"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2015. július 25., szombat

Vajon hol van a szél, amikor épp nem fúj? - 2. rész

A történelem legnagyobb vihara, az első világháború Trollia mellett sem vonult el nyomtalanul, hiszen az Oszták-Magyar Monarchia részeként ők is a vesztes oldalon álltak. Amikor a láthatatlan kéz meghúzta a határvonalat, Tirolt kettészelték és Dél-Tirolt (Trolliát) Olaszországhoz csatolták.

Bár az igazsághoz hozzátartozik - hosszú évtizedek távlatából szemlélve a történéseket -, hogy ők az egyetlen olyan elcsatolt nép, akik a szerencsétlenségüket szerencsévé változtatták... teljes autonómiát kaptak.

A háziorvosom igazi monarchia-párti figura. Mindig megörül, ha egy "régi koronaország-béli" páciens őt választja -  nem csak a fejpénz miatt :). Ő nem egy tipikus troll. Valami miatt elég kritikusan szemléli a saját népének egy bizonyos rétegét. Ő mondta egyszer, hogy "Ezek?! Ezek mindig tudták, hol kell sírni! Ha itt nem kapták meg, amit akartak, akkor amott sírtak...". Szóval jól lobbiztak.

Abban biztos vagyok, hogy a teljes autonómia eléréséhez a trollok kiváló lobbimunkája mellett a láthatatlan felsőbb hatalom rábólintása is kellett. Kiválasztott nép.

Tirol feldarabolása egy örökké vérző seb a trollok szívében. Egy olyan seb, ami soha nem fog begyógyulni, mert nem is akarják igazán, hogy begyógyuljon, hiszen az őseik hagyományainak az ápolásán túl ebben van az ő nemzeti összetartozásuknak az ereje.

A "Südtirol ist nicht Italien" és az "Ein Tirol" mondatok szerves részei a a mindennapoknak. Zászlókon, pólókon, matricákon, graffitiken vagy éppen egyes pártok jelmondataiként. A kisgyerekeket is így nevelik. Nem felejtenek és nem engedik, hogy mások felejtsenek. Lenne mit tanulni tőlük.

Ezzel szemben nálunk otthon a "Mindent vissza!" vagy a "Nem! Nem! Soha!" mondatok szinte ördögtől eredő bűnnek számítanak, aki pedig magáénak érzi ezeket, az nem hazafi és magyar, hanem majdhogynem bűnöző.

A természet nem törődik a mesterségesen kialakított határvonalakkal. A természet egységét megbontani nem lehet, de felerősíteni igen. Az ember, mint alkotó lény jön, lát és alkot. Először megalkotja a panorámautat, amelynek szimbolikus jelentősége elvitathatatlan. Majd másodszor, az út átadásának 50. évfordulója alkalmából még egyszer alkot. Nem is akármit.

Werner Tscholl-t, a dél-tiroli építészt kérték fel a panorámaút mentén létesítendő, különleges funkciókat ellátó épületek megtervezésére. Saját elmondása szerint egyetlen egy másodperc, ennyi időbe telt, míg jött az ötlet és az építész már látta is maga előtt a házakat, amelyek olyanok, mint a szobrok, a szobrokat, amelyek olyanok, mint a házak.

A modern épületek első ránézésre mesterkéltnek, nem odaillőnek tűnnek. Azt gondolja az ember, hogy ezek a a geometriai formák csupán egy építész elszabadult fantáziájának a szüleményei. Pedig nem. Tscholl azt mondja, ha nem sajnáljuk az időt és a tekintetünkkel végigpásztázzuk a sziklafalakat, akkor rájövünk, hogy ezek a vonalak, ezek a formák onnan is visszaköszönnek ránk.

5 épület - 5 állomás. 2 a határ egyik oldalán, 2 a határ másik oldalán, 1 pedig pontosan a határon. Szenzációs ötlet. Mindegyik objektum egy ingyenesen látogatható, nyitott kis múzeum. Mindegyik más-más témát ölel fel, melyek a végén egy kerek egésszé állnak össze, így hozzák közelebb hozzánk ezt a csodát, a "Timmelsjoch Erfahrung" névre hallgató projekt keretében.


Az első állomás: Gránát

"Granat"
A Moos in Passeier település felett, Stuls település alatt található épületegyüttest a völgy jellegzetes kőzete, a gránát ihlette. Gondolom, hogy leginkább a vörös, hiszen a vörös színű alkotás vörösen világít a sötétben. A kilátás innen Passeiertal hátsó részére egészen pazar.

A másik gránátba besétálva rengeteg érdekes dolgot tudhatunk meg a környékről. Pl. Trollia legmagasabban lévő vízeséseiről vagy egy tóról, ami csak bánatot okozott, aztán megtudhatjuk, melyik Európa gyermekekben leggazdagabb faluja és azt is, hogy mi is az a "Heuschießen"... A Heu az széna, a schießen az lőni. A Heuschießen pedig... Ezt muszáj megmutatnom, mert ilyen nincs mindenhol a világon!

Aki látott már alpesi parasztgazdaságot, annak biztosan feltűnt, hogy pár méteres magasságokban drótkötelek vannak kifeszítve pl. a főépület és az egyéb, a hegyoldalban magasabban vagy alacsonyabban fekvő kiszolgáló épületek között... vagy csak úgy, egy fához vagy oszlophoz erősítve. A drótpálya nélkül egy ilyen gazdaság működésképtelen lenne. Nézzétek:



A második állomás: Távcső

"Fernrohr"
A két távcső egy-egy hegycsúcsra fókuszál: Granatkogel (3304 m), Hohen First (3403 m). Emellett a környék földtanát és kőzeteit illetve az errefelé honos hegyi kecskét is megismerhetjük.


A harmadik állomás: Passmuseum

"Passmuseum"
Az építmény a fizika és a statika minden törvényét felülírja. Eszméletlen, ahogyan az egység szimbólumaként lóg a levegőben, pont a határon. Az alapja osztrák földön áll, a levegőben lógó rész pedig már Olaszország.

Lépjünk be!
Tudom, tudom, már megint a fényviszonyok ;)
Az '50-es években még nem állt rendelkezésre az a technológia, ami napjainkban. Előfordult hogy egy-egy nehezebb járművet darabjaira szedtek, az egyes részeket pedig felvonóval juttatták fel a hegyre - mert az akkoriban rendelkezésre álló hidak összeroppantak volna a munkagépek súlya alatt -, fent pedig összelegózták a gépeket.
Építeni csak májustól novemberig lehetett, de a hóval ebben az időszakban is bármikor számolniuk kellett. Ne felejtsük el, jóval 2000 méter felett járunk.
Ha leesett a hó és beállt a tél, esély sem volt a munka folytatására.
A kövek mellett több száz ember keze munkájának vére és verejtéke épült bele az útba.
A rétegrend.
A megnyitó.
1955. október 30-án kezdődött az évszázad projektje, az osztrák oldalról a határátkelőig vezető útszakasz ünnepélyes átadására 1959. július 17-én került sor. De ekkor jött csak a neheze.
Az olaszok még 1933-ban elkezdtek építeni a dél-tiroli hegyoldalban egy katonai utat. Benito Mussolini terve az volt, hogy ezen keresztül fog Tirolba masírozni, ám a világ szekere úgy döntött, másképp halad, így az építkezést 1939-ben beszüntették, az addig elkészült utat pedig használaton kívülre helyezték.

Miután osztrák oldalon elkészült a hágóig vezető rész, hosszas tárgyalások következtek az olaszokkal. Végül az olasz kormány áldását adta arra, hogy a katonai út közúttá épüljön ki és ezzel létrejöhessen a hőn áhított Tirol - Dél-tirol összeköttetés. A víziónak - miszerint délelőtt a tiroli Ötztal gleccserein síelünk és délután a dél-tiroli Meranban, a pálmák alatt ejtőzünk - többé már semmi sem állhatta útját. 1968. szeptember 15-én vált valósággá.

A Timmelsjoch magashegyi közúti hágó 11,9 km (A) + 22,7 km (I) hosszú , 4-6 méter széles, 30 kanyar, maximális emelkedése 10%.
Az építkezés alatt egy nagy leletre bukkantak, íme:

Ez állítólag egy ruhakapocs lehet i.e. 300-ból, ami azt bizonyítja, hogy itt már nagyon régóta éltek, közlekedtek emberek.
Ne felejtsük el, hogy Ötzi, az 5300 éves gleccsermúmia is az ötztal-i hegyekből való :)

A negyedik állomás: Csempészek

"Schmuggler"
Az élet régen nagyon nehéz volt errefelé. Sokszor még a legalapvetőbb dolgok sem álltak az emberek rendelkezésére, pedig a éhes gyerekszájakat be kellett tömni. És ne felejtsük el, gyerekből annak idején volt itt elég, hiszen elkelt a sok dolgos kéz, az ingyen munkaerő a gazdaságokban.

Ügyeskedni kellett. Az itt élő emberek pedig leleményesek voltak. Ha leszállt az éj, felpakolták a málhazsákokat és elindultak bele a sötét éjszakába. A vámosok orra előtt csempészték a bort, a snapszot vagy éppen a vajat. A csempészek kalandos világa tárul elénk, ha a csempészember alakú nyíláson keresztül belépünk a kockába.


Az ötödik állomás: Stég

"Steg"
Ez az egyetlen egy kép nem a sajátom.
(A kép forrása IDE kattintva érhető el.)
Körülöttünk 3000 méteres hegycsúcsok, a semmibe benyúló stégre kisétálva pedig új dimenziók nyílnak meg előttünk. Az épületben bepillantást nyerünk a gleccserek és a magashegyi települések világába.

(Bővebb információ a Timmelsjoch Erfahrung-ról IDE kattintva érhető el.)

Folyt.köv.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster