"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2015. március 31., kedd

Madárlesen

Tavaly kezdtük el élő webkamerák segítségével nyomon követni egy bükki kerecsensólyom pár, Koppány és Csenge, illetve egy keselyűsi fekete gólya pár, Tóbiás és felesége életét. Ezek a gyönyörű madarak szép lassan a mindennapjaink részeivé váltak. Több száz emberrel együtt izgultuk végig a fiókáik felcseperedését egészen a kirepülésükig.

A kerecsensólyom fiókák, Csillag és Csanád tavaly júniusi kirepülése mély sebeket és hatalmas űrt hagyott bennem. Csanád nagyon kis ügyes volt, de a kislány kirepülése körüli bizonytalanság, az, hogy a kirepülés közben vashoz ütközés hangjait lehetett hallani, az borzasztóan megviselt. Akarom hinni, hogy mindketten épségben vannak, hogy megkezdték önálló kis életüket, hogy idővel párt találnak magunknak és ugyanúgy, mint a szüleik, majd valahol ők is elfoglalják a saját fészkeiket, hogy életet adhassanak a fiókáiknak.

A kirepülésük után úgy éreztem, hogy soha többé fészeklesés, mert én ezt lelkileg nem bírom elviselni. Még a fekete gólyák kirepülését sem akartam végignézni. Aztán eltelt pár nap, és csak-csak visszatértem a gólyákhoz... az ő kirepülésük körül nem maradtak bennem kételyek. Biztos vagyok benne, hogy mindhárman elég erősek voltak ahhoz, hogy útra keljenek... a többi a természet dolga.

Amikor összeszedtem magam, a kerecsensólymokhoz is benéztem néha... Csanád még visszarepült párszor az üres fészekdobozhoz, megmutatni magát... majd kabasólymok érkeztek, ők is ott szerettek volna költeni. Édes kis madárkák. Csenge, a kerecsensólyom anyuka rendszeresen visszajárt hozzájuk riogatni... gondolom így akarata tudtukra adni, hogy az az ő fészekládája, még akkor is, ha most éppen nem használja. Ennek ellenére a kabák lerakták a tojásaikat, de a költésük tavaly nem járt sikerrel...

A FB-on van egy közösség, a Ragadozómadár webkamerák - Raptors Webcams HU, amit követek. Február végén érkezett a hír, hogy Csenge és Csanád újra a fészekládánál vannak :) Március elején pedig Tóbiás is megérkezett Keselyűsre. Elkezdte csinosítgatni a fészket, hogy mire az asszonykája megérkezik, minden rendben legyen. Pár nap elteltével ő is megérkezett. Teljes a csapat! :)

Mi pedig újra a kamerák előtt ülünk és drukkolunk a madarainknak.

A sikeres párzások eredményeképpen Csenge 5 tojást rakott és elkezdődött a költési időszak. Koppány szorgalmasan hordja Csengének az élelmet, a fészeknél megjelent egy fiatal kerecsen is. Egyelőre csak megy a nagy találgatás, hogy ki lehet az...

Ugye-ugye tisztelt madártani szakértők - kedves Barbárok - ha leszállnának a magas lóról és partnerként kezelnék az "amatőröket", akkor már rég beláthatták volna, hogy igenis szükséges és van létjogosultsága a színes gyűrűk használatának hazánkban is. Csak azért, mert nem Önök találták fel a spanyol viaszt, még nem biztos, hogy nem kell azt használni! A balatoni hattyúk nyakán is színes a jelölés... legalábbis a mi egyik hattyúnkon sárga a nyakék. Oké, ez nem lábgyűrű, de színes, egyébként meg tessék már felvenni a kapcsolatot olyan külföldi szervezetekkel, akik ilyen gyűrűket használnak. Írják össze mi a pro és mi a kontra és tessék ezek alapján érvelni a nyilvánosság előtt. És nem egyszerűen, csak dacból leépíteni a jónépet.

Ugyanez vonatkozik a legkevésbé sem madárbarát fészekdobozaikra is, amit az eu-s projekt keretében, jó sok pénzért sikerült "kifejleszteniük". Ezek a fészekdobozok rettenetesek és az, hogy Csengééknél nem történt még komolyabb baleset, az csak a madarak ügyességének köszönhető és nem a madártani szakik szakértelmének. Annyi jó példa van szerte a világban, olyan profi ládákat használnak máshol... én nem értem, miért nem nyitják ki a szemüket?! Vagy csak vegyék elő Schmidt Egon és Bécsy László Ezer ágán ezer fészek című könyvét. Olvassanak és tanuljanak!

Az ötödik tojás:


A gólyáknál is megtörténtek a párzások, de náluk még nincsenek tojások... a kamera továbbra is csak állóképet közvetít :( bár jelenleg még azt sem.

Az érkezés:

Sok sikert madárkák!

2015. március 27., péntek

2. Spuri Öböl Félmaraton 2015 - A második félmaratonom

Az első félmaratonom után, szinte még meg sem száradtak a futóruháim, én azon melegében beneveztem a második félmaratonomra: 2015. 03. 20., Spuri Öböl Félmaraton.

Gondoltam, lesz elég időm a télen, hogy felkészüljek rá, meg mit nekem félmaraton, hiszen az első is tök jól ment... aha, hát persze. Vitt előre a szívem - a kezdő futók lelkesedésével és tudatlanságával karöltve. Akik régebb óta futnak, azok gondolom tudják, hogy minden egyes félmaraton olyan, mint egy első félmaraton, ha nem futottad még az adott versenyt és nem ismered annak minden egyes kilométerét. Most már én is tudom.

A versenyt megelőző napunk nem volt egy ideális verseny előtti pihenőnap. A telekhatár miatt a Körmendi Földhivatallal meg a szomszédnénivel randevúztunk Őriszentpéteren... helyszíni szemle... nagyjából 2 x 150 km út + az egész napunk ráment. Ahelyett, hogy rápihentem volna a versenyre, egy gyanúsan skizoid, ronda szájú némber hülyeségeit hallgattuk, miközben próbáltunk nagyon higgadtak és kulturáltak maradni. De erről majd máskor írok.

Este viszonylag hamar elaludtam - köszönöm jutub és Guldenburgok öröksége... hihi... Legalább olyan jót lehet aludni rajta, mint a Schwarzwaldklinikon - Sikerült végigaludnom az éjszakát, reggel tudtam reggelizni is, úgyhogy indulhatott a nagy nap: félmaraton, napfogyatkozással fűszerezve :)

A verseny napja sem volt egy ideális versenynap. Aznap K-nak suliba kellett mennie... rá kellett szerveznünk a dolgokra elég rendesen. Nem tudtuk volna másképpen megoldani, kerestünk Szigligeten egy szállást, ahol a verseny reggelén 9-kor lerakhattuk a holminkat. Onnan átgurultunk Keszthelyre. Rajtszámfelvétel, bemelegítés, ráhangolódás és rajt! Elindultam életem második félmaratoni versenyén, K. pedig elautózott a suliba... az Alföldre... Úgy beszéltük meg, hogy visszafelé jövet megáll otthon megetetni Lehelkét, majd jön tovább Szigligetre, Lehi éjszakára otthon marad, egyedül. Szombaton reggel pedig indulás haza, majd pakolás, csomagolás, vasárnap kora reggel pedig irány Trollia... merthogy kezdődik a szezon.

Szóval az Öböl félmaraton... a vége az maga a halál...

Íme, ezt futottam... Bevallom, néhány méterrel a vége előtt 1 másodpercre átfutott az agyamon, hogy bizony ebbe én itt és most belesétálok, mert nem bírom tovább, de hála a rengeteg szurkolónak, akik ismeretlenül is hihetetlen sok erőt sugároztak a futók felé, sikerült belesétálás nélkül célba érnem! Aki járt már a szigligeti várnál, az nagyon jól tudja, hogy a vár alatti parkolóhoz egy macskaköves út vezet felfelé...

Az Öböl Félmaratonon 21 km után ez a finom kis macskaköves emelkedő maga a hab a tortán.
Ha nem lett volna ez a gyilkos emelkedő a végén, akkor sikerült volna az álomidővel célba érnem, de az emelkedő az bizony nagyon ott volt... én meg nem szeretek hegyre futni, pláne nem 21 km után... Azt hiszem a jövőre egy "Csak a hülyék futnak... hegynek fel ;-)" feliratú pólóban fogok rajthoz állni.

A rajtcsomagban a rajtszámmal együtt ezt a szuper pólót kaptuk:
Az első versenyes pólóm elölről...
... és hátulról :)
Ééés: az érem, amiért nagyon keményen meg kellett dolgozni.
A hivatalos időm 2:00:50 lett.
A tavaly novemberi siófoki félmaratont követően a verseny utáni eufóriám enyhe csalódottságba, majd letargiába fordult át. Valami olyasmit éreztem, hogy "Ja, csak ennyi egy félmaraton?" Hát jelentem, nem csak annyi. Azt mondják, a félmaratonra, hogy ez a legyőzhető távolság... de azért ne becsüljük alá, nehogy a végén ő győzzön le bennünket!

Egy kis Szigliget.

2015. március 14., szombat

I. Országfutás

Országot futottunk ma. A regisztrációs oldalon lévő adatok szerint 3833 fő összesen 48542 km teljesítését vállalta a mai napon.


Mi a 10 km-es Alsóörs - Csopak - Alsóörs távot vállaltuk és futottuk le. Szerintem a legvidámabb országfutás volt a miénk. Rengeteget nevettünk közben :) Visszafelé jövet találkoztunk egy futóval, akit már többször láttunk a környéken. Sem rajtunk, sem rajta nem volt OF-póló, de attól még lehet, hogy ő is országfutást csinált.

Szuper program volt ez mára és nagyon jól esett ez a 10km. OF nélkül is lett volna futás (éppen a március 20-i Öböl félmaratonra készülök) de ez a mai, ez OF volt :)

Nyílik az ibolya az alsóörsi móló mellett.
És kivirágzott az első mandulafa a hegyen!
Tavasz :)

2015. március 5., csütörtök

Házunk táján

Voltunk Őriszentpéteren, egy építésszel találkoztunk, aki megnézte a házunkat kívülről is, belülről is. Megkérdezte, mit szeretnénk, majd elmagyarázta, hogy építéstechnikailag mi lehetséges és mi nem - boronaházról lévén szó.

A tető megemelése és a tetőtér beépítése nem megvalósítható, úgyhogy ez kilőve, pedig szép lett volna. Viszont így, hogy minden marad a régiben és semmin sem változtatunk, a jogszabályok értelmében nem építési engedély köteles az előttünk álló házfelújítás. Ez nagyon jó hír. Most már "csak" az van vissza, hogy elkezdjük összeszervezni a munkálatokat... ez 150 ill. 800 km távolságból elég nagy kihívás lesz, de muszáj belevágnunk, mert különben nem lesz belőlünk kutya füle sem.

A múlt héten megkerestünk egy földmérő céget is, mert szeretnénk kitűzetni a telket. Elvállalták, majd jelentkeznek, ha lesz előrelépés az ügyben. Most hogy lent voltunk a háznál, láttuk egy olyan "ciklámenvégű karót", amilyent a mérés során a földmérők szoktak használni. Biztos van ennek hivatalos neve is, passz. Szóval ott virított az a karó. Jé, de jó, ezek szerint jártak itt a földmérők! Na de hol lehetnek a sarokpontok? Hol végződik a telkünk? Kerestük a letűzött, festett végű karókat, de egyet sem találtunk. Sebaj, majd biztos jönnek még...

A telkünket egy vizesárok szeli ketté, ami ha csapadékosabb az idő, kis patakká változik.

A patakparton sípoló virágzik.
A patakocskánk.
Miközben körbejártuk a telket, próbáltuk magunk elé képzelni a rendezési terven feltüntetett telekhatárokat. K. azt mondta, van egy olyan érzése, hogy a szomszéd fatárolója meg a góréja a mi telkünkön áll, ráadásul az a ház, ami a rendezési terv szerint közvetlenül a telkünk szélén áll, az is elég necces. Kíváncsian várjuk a telekkitűzés eredményét.

Kilátás a konyhából.
Háttérben a kérdéses fatároló, a góré és a ház.
Tervezgettünk egy kicsit a háznál, aztán visszavittük a kulcsot a fodrászüzletbe. Épphogy csak beléptünk az ajtón, odalépett egy néni azzal, hogy "Ne haragudjon, maguk a szomszédaim, ugye?" Gondolom nézhettem bután, mert fogalmam sem volt, hogy mi vagyunk-e az ő szomszédai. "...Ööö... mi nem lakunk itt..." "De maguk vették meg a házat?" Miii vaaan? Melyik házat? Honnan tudjam, hogy mi vagyunk-e a néni szomszédjai?"Hát, mi vettünk itt egy kis házat..."

Aztán kiderült, hogy a néni tényleg a szomszédnéni és hát van egy "kis" probléma, mert "Voltak ott földmérők és hát van egy kis baj, de azt mondták, utánanéznek a földhivatalban és majd megint jönnek... kéztördelés... reméli, hogy nem lesz baj..." Aztán a néni elment.

Mi meg csak néztünk értetlenkedve mivel a földmérők nekünk, mint megbízóknak még nem jeleztek vissza. A fodrászüzletben még beszéltünk egy keveset az előző tulajdonossal és kiderült, hogy "a reméli, hogy nem lesz baj" arra vonatkozhat, hogy a szomszédnéni bizony terjeszkedik, minden irányba...

Másnap felhívtuk a földmérőket. Kiderült, hogy tényleg jártak nálunk, a néni oda is ment hozzájuk és majdnem szívinfarktust kapott... a földmérők nem tudják kitűzni a telket, mert a szomszédnéni építményei a mi telkünkön állnak... Állítólag ő valamikor nagyon régen megegyezett a bácsival, aki előttünk a házban lakott, hogy használhatja azt a részt... A bácsival még amiatt is egyfolytában perlekedtek, hogy kié a fáról lehullott szilva, úgyhogy kötve hiszem, hogy az öreg átengedett neki bármit is. Pláne úgy, hogy erről a megállapodásról a rokonságából senki nem hallott, senki nem tud semmit. A földmérő szerint több, mint 160 m2-nyi területről van szó... ami nem kevés. Folytatása következik.
 

Design by Amanda @ Blogger Buster