"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2015. július 23., csütörtök

Vajon hol van a szél, amikor épp nem fúj? - 1. rész

A szabadságom utolsó napján, már a reggeli órákban elviselhetetlen volt a hőség Meranban és a levegőnek esze ágában sem volt megmozdulni. Aznapra egy szabi-búcsúztatós túrázást terveztünk, de egy hirtelen ötlettől vezérelve másképp döntöttünk. Egy olyan helyet szemeltünk ki magunknak, ahol ezelőtt még sohasem jártunk.

Buszra szálltunk és a Passeiertal-ban lévő, Moos in Passeier nevű falucskáig meg sem álltunk.

Moos in Passeier
Egy tipikus falu Trolliában...
... a maga kis bájával.
Ezzel a Solaris busszal fogunk tovább utazni...
... és ezen az úton fogunk menni.
Figyelem, beszállás!
Az utazásunk célja:

Magyarul Timmels-hágónak vagy Timmelsjoch-hágónak nevezik.
Hivatalos titulusa: magashegyi közúti hágó.
Timmelsjoch / Passo del Rombo... egy igazi gyöngyszem az Alpokban, 2509 méterrel a tengerszint felett. Ez az Olaszország és Ausztria között lévő "titkos rés" kevésbé ismert és nem is olyan forgalmas, mint a többi átjáró. Azt is mondhatnám, hogy aki ide jön, az többnyire a hágó illetve a természet és a hegyek miatt jön ide.

(A városok horizontálisan és vertikálisan is távol vannak, az autópályák messzire elkerülik, teherforgalma nulla... mondjuk az érdekes is lenne, ha lenne!)

A Timmelsjoch-ra többféleképpen érkezhetünk.

Autóbusszal:
Június végétől szeptember végéig, naponta 4-szer oda és vissza közlekedik autóbusz a tiroli Obergurgl (Ötztal)  és a dél-tiroli Moos/Moso (Passeiertal) között, Timmelsjoch érintésével.

Autóval:
2509 méteres magasság legyőzése autóval nem kis feladat. Az egymást követő élesebbnél is élesebb kanyarok, a szembe forgalom, a folyamatosan emelkedő, helyenként igencsak szűkös út az autóvezetőktől kellő rutint és megfelelő idegeket, az autóktól pedig kifogástalan műszaki állapotot követel. Nem véletlen, hogy a Mercedes gyár előszeretettel teszteli ezen az úton a legújabb, lematricázott, "top secret" autócsodáit.

Két keréken:
A Timmelsjoch motoros és bringás körökben egyfajta kultikus helynek számít. Aki úgy dönt, hogy nem 4, hanem 2 keréken vág neki a hegynek, mert saját erejével szeretné legyőzni a magasba felkúszó panorámautat, az nem kis feladatra vállalkozik. Egy valamiben viszont egészen biztos lehet: életre szóló élménnyel lesz gazdagabb és biztos vagyok benne, hogy idővel visszavágyik majd ide, a felhők közé, a hegyek ölelésébe... mert a hegy bizony nem ereszt.

Gyalogosan:
Az E5 jelzésű európai hosszútávú vándorút nyomvonala éppen a hágón keresztül vezet :) Nem egyszerű a túra. Ha valaki erre vállalkozik, akkor a vándorszívén, az elszántságán, a bátorságán, a kifogástalan fizikai állapotán kívül, szüksége lesz megfelelő cipőre, ruházatra, túrafelszerelésre, és ami nagyon fontos: elegendő élelem és víz mindig legyen nálunk!

A Timmelsjoch gépjárművel a tél elmúltával, általában májustól októberig járható, ám az aktuális időjárási viszonyok ezt felülírhatják. Ezen időszak alatt az átjáró a hét minden napján nyitva van 7.00 és 20.00 óra között.

Az út használata díjköteles. Ha Trolliából az Ötztal-ba szeretnénk eljutni, akkor az útvámot a Timmelsjoch-on való áthaladást követően, néhány hajtűkanyar legyőzése után, az ausztriai szakaszon, a 2171 méteren lévő vámszedő kapunál kell megfizetnünk.

(Autóval csak oda 14 €, oda-vissza 18 €, motorral csak oda 12 €, oda-vissza 14€, busszal felnőtteknek 5 €, gyerekeknek 3 €. Visszafelé az adott szezonon belül bármikor utazhatunk, ennek nem kell pont ugyanazon a napon történnie.)

Na de elég a szövegből, jöjjenek inkább a képek!

A Timmelsjoch-ig vezető utat autóbuszból fényképeztem, nem volt egyszerű, nagyon erősen sütött a nap és szinte folyton tükröződtem az ablakban.

Ez még csak a kezdet!
Lassan magunk mögött hagyjuk a falvakat.
Erre visz az utunk.
Nézzétek, hogyan alakul át a növényzet, ahogy egyre feljebb jutunk.
Lassan eltűnnek a fák.
A domboldalban éppen kaszálták a szénát. Nem könnyű munka.
Sok helyütt olyan meredek a hegyoldal, hogy képtelenség lenne izomerővel
megtartani a kaszálógépet, úgyhogy ott csak kézzel tudnak kaszálni.
Ugye milyen hihetetlen, hogy ilyen magasságokban gazdálkodnak és élnek családok?
Csak hogy érzékeltessem...
... mennyire szűkös a hely.

 Néhány alagút vár még ránk és mindjárt felérünk! Folyt. köv.

5 megjegyzés:

VRJúlia írta...

Lélegzetelállító!!!
Köszi :)

J. írta...

Júlia, én a te tengerpartos képeidnél éreztem ugyanezt :)
Úgy örülök, hogy tetszik Neked :)

Kavics írta...

Csodás, nekem való :-) már nézegettem a neten, egyszer erre is sort kerítünk, addig is örömmel várom a folytatást. :-)

J. írta...

Jó szívvel ajánlom Nektek!
Ha hiszed, ha nem, pont arra gondoltam ott fent a sok kavics között, hogy ez igazán Kavicsnak való hely ;)

Kavics írta...

De jó :-)

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster