"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2015. március 5., csütörtök

Házunk táján

Voltunk Őriszentpéteren, egy építésszel találkoztunk, aki megnézte a házunkat kívülről is, belülről is. Megkérdezte, mit szeretnénk, majd elmagyarázta, hogy építéstechnikailag mi lehetséges és mi nem - boronaházról lévén szó.

A tető megemelése és a tetőtér beépítése nem megvalósítható, úgyhogy ez kilőve, pedig szép lett volna. Viszont így, hogy minden marad a régiben és semmin sem változtatunk, a jogszabályok értelmében nem építési engedély köteles az előttünk álló házfelújítás. Ez nagyon jó hír. Most már "csak" az van vissza, hogy elkezdjük összeszervezni a munkálatokat... ez 150 ill. 800 km távolságból elég nagy kihívás lesz, de muszáj belevágnunk, mert különben nem lesz belőlünk kutya füle sem.

A múlt héten megkerestünk egy földmérő céget is, mert szeretnénk kitűzetni a telket. Elvállalták, majd jelentkeznek, ha lesz előrelépés az ügyben. Most hogy lent voltunk a háznál, láttuk egy olyan "ciklámenvégű karót", amilyent a mérés során a földmérők szoktak használni. Biztos van ennek hivatalos neve is, passz. Szóval ott virított az a karó. Jé, de jó, ezek szerint jártak itt a földmérők! Na de hol lehetnek a sarokpontok? Hol végződik a telkünk? Kerestük a letűzött, festett végű karókat, de egyet sem találtunk. Sebaj, majd biztos jönnek még...

A telkünket egy vizesárok szeli ketté, ami ha csapadékosabb az idő, kis patakká változik.

A patakparton sípoló virágzik.
A patakocskánk.
Miközben körbejártuk a telket, próbáltuk magunk elé képzelni a rendezési terven feltüntetett telekhatárokat. K. azt mondta, van egy olyan érzése, hogy a szomszéd fatárolója meg a góréja a mi telkünkön áll, ráadásul az a ház, ami a rendezési terv szerint közvetlenül a telkünk szélén áll, az is elég necces. Kíváncsian várjuk a telekkitűzés eredményét.

Kilátás a konyhából.
Háttérben a kérdéses fatároló, a góré és a ház.
Tervezgettünk egy kicsit a háznál, aztán visszavittük a kulcsot a fodrászüzletbe. Épphogy csak beléptünk az ajtón, odalépett egy néni azzal, hogy "Ne haragudjon, maguk a szomszédaim, ugye?" Gondolom nézhettem bután, mert fogalmam sem volt, hogy mi vagyunk-e az ő szomszédai. "...Ööö... mi nem lakunk itt..." "De maguk vették meg a házat?" Miii vaaan? Melyik házat? Honnan tudjam, hogy mi vagyunk-e a néni szomszédjai?"Hát, mi vettünk itt egy kis házat..."

Aztán kiderült, hogy a néni tényleg a szomszédnéni és hát van egy "kis" probléma, mert "Voltak ott földmérők és hát van egy kis baj, de azt mondták, utánanéznek a földhivatalban és majd megint jönnek... kéztördelés... reméli, hogy nem lesz baj..." Aztán a néni elment.

Mi meg csak néztünk értetlenkedve mivel a földmérők nekünk, mint megbízóknak még nem jeleztek vissza. A fodrászüzletben még beszéltünk egy keveset az előző tulajdonossal és kiderült, hogy "a reméli, hogy nem lesz baj" arra vonatkozhat, hogy a szomszédnéni bizony terjeszkedik, minden irányba...

Másnap felhívtuk a földmérőket. Kiderült, hogy tényleg jártak nálunk, a néni oda is ment hozzájuk és majdnem szívinfarktust kapott... a földmérők nem tudják kitűzni a telket, mert a szomszédnéni építményei a mi telkünkön állnak... Állítólag ő valamikor nagyon régen megegyezett a bácsival, aki előttünk a házban lakott, hogy használhatja azt a részt... A bácsival még amiatt is egyfolytában perlekedtek, hogy kié a fáról lehullott szilva, úgyhogy kötve hiszem, hogy az öreg átengedett neki bármit is. Pláne úgy, hogy erről a megállapodásról a rokonságából senki nem hallott, senki nem tud semmit. A földmérő szerint több, mint 160 m2-nyi területről van szó... ami nem kevés. Folytatása következik.

5 megjegyzés:

superwomanatwork írta...

Jaj de jó, ha ilyen nénik laknak a szomszédban és lopakodó üzemmódban terjeszkednek!!!
Egyébbként gyönyörű a telketek!

Holdgyöngy írta...

Ajajj!!!!

J. írta...

Köszönjük szépen, szerintünk is gyönyörű.
Ez a helyzet tényleg ajajj... de nagyon. Van mögöttünk egy kisebb telek, ami szintén nem a nénié, mégis azon van a veteményeskertje meg az állatai. Tiszta őrület!
Mi meg majd mehetünk egyezkedni a földhivatalba (előttük van az ügyünk, gondolom a földmérőknek így kell eljárniuk ilyen esetekben)... Kinek van ehhez idegzete? Én ráadásul nem is leszek itthon.

Kovács Miklós írta...

A napokban találtam a blogra. Tavaly nyáron jártam először az Őrségben, egyszerűen varázslatos vidék! Majd valamikor feltöltöm azokat a fotókat is. Nagyon hangulatos a telek, különösen a kis "saját bejáratú" patakkal. Kíváncsi vagyok, hogy sikerül rendezni a telekhatár gondot. Sok sikert hozzá!

J. írta...

Miklós, Isten hozott nálunk! Varázslatos vidék, bizony. Nagyon rabul tud ejteni. Köszönjük a jókívánságot, bízunk benne, hogy acsarkodás nélkül és jól fogunk kijönni ebből az egészből. Kíváncsian várom az Őrségben készült fényképeidet.

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster