"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2015. június 29., hétfő

Palya Bea nyitja az idei Hétrétország köztivált


Nyitott Portákkal, koncertekkel, színházi előadásokkal és számos programmal várja az érdeklődőket augusztus 15-23. között Hétrétország - a szerek és porták köztiválja az Őrségben.

- Palya Bea, Európa Kiadó, Müller Péter és Barátai, Góbé Zenekar, Ripoff Raskolnikov, Ferenczi György: ők biztosan eljönnek augusztusban az Őrségbe, hogy zenéljenek a Hétrétországon - osztotta meg az információt Sülyi Péter, a Hétrétország főszervezője, aki egyben az Őri Alapítvány vezetője is.

Góbé Zenekar
“A program még nem végleges, de idén is az egyik fő látványosság a Nyitott Porták rendezvénysorozat lesz, ahol az érdeklődők az Őrségre jellemző vidéki udvarházakat látogathatnak meg; beléphetnek például a kézművesek műhelyeibe, az Őrségben élő képzőművészek műtermeibe, és megismerkedhetnek az állattartók, gazdálkodók munkájával is” - tette hozzá.

Nyitott porták.
A Hétrétország ideje alatt mintegy húsz faluban, ötvennél több helyszínen nyílnak meg a helyi porták, amelyek adott időpontban várják majd a vendégeket. Ezek a magánházak, gazdaságok, kézműves műhelyek egy közel 30-40 kilométeres körön belül találhatók meg, így a fesztivállátogató saját túraútvonalakat találhat ki magának, majd estére visszatérhet Őriszentpéterre, ahol a felújított Malom Látogatóközpontban (régi Őrségi Teleház) koncertek, művészeti programok, filmvetítések zárják a napi programokat.

Ami már most biztos: az idei Hétrétország Palya Bea és Szokolay Dongó Balázs koncertjével indul augusztus 15-én,

Palya Bea
és Ferenczi György és a Rackák produkciójával zárul augusztus 22-én.

Ferenczi György és a Rackajam
A további részletekkel kapcsolatban érdemes figyelni, követni a köztivál facebook-oldalát: www.facebook.com/hetretorszag


Továbbá érdemes előre szállást foglalni, ugyanis Hétrétország idején megtelnek a vendégházak - ahogy azt tapasztalhattuk a pünkösdi Virágzás Napjai alkalmával is!

2015. június 23., kedd

Kerítést, de milyent is?

"Mikor az emberek építkeznek, az építkezés végén nagy problémával kerülnek szembe. A telket el kell keríteni. Ilyenkor általában már kevés a pénz és felmerül a kérdés: milyen kerítést érdemes építeni?" 

2015. június 18., csütörtök

Megvannak a karók!

Nehéz szülés volt, de a földmérők végre kitűzhették a telkünket - természetesen a változtatási rajznak megfelelően.

Fuck. - bocsesz!


Amikor megláttam ezt a rajzot, akkor nagyon-nagyon reménykedtem benne, hogy ez a vastag vonal a rézsű tetején fut és nem az alján.

Ha az alján futna, akkor rettentően magas kerítést kellene szerkesztenünk oda, hogy sáfránybiztos legyen.

Ez a való világ:

A telekhatár.
 - Képzelje, én nem is vótam itthon, amikor ezek itt vótak!- így az öregasszony.
 - Oszt mé' köllött vóna, hogy maga itthon legyen? - így az uram.

Tiszta sor! Tényleg neki kellett volna otthon lennie. Az teljesen lényegtelen, hogy mi nem voltunk ott a kitűzésnél - pedig a mi telkünk, a mi megrendelésünk és mi fizetjük a telekkitűzést.

Tanulva a múltkori esetből, lehet, hogy a földmérők teljes menetfelszereléssel, karókkal és műszerekkel ott rejtőztek az egyik bokor mögött terepen eltűnős ruhában és alig várták, hogy az öreglány lelépjen otthonról. Hihi.

Hej, de nagyon kívánkozik oda egy jó magas kerítés!!! 

Amit szintén mi szponzorálunk, de tuti nem fogja szó nélkül hagyni azt sem. Hát nem imádni való egy asszonyság?

2015. június 17., szerda

Gyertek, folytassuk az utat!

Amikor hirtelen, szinte a semmiből elénk téved egy őz, amikor felettünk mókus ugrik egyik ágról a másikra, amikor gombakalapok kacsintanak ránk, amikor a patak vize csörgedezik mellettünk, amikor hóvirágszőnyeg fekszik a lábunk előtt, amikor madarak ágról-ágra ugrálva követnek bennünket és válaszolnak, ha fütyülünk nekik, amikor zörög az avar a cipőnk alatt, amikor a hátunk mögött megreccsen egy ág, amikor erdei szamóca illata lengi be az erdőt, amikor hűvös tavaszi délutánon a napsugarak utat találnak maguknak a fák sűrű lombjai között és kedvesen megmelengetik az arcunkat, amikor hirtelen elered az eső és a fák koronája alatt menedéket lelünk... amikor egyszarvú suhan az erdő mélyén... Ti láttátok már? 

Olyankor tudom, ott vagyok, ahol lenni szeretek. Otthon, erdőben.

Nehéz betelnem vele és nagyon tud hiányozni. Azt hiszem, lételemem az erdő.

Talán emlékeztek a tavalyi Útkeresés-emre, amikor itt Trolliában, egy új futóútvonal felkutatása közben, egy elég szép, erdős helyre vetődtem. A bejegyzésem egyik képe alá akkor azt írtam: "Egy trail runningosnak biztos ez lenne a földre szállt mennyország...", a következő kép alá pedig ezt: "...nekem, mint lelkes amatőr futkározónak elképzelhetetlen, hogy ilyen terepen fussak..."

Mit gondoltok, mostanában hol futok a legszívesebben? ;) Tartsatok velem, mutatom az utat!

Induljunk!
De mielőtt útra kelünk, hadd meséljek egy kicsit a Waalwegről, erről az igazi "trollikum"-ról. Nem tudom, hogy máshol a világon létezik-e ilyesmi.

Trollia az Alpok égig érő hegyeinek ölelésében fekszik ott, ahol a hegyvonulat a legszélesebb. Az éves csapadékmennyiség errefelé nem haladja meg az 500 mm-t. Az idők folyamán a főleg növénytermesztésből élő parasztoknak ki kellett találniuk valamit,  mert ez a kevés és rendszertelenül érkező csapadék nem volt elég a növényeik öntözéséhez. Hogy legyőzzék a szárazságot, a meredek hegyoldalakban több kilométer hosszúságú csatornarendszereket építettek ki. Az ilyen csatornát hívják "Waal"-nak (az elnevezés a latin "acquale", azaz "víz" szóra vezethető vissza). Ezekbe a csatornákba vezették bele a magasabban fekvő hegyi patakok vizét, amit aztán az alacsonyabban fekvő területek öntözésre használtak. Mindezt évszázadokkal ezelőtt alkották meg. A környékünk csatornarendszerének kiépítése egészen a 13. századra vezethető vissza, de vannak Trolliában ennél régebbiek is.

A csatorna mellett húzódó út a "Waalweg". Annak idején ezt az utat kizárólag a "Waaler" használhatta. Ő végezte a csatorna  karbantartását és a parasztok szigorú rend szerint zajló vízvételezését is ő koordinálta és felügyelte. A Waaler régen közvetlenül a csatorna mellett lakott - általában félúton - a "Waalhütte"-ben illetve a "Waalhaus"-ban. A munkáját egy érdekes szerkezet, a "Waalschelle" segítette, ami nem más, mint egy kisebb malomkerékszerűséghez erősített kolomp, ami a vízfolyás erősségének függvényében folyamatosan kolompolt. Amikor megállt a kerék és megszűnt a kolompolás, a Waaler tudta, hogy valahol valami a víz útját állja. Ilyenkor felkerekedett és elindult, hogy elhárítsa a hibát.

A kisebb-nagyobb átalakításokat illetve modernizációkat megélt csatornarendszert a mai napig aktívan használják. Itt nálunk a faluban, Szent György napján terelik bele a vizet a csatornába és a parasztok egészen szeptember végéig/október elejéig használhatják azt. Az idelátogató turisták pedig ezeket a speciális turistautakat, a csatorna mellett húzódó Waalweg-eket bejárva megismerhetik Trollia flóráját és faunáját.

Azok a futók, akik változatos és futható terepre vágynak, semmiképp ne hagyják ki a Waalweg-eket, ha errefelé járnak!

Akkor induljunk is el! Nagyjából egy 7,5 kilométeres túra áll előttünk, rengeteg fényképpel.
Itt kezdődik a Maiser Waalweg.
Magánterület, átjárás csak saját felelősségre!
Kutya csak pórázon, bicikli, ló kizárt.
A házakat elhagyva almás mellett haladunk tovább.
Ezen az ültetvényen nem gyökérszintű öntözés folyik.
Ha beindul a locsolás, az út teljesen elázik, ráadásul mi is bőven kapunk a jóból a nyakunkba.
Nem értek hozzá, de valahogy úgy működik a rendszer, hogy a paraszt a traktorral rácsatlakozik erre a szerkezetre, beindítja a motort, a többi munkát már a traktor végzi. Működteti a szivattyút.
Lassan megkezdjük az emelkedést.
A parasztok kutyái általában meg vannak kötve, de azért nem árt az óvatosság!
Ha nem almáson át, akkor teraszos szőlőültetvényen keresztül vezet az út.
Újabb magánterület.
Néha a leghihetetlenebb helyekre kerülnek az útbaigazító táblák.
A környezetbarát megoldás... de legalább itt is emlékeztetnek a kutyára.
Trolliában a géppark egyik fontos része a robogó.
A másik pedig a traktor... ami alatt a ház őrzője hűsöl.
Nem kicsi, de szerencsére nagyon nyugodt jószág.
Eddig csak egyszer fordult elő, hogy nem volt megkötve.
Elég félelmetes volt, amikor felém jött, hogy üdvözöljön.
Mi van a kanyaron túl?
Látjátok a szívecskés ajtót a jobb oldalon?
Lehet akár egy kinti budi is :)
A gazdaságot  magunk mögött hagyva elérjük az erdőt...
...és a sziklákat.
Nagyon oda kell figyelni, hogy hova lép az ember.
Barátságosabb terepviszonyok.
Egyszer, de csak egyetlen egyszer láttam egy mókust ebben az erdőben.
Annak a fának a törzsén, amelyik ferdén áll a jobb oldalon.
Lakott részhez közeledünk.
Ha lemegy a nap, elsötétül ez a szakasz.
A kerítés túloldalán alattunk, a hegyoldalban lakóházak vannak.
Errefelé nem sokat szórakoznak a kidőlt fákkal.
Több helyütt ilyen pallókkal hidalják át a vízelvezető medreket.
Tavaly vezették be az idegenforgalmi adót (0,70 - 1,30 €/fő/nap),
ami ugyanúgy, mint nálunk, helyi adóként funkcionál.
Az ebből befolyó bevételeket a turizmus fejlesztésére kell fordítani.
Trolliában a turistautak felújítását is ebből akarják finanszírozni.
Gondolom egyszer majd ezeket a pallókat is kicserélik.
A Waalweg a ház mellett vezet tovább, a vizet itt a föld alá terelték.
Házak fölött illetve házak alatt folytatódik az út.
Majd a víz is előbukkan.
Ahol a kerítés véget ér...
... ott folytatódik újra az erdő.
Ha elfáradnánk, pihenhetünk.
Nézelődhetünk.
Olvashatunk... :(
Nyári melegben a víz valamelyest hűti is a levegőt.
Egy kis vízmosás.
Egy kis finomság, amiből inkább NE egyen senki.
Mások ide pisilnek meg kakilnak.
Egy nagy esőzést követően egy hatalmas foltos szalamandrával találkoztam itt.
Hídon...
... híd alatt.
Ez  a kis vízesés hatalmas sebességgel és robajjal zúdul alá, miközben kellemes, hűs levegőt varázsol nekünk.
Itt akkor van baj, ha szemből is jönnek.
Még nagyobb baj pedig akkor van, ha a szembejövő is futó.
Trolliában nagyon ritka az én is adok egy kis helyet, te is adsz egy kis helyet,
és akkor mindketten elférünk. Inkább fellökik az embert.
Van némi tériszonyom, de dolgozom az ügyön :)
Alattunk a mélység.
Kellemes, könnyen futható szakasz.
A kövek és gyökerek emlékeztetnek rá, hogy ne felejtsünk el koncentrálni!
Íme, első esésem színhelye. Egészen pontosan a kanyar után vágódtam el.
Ez a pálmafa tuti hallotta, ahogyan a földhöz csapódtam.
Újabb gazdasághoz közeledve.
 És a panoráma!
Fent alma, lent szőlő.
Mellettük pálmaautomata.
Szuvenyír Trolliából.
Buon giorno!
És Guten Tag!
A magok.
Mintha otthon lennénk.
A kőrakás alatt műanyag csőben folytatódik a víz útja.
Alattunk a pisztrángtelep.
Tényleg nagyon változatos az út felülete.
A vízbe hulló nagyobb tárgyak felfogására szolgál ez az egyszerű kis létesítmény.
Vigyázni kell, mert sok helyen nincs korlát az út mellett.
Az ilyen kis vízmosásokat nagyon szeretem.
Az egész utat nagyon szeretem.
Ez a deszka a Waalweg egyik leggyengébb pontja.
Ha itt balra letérnénk, akkor egy rövidebb ereszkedés után elérnénk a folyót.
Közvetlenül az útbaigazító táblák alatt:
A helyi hittérítők első üzenete:
"Jesus mag Meran"
Szóval mindenki megnyugodhat.
Az egyik kedvenc kis hidamhoz közeledve...
Íme ő...
 és a mélység alattunk.
Figyeljünk a lábunk elé!
És a fejünk fölé is!
Ez a kidőlt fa azt hiszem, még egy tavalyi vihar maradványa.
Alattunk dübörög a Passer, a partján katonás sorrendben almafák sorakoznak.

Néha bátor biciklisekkel is találkozni ezen az úton, pedig
a Waalwegen se bringázni, se lovagolni nem lenne szabad...
A tiltó táblák ellenére - vagy inkább pont amiatt - nem egy biciklissel találkoztam már errefelé.
Jobbra felfelé a faluba visz az út.
A helyi hittérítők második üzenete:
"Jesus hat kein Pferd aber er radelt gern!"
Alles klar.
Ahol a lombos erdő és a fenyőerdő találkozik, ott a talaj szerkezete is megváltozik.
A fenyők alatt olyan, mintha süppedős szőnyegen futnánk, főleg eső után.
Itt jövök :)
A fák mögött bújik meg a Waalhaus.
A portát 2 vehemens kutya őrzi... sajnos már volt szerencsém hozzájuk,
amikor a kedves gazda elfelejtette becsukni a kaput.
A Waalschelle.
Ha nem szól a kolomp, akkor baj van.
A ház oldalában megbújó régi kerék ma már csak dekorációs célt szolgál.

A házat magunk mögött hagyva kevésbé érdekes terep következik.
Elég rusnya, de enélkül a traktorok és az autók nem tudnának felkapaszkodni a domboldalon.
Na, ez már sokkal jobb!
Nézzünk a lábunk elé!
Kicsit köves.
Újabb vízmosás.
Kicsit canyon-os megint.
Folyamatosan emelkedünk.
Ez a betondarab elég furcsán áll, ha vizes, akkor csúszik is.
Jobb, ha kapaszkodunk a korlátba, ha már ide rakták!
Egy újabb fahidacska.
Ha esik az eső, ezen a részen megáll a víz és dagonyává változik az út.
Újabb érdekes és nem éppen veszélytelen megoldás.
A beton és a fadeszka is ferdén áll.
Ha elfáradnánk...
Nemsokára magunk mögött hagyjuk az erdőt.
Zsilip működés közben.
Ha  leengedik a főzsilipet  és megnyitják az oldalsót,
azzal a hegy bal oldalánál elterülő földekhez juttatják a vizet.
Egyszerű, de nagyszerű a rendszer.
Egy kis csobogó.
Az első kaszáláson már túl vannak.
Egyszer egy jó hosszú kígyóval találkoztam itt. Jól meg is ijedtem tőle.
Trolliában élnek mérges kígyók, de ez szerintem csak valami sikló lehetett.

Újabb almás mellett halad az út.
Éppen locsolnak.
Vadon nő.
Több helyütt figyelmeztetnek arra, hogy tilos a kutyákat szabadon sétáltatni,
mert a pénzbüntetésen túl, bizonyos esetekben akár le is lőhetik a kutyákat.
Sok felelőtlen kutyatulajdonos erről mégsem vesz tudomást.
Pedig milyen jó lenne, ha nem szabadon kószáló kutyák között kellene futkosni.
Jégkár elleni védekezés: háló feszül az almák felett.
Egyszer megnézem magamnak ezt az utat - a falu fölé visz vissza.
Rekkenő hőség az almafák között, a háló alatt.
Jó az irány!
Tarararattaraaa!
Bemutatom a kedvenc hidamat!
A hídról ezt látni - itt éppen elég kevés a víz.
A híd másik oldala.
Egy vadiúj gazdasági épület. Elfogadnám így, ahogy van!
Dolce vita az almásban.
Nagyon tetszik nekem, ahogyan a fával dolgoznak itt.
Ezt nézzétek!
Meg ezt!
Meg ezt a vakolást!
Nekem nagyon bejön ez a kicsit rusztikus falfelület.
Meg ezeket az ablakokat!
Azt hiszem, szívesen lennék itt traktor.
A futókáim és a szép színű cipőm :)
Biztos vagyok benne, hogy idén sem fog lebarnulni a lábam.
Azért remélem, egyszer majd eljön az az idő is:)
Almás, ameddig a szem ellát.
Az almás közepén az "almahotel".
Más szóval: Trollia - ahol a szarból is lehet várat építeni.
Na jó, ez azért egy kicsit erős, de van benne igazság.
Nézzétek a gyepet, ezt a szép ződ gyepet!
A fűnyíróember érti a módját.
Ilyen furcsa madarak repdesnek errefelé.
Sárga is van.
A leszállópályájuk.
Innen nézhetjük a landolást.
Kíváncsi lennék rá, mit rejt ez az ajtó.
Lassan elérjük az út végét.
A kb. 7,5 km hosszú Maiser Waalwegnek a hídnál van a vége, fuss el véle!
Ha balra vesszük az irányt, akkor a folyóparti bicikliúton,
könnyű, lejtős terepen, egészen Meranig túrázhatunk, futhatunk.
A hídon túl már Saltaus van.
A híd után jobbra kanyarodva a Passer mentén Passeiertalba kirándulhatunk.
Szép völgy, majd azt is megmutatom!
De most gyertek, induljunk vissza, nehogy ránk sötétedjen út közben!
 

Design by Amanda @ Blogger Buster