskék.
Na, én most vajon merre menjek?
A gazdaság felől egy kisfiú jött a tehenekhez, hát megkérdeztem tőle.
A két épület között vezetett az út.
Egy másik, olyan 10 év körüli fiúcska éppen az állatok alól szedte ki az elhasznált szalmát.
Tanulva a hegyoldalon történt megcsúszásomból, ezen a szakaszon csak óvatosan futkostam.
A meredek hegyoldal aljában zúg a Passer folyó, ami itt még csak egy patak.
Jó ötlet volt!
A felső kő úgy néz ki, mintha egy emberi fej lenne.
Alattam a  patak szép lassan folyóvá szélesedik.
Az út, amin jöttem, teljesen beleolvad a hegyoldalba.
Vajon mi vár a sziklák mögött?
Természetesen...
... muskátlival.
Ereszkedés veszi kezdetét, a szép ződ gyep irányába.
Hopsz, hát ti kik vagytok?
Hopsz, és te, te ki vagy?
Egy pillanat alatt a biztonságot jelentő sziklákon teremtek.
Ők itt laknak.
Gazdasági épületek között vezet az út.
A gazdaságok egyik legfontosabb berendezése.
Szívesen ittam volna belőle, de nem voltam biztos benne, hogy szabad-e...
a kecskék minden esetre jóízűen iszogattak belőle.
Átkelés egy újabb hídon.
A képen nem nagyon látszik, de a középtájon. a kövek hátán éppen kecskék kelnek át a vízen.
Én a hidat választottam.
Tipikus hegyvidéki idillke.
A szabadságharcosokat errefelé nagy becsben tartják.
Dr. Joseph Ennemoser szabadságharcos, orvos és tudós,
a rabensteini Egghof szülöttje emlékére.
Az elhagyatottan álló Egghof, valaha virágzó gazdaság lehetett.
Jelenleg pár tehenet leszámítva nincs itt semmi.
Csak a természet :)
Újabb híd és újabb átkelés.
A Passer itt már kezd folyó-formát ölteni.
Ilyen erdei úton a botokra nem nagyon van szükség,
csak akadályoznak a szabad mozgásban.
Viszlát, hegyeim! Jó volt újra nálatok lenni!

Az erdei út mentén helyi mondákról olvashatunk.

Illetve ilyen alkotásokat láthatunk,
... ha nem rohanunk.
Ez már Rabenstein lehet?
A nagy nézelődésben alig vettem észre az erdőbe irányító útjelzést.
A legpihe-puhább ösvény, amin valaha futottam.
A kövek miatt azért figyelni kell.
Ahonnét jöttem és ahová tartok.
Rabenstein, az első házak.
Jelenleg ez a kedvenc településem Trolliában.
Innen már csak egy ugrás Moos in Passeier.

Folyt.köv.
 

Design by Amanda @ Blogger Buster