"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2015. május 6., szerda

Hogyan újítsunk fel egy boronaházat?

Egészen pontosan:

Hogyan újítsunk fel egy olyan boronaházat, amitől földrajzilag nagyon-nagyon messze vagyunk?

a.) Ha nem számít a pénz és nem zavar, ha átvernek bennünket.

Ebben az esetben kereshetünk egy generálkivitelezőt, aki jó pénzért elvállalja a munkát... jó pénzért... Jobb esetben a megjelölt összegnek csak az 1/3-a nem épül be a házba. Jobb esetben. A valóság ennél sokkal elszomorítóbb is tud lenni.

b.) Ha nem számít a pénz és épp elégszer vertek már át bennünket.

Ebben az esetben nem tudom, mit kell tenni.

c.) Ha számít a pénz és épp elégszer vertek már át bennünket.

Na, ezt jól ismerem, ezek lennénk mi :)

Ebben az esetben csupán a megfelelő nagyságú pénzösszegre, a megfelelő szakemberekre és a kedvező időjárásra van szükség.

Kerestünk hát ácsot, asztalost, kőművest, vízvezeték-szerelőt és villanyszerelőt. Az asztalost leszámítva az összes mesteremberünk őrségi. Biztosan találtunk volna nagyon jó helyi asztalost is - a későbbiek során kell is majd keresnünk egyet, a konyhabútorhoz egészen biztosan - csakhogy EZEK a nyílászárók évekkel ezelőtt amolyan meglátni és megszeretni nyílászárókká váltak és rabul ejtettek. Úgy áll a helyzet, hogy ebből a műhelyből kerülnek majd ki a házunk új ajtajai és ablakai. Novemberben kezdik majd a gyártást és januárra készülnek el velük.

Ahhoz, hogy a munkálatok elkezdődhessenek, a helyszínen áram- és vízvételi lehetőségre van szükség. Annak idején nem kacsalábon forgó palotát vettünk, de szerencsére a víz és az áram a maguk módján már bent voltak a házban, a szakemberek pedig a héten gondoskodnak arról, hogy ezek használható állapotba is kerüljenek.

A villanyóránk - kizárólag a blogos összhatás kedvéért fekvő helyzetben :)
Az egyetlen vízcsapunk a leendő fürdőszobánkban :)
Ha a víz- és az áramvételezési lehetőség megoldódik, akkor jön a kőművesünk, nekiesik a falaknak és lemezteleníti a házikót, hogy mire az ácsok megkezdik a munkát, kiderüljön, milyen állapotban is vannak a boronafalak, kell-e gerendát cserélni, stb.

Szóval, valahogy így kezdődik majd a házfelújítás.

Aztán következhet a házban a meglévő alap cseréje, a kémények cseréje, a tető cseréje, a csövezés a vízszereléshez és a fűtéshez, a komplett villamossági rendszer kialakítása, a szigetelés, a vakolás, a nyílászárók beépítése, majd jövőre kezdődhetnek a belső munkálatok. Aztán hogy el ne felejtsem, ott lesz még a sufni elbontása, alapozása, újbóli felépítése is. Szóval lesz munka bőven.

Ja, és persze itt lenne még a földrajzi távolság problematikája is...

Én az észt osztom szorgalmasan, nagyjából 750 km távolságból, miközben a munka oroszlánrésze K-ra hárul, aki 150 km-ről illetve a helyszínen koordinálja a történéseket és fésüli össze a szálakat. Ingázik ha kell, ott alszik majd, ha kell. Nem fog unatkozni szegény. És persze ne feledkezzünk meg Lehikémről se. Pont.

Rólam?

Segítségünk nulla. Pont. De legalább elmondhatjuk magunkról, hogy mindent a saját erőnkből értünk el és a Jóistenen kívül nem kell hálálkodnunk senkinek semmiért. Pont. Ez is valami. Pont.

A mesteremberekkel nagyon szerencsések vagyunk - gyorsan le is kopogom, kop-kop-kop - szuper tanácsokkal és ötletekkel látnak el bennünket.

Én csak az ácsokkal - egy idősebbel és egy fiatalabbal - találkoztam, mielőtt vissza kellett jönnöm Trolliába. A találkozás előtt nagyon féltünk attól, hogy mi lesz, ha az ács nem fogja megérteni, hogy mit szeretnénk és majd ott kell rajzolgatni, küzdeni és kézzel-lábbal magyarázni. 

Egy régi boronaház esetében még inkább fontos, hogy az ács úgy nyúljon hozzá a fához, mintha a saját házát építené. Ezeknek a régi házaknak érzékeny a lelkük.

Ácsokra várva.
Mi most tényleg itt fogunk lakni?
Hát ők ketten megértették és pontosan tudták, mit akarunk. Ennél kellemesebb első találkozást el sem lehet képzelni... én csak ámultam és bámultam.

Ez a gyönyörűséges födémünk.
Szerintem bárkit rabul ejtene.
Sőt, kiderült, hogy nem vagyunk teljesen hülyék, mert az, amit mi szeretnénk, az szakmailag is megállja a helyét. Ezekhez a régi boronaházakhoz az illik.

Sőt, akkor sem néztek hülye libának, amikor azt mondtam, hogy szeretném, ha a kútház és a sufni is ugyanúgy nézne majd ki, mint ahogyan az oromfal faborítása fog kinézni, mert egységes képet szeretnék. Abszolút értették, mit akarok.

A sufni.
Én a kútházban.
Az ácsokkal való találkozás nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy nyugodt szívvel jöhessek el otthonról, biztosan tudva, hogy a házunk jó kezekben lesz.


Most május elején ilyen szép zöld a házunk tája.
A kertünk madárfüttytől hangos.
Istennek hála!

4 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Szívből kívánom, hogy minden terveitek szerint valósuljon meg. Ahol Lehelke a felügyelő, ott hiba nem lehet. Így legyen, őszintén kívánom.

VRJúlia írta...

Micsoda kaland :). Nagyon várom a folytatást. Sok erőt !

J. írta...

Holdgyöngy, köszönjük szépen! Drukkolj nekünk!

J. írta...

Júlia, nagyon köszönjük, szükségünk lesz rá! Nem ígérem, hogy mindenről részletesen, fényképekkel be fogok tudni számolni itt, de azért igyekszem majd.

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster