"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2015. május 16., szombat

Gondolkodó együttlét - Schubert látomásdalai - Ungár István előadása

2015. május 23. 09:30
Pajtaszínház, Őriszentpéter 

Ungár István
„Vár egy vándorút, ahonnan senki nem jött vissza még."

A vándor rója a végtelenbe vesző utat. Az útjelző (Der Wegweiser) figyelmezteti, hogy onnan nincs visszaút. Varjú (Die Krähe) köröz fölötte, mintha arra várna, hogy megfáradt teste táplálékául szolgáljon. A síron túli világból előbukkan egy öreg, aki fáradhatatlanul és reményvesztetten tekeri lepusztult verklijét. A 31 esztendős, mégis sokat megélt vándor muzsikus megtörli párás szemüvegét, odaáll a kíntornás (Der Leiermann) mellé és az idők végezetéig húzzák együtt a velük panaszkodó szerszámot.

Franz Schubert
Franz Schubert: Téli utazás (Winterreise) című dalciklusa – amely Wilhelm Müller verseire készült – egy fiatalember tragikus halálvárása. Schubert hatalmas dalirodalmának különösen megrendítő szerzeményei a látomásdalok.
Az művei közt komponált Rémkirályban (Erlkönig) is a víziónak kiemelt szerepet szentel. Goethe balladája nyomán egy beteg kisfiú lázálmában jelenik meg a halál, hazugul kedves szavakkal kísértő szellemként.


A halál és a lányka (Der Tod und das Mädchen) dalában beteg kislányt látogat meg a halál. Itt azonban szeretettel, minden képmutatás nélkül nyújtja felé a kezét és őrzi majd nyugalmas, örök álmát.

A legdermesztőbb látomást talán a Heine költeményére készült A hasonmás (Der Doppelgänger) tartalmazza. Ez az alkotás lényegében „antidal”, nincs benne dallam, a zongorakíséretben is csak súlyos, álló akkordok szólnak, olyan mint egy baljós hangulatú recitativo. Az ifjú önmagát pillantja meg elborzadva, visszataszító, szánalmas, a gyötrelmekben eltorzult külsejű gnóm képében. Saját hajdani ifjúságát és serdülőkorának gyönyörű szerelmét érzi megcsúfolva a kétségbeesett férfi.


A megdöbbentő az, hogy mindeme szörnyűség ellenére ezek a dalok páratlan szépséget hordoznak, hogy komponistájuk drámai ereje mindannyiszor összeolvad a lírával.

A muzsika mindenre gyógyír, hűséges társ az úton a derűben, a bánatban egyaránt. Neki mond köszönetet A muzsikához (An die Musik) című meghatott dalában a szemüveges vándor mielőtt a zene ölelésébe temetkezve átlépne az útjelzőn.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster