"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2015. március 27., péntek

2. Spuri Öböl Félmaraton 2015 - A második félmaratonom

Az első félmaratonom után, szinte még meg sem száradtak a futóruháim, én azon melegében beneveztem a második félmaratonomra: 2015. 03. 20., Spuri Öböl Félmaraton.

Gondoltam, lesz elég időm a télen, hogy felkészüljek rá, meg mit nekem félmaraton, hiszen az első is tök jól ment... aha, hát persze. Vitt előre a szívem - a kezdő futók lelkesedésével és tudatlanságával karöltve. Akik régebb óta futnak, azok gondolom tudják, hogy minden egyes félmaraton olyan, mint egy első félmaraton, ha nem futottad még az adott versenyt és nem ismered annak minden egyes kilométerét. Most már én is tudom.

A versenyt megelőző napunk nem volt egy ideális verseny előtti pihenőnap. A telekhatár miatt a Körmendi Földhivatallal meg a szomszédnénivel randevúztunk Őriszentpéteren... helyszíni szemle... nagyjából 2 x 150 km út + az egész napunk ráment. Ahelyett, hogy rápihentem volna a versenyre, egy gyanúsan skizoid, ronda szájú némber hülyeségeit hallgattuk, miközben próbáltunk nagyon higgadtak és kulturáltak maradni. De erről majd máskor írok.

Este viszonylag hamar elaludtam - köszönöm jutub és Guldenburgok öröksége... hihi... Legalább olyan jót lehet aludni rajta, mint a Schwarzwaldklinikon - Sikerült végigaludnom az éjszakát, reggel tudtam reggelizni is, úgyhogy indulhatott a nagy nap: félmaraton, napfogyatkozással fűszerezve :)

A verseny napja sem volt egy ideális versenynap. Aznap K-nak suliba kellett mennie... rá kellett szerveznünk a dolgokra elég rendesen. Nem tudtuk volna másképpen megoldani, kerestünk Szigligeten egy szállást, ahol a verseny reggelén 9-kor lerakhattuk a holminkat. Onnan átgurultunk Keszthelyre. Rajtszámfelvétel, bemelegítés, ráhangolódás és rajt! Elindultam életem második félmaratoni versenyén, K. pedig elautózott a suliba... az Alföldre... Úgy beszéltük meg, hogy visszafelé jövet megáll otthon megetetni Lehelkét, majd jön tovább Szigligetre, Lehi éjszakára otthon marad, egyedül. Szombaton reggel pedig indulás haza, majd pakolás, csomagolás, vasárnap kora reggel pedig irány Trollia... merthogy kezdődik a szezon.

Szóval az Öböl félmaraton... a vége az maga a halál...

Íme, ezt futottam... Bevallom, néhány méterrel a vége előtt 1 másodpercre átfutott az agyamon, hogy bizony ebbe én itt és most belesétálok, mert nem bírom tovább, de hála a rengeteg szurkolónak, akik ismeretlenül is hihetetlen sok erőt sugároztak a futók felé, sikerült belesétálás nélkül célba érnem! Aki járt már a szigligeti várnál, az nagyon jól tudja, hogy a vár alatti parkolóhoz egy macskaköves út vezet felfelé...

Az Öböl Félmaratonon 21 km után ez a finom kis macskaköves emelkedő maga a hab a tortán.
Ha nem lett volna ez a gyilkos emelkedő a végén, akkor sikerült volna az álomidővel célba érnem, de az emelkedő az bizony nagyon ott volt... én meg nem szeretek hegyre futni, pláne nem 21 km után... Azt hiszem a jövőre egy "Csak a hülyék futnak... hegynek fel ;-)" feliratú pólóban fogok rajthoz állni.

A rajtcsomagban a rajtszámmal együtt ezt a szuper pólót kaptuk:
Az első versenyes pólóm elölről...
... és hátulról :)
Ééés: az érem, amiért nagyon keményen meg kellett dolgozni.
A hivatalos időm 2:00:50 lett.
A tavaly novemberi siófoki félmaratont követően a verseny utáni eufóriám enyhe csalódottságba, majd letargiába fordult át. Valami olyasmit éreztem, hogy "Ja, csak ennyi egy félmaraton?" Hát jelentem, nem csak annyi. Azt mondják, a félmaratonra, hogy ez a legyőzhető távolság... de azért ne becsüljük alá, nehogy a végén ő győzzön le bennünket!

Egy kis Szigliget.

6 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Volt már, s lesz jobb is. Lényeg, indultál. Vagy ez olcsó vigasz? Jó az utolsó fotód.

J. írta...

Köszi :)
Ó, én abszolút nem vagyok csalódott vagy szomorú :) Sőt! 2014. márciusában nyolc km-t tudtam megállás nélkül lefutni, most pedig itt tartok :) Álmomban sem gondoltam volna ezelőtt pár évvel, hogy én félmaratonokat fogok futni. Akkoriban még a 2 perc futás + fél perc séta 10-szer ismételve is nagy kihívást jelentett. Szóval úgy néz ki, fejlődök :)

Névtelen írta...

Büszke vagyok rád nagyon!!! K

J. írta...

<3
<3

Timi írta...

Nagyon ügyes és kitartó vagy! Nekem még a 8 km is nagyon távoli cél.

J. írta...

Köszi, Timi! Idővel majd szaporodnak azok a kilométerek, meglátod. Hagyj időt magadnak! A lényeg, hogy jó érzéssel töltsön el, ha futsz :) Mindig gondolj arra, hogy honnan indultál!

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster