"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2015. május 28., csütörtök

Telekvita végén a pont.

Megkaptuk a földhivatali határozatot, melyben közlik, hogy egészen pontosan 117 m2-t vesznek el tőlünk. Ez egyben azt is jelenti, hogy a szomszédhoz ugyanennyit csatolnak.

Kisebbek lettünk. Pont.

A fellebbezés 30 napon belül, 10.000 kemény magyar forint ellenében lehetséges. Pont.

Durrogtunk egy sort, utána összeszedtük és papírra vetettük a kis gondolatainkat, majd ügyvédhez fordultunk. Az ügyvédnő által felvázolt forgatókönyvek átgondolása után arra a döntésre jutottunk, hogy nem fellebbezünk.

Józan paraszti ésszel gondolkodva is egyértelmű, hogy megyei szinten egészen biztosan nem fognak a körzeti földhivatal ellen dönteni, hiszen a megye ugyanazokból az adatokból és térképekből dolgozik, mint a körzeti.

Nagy valószínűség szerint másodfoknál nem állna meg a történet. A polgári peres út minimum költsége 300.000 forint lenne. Minimum, de valószínűleg ennél jóval több. És ami a legdurvább, semmi garancia sincs arra, hogy a bíróság a javunkra döntsön, sőt... ablakon kidobott pénz. Egy ilyen pernek a költségeit felvállalni - a jövőbeni terveinket szem előtt tartva - hülyeség lenne.

Megérné 300.000 forintért 117 m2-nyi területet venni? Monacoban egészen biztosan megérné, na de Őriszentpéteren?! Ennyi pénzt hasznosabban is el lehet költeni őrségi földre - ebből az összegből majdnem egy hektár legelőt is vehetnénk. Ennyi.

Amúgy meg a már meglévő - pedig még ott sem lakunk - jószomszédi iszonyt csak még jobban elmérgesítené egy ilyen per.

Ez az eset jó volt arra, hogy megint tanuljunk valamit, mert bizony tanultunk az ügyből. Nagyon naivak voltunk, amikor megvettük a házat a telekkel. Elhittük azt, ami a tulajdoni lapon szerepelt. Nagyon úgy tűnik, hogy a tulajdoni lap és az aktuális térképek áttanulmányozása édeskevés volt a részünkről. Hittünk a térképnek meg elhittük, hogy az így meg az úgy megy a telekhatár az tényleg így meg úgy van.

Mondom, naivak voltunk. Ragaszkodnunk kellett volna ahhoz, hogy az eladók saját költségükön tűzessék ki a területet. Nem tettük meg. Hozzáteszem: akkor is megvettük volna a házat a telekkel, ha kisebb a terület.

Most, hogy a földmérők végre kitűzik a telket, legalább tiszta víz kerül a pohárba és végre le tudjuk keríteni egy jó magas kerítéssel :) azt, ami a miénk. A gyüttmentekbe ezek után belekötni már nem lehet.

A vicc az egészben az, hogy ha nincs kitűzve a telek és az ember azt mondja, hogy márpedig szerintem itt a telekhatár és ide teszem a kerítést, akkor oda teszi a kerítést és kész. Persze ezek után mi ezzel a számomra nem éppen tetszetős, sőt kifejezetten pofátlan megoldással már nem élhetünk. Az agyamat eldobom!

------------------------------------------------------------------------

A végére egy kis adalék az őrségi illetve a vas megyei földhivatali illetve térképi állapotokhoz:

Az 1930-as években feltérképeztek az Őrségben mindent. A korszak adta technikai lehetőségeket felhasználva méricskéltek és gyönyörű szép térképeket rajzolgattak, kézzel.

Aztán jött a második világháború meg a kommunizmus és 1978-ban, a technika előrehaladtával új lehetőségek nyíltak meg a földhivatalok előtt is. Légi felvételekkel szépen feltérképezték az egész Őrséget és azok alapján rajzolták meg az új térképeket.

Csakhogy az új térképeket és az új számítási eredményeket nem vetették össze a régi térképekkel és a régi adatokkal... Emiatt az Őrség egész területén, sőt Vas megyében másutt is irdatlan állapotok uralkodnak és emiatt rengeteg a telekvitás per a megyében. A földhivatal előtt természetesen nem titok, hogy bakiztak, de nem verik nagy dobra.

Szóval, ha leegyszerűsítjük a történetet: "A Hivatal" a maga slamposságával és leszaromságával rengeteg bosszúságot - és egyben anyagi kárt - okoz az embereknek.

Teszi mindezt tudatosan, hiszen évtizedek óta tudják, hogy hatalmasat hibáztak annak idején, mégsem tesznek ellene semmit. Csak ülnek a kis irodájukban, tologatják az aktákat, előveszik a régi térképeket az archívumból, vitás ügyek esetén a határidők be nem tartásával, íróasztal mögül, két kávé elkortyolgatása között meghozzák a kis határozataikat, oszt jóvan. Hónap végén meg, mint akik jól végezték dolgukat, felveszik a különféle titulusokhoz járó fincsi kis fizetésüket, oszt jó napot!

De önrevízió vagy jobbító szándék az nincs. És nagyon úgy tűnik, hogy felettes szerv híján senki sem kéri rajtuk számon a ténykedésüket.

Ma Magyarországon vannak, akik azért lobbiznak, hogy a jövőben csak földmérők által kitűzött telket lehessen értékesíteni, de hiába, ezek a lobbisták valami miatt csak zárt ajtókat döngetnek. A hatalom ezt a logikus és tiszta helyzetet teremtő kezdeményezést nem támogatja.

Pedig mennyivel hasznosabb lenne ez, mint az eladók számára pár éve kötelezővé tett energetikai tanúsítvány elkészíttetése!

Költői a kérdés: vajon miért nem akarja a hatalom, hogy tiszta víz kerüljön a poharakba?

6 megjegyzés:

Kavics írta...

Hm, a költői kérdést nem lehet megválaszolni.... inkább küldök Neked egy dalt: "Made in Hungária..." https://www.youtube.com/watch?v=grYHSMgjAZ4

J. írta...

Köszi! ;-)

Eredetileg volt még egy mondat a bejegyzésem végén, de végül töröltem: "Magyarország, 2015 - én akkor is szeretlek!"

Kovács Miklós írta...

Drukkoltam, hogy pozitívan záruljon az ügyetek, de a leírtak alapján teljesen egyetértek a döntésetekkel. Bosszantó az biztos (nem kicsit hanem nagyon), de valahogy túl kell lépni rajta és az előttetek álló feladatokra koncentrálni.

J. írta...

Nagy megkönnyebbülés, hogy pont került a végére.

Timi írta...

Sajnálom! Kiábrándító.

J. írta...

Az országban uralkodó őskáosz áldozatai lettünk.

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster