"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2015. december 24., csütörtök

Békés karácsonyt!



"...Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
– Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni..."

2015. december 12., szombat

Idáig jutottunk

Elkészült az új tetőnk. Sokat vártunk rá, de megérte, mert gyönyörű lett.

Az első találkozás alkalmával a villanyszerelőnk azt mondta,
hogy tök jól fog kinézni a házunk a kanyarban, ha elkészül.
Szerintem igaza van :)
Creaton "Hargita" tetőcserép.
Élőben még nem láttam, mert amikor a cserepezés zajlott, én már újra Trolliában voltam - elkezdődött a sokadik téli szezonom -, de így a fényképek alapján is beleszerelmesedtem a tetőnkbe: a cserepekbe, a faanyagba, az ereszcsatornába, mindenbe.

Sejtettem, hogy jól fog kinézni a tető, de azt kell mondjam, a végeredmény sokkal szebb lett, mint azt a legmerészebb álmaimban gondolni mertem volna. Egyszerű és egyszerűen tökéletes.

Azt mondta az ácsunk, hogy ilyen cseréppel ezelőtt még sohasem dolgoztak, mindenki másfélét szokott választani a Creatontól (pl. "Róna"-tvagy "Hortobágy"-ot), pedig ez a forma és ez a szín jobban illik ezekhez a régi házakhoz és nem utolsó sorban dolgozni is jó vele. Jóleső megerősítés az ilyen. Tök jó, ha másnak is tetszik az, ami nekünk.


Szerettük volna, ha az új sufni is elkészül még idén, de sajnos abból ebben az évben már nem lesz semmi. Ennek egyik oka az, hogy az Őrségben repkednek a mínuszok, emiatt nem lehet elkészíteni a betonalapot, alap nélkül pedig nincs sufni. A másik - azt is mondhatnám, hogy a valódi - oka pedig az, hogy a mesterek számára sajnos nem mi vagyunk a "number-one-project".

És természetesen az sem előny, hogy nem vagyunk folyamatosan jelen, de ezen a helyzeten egyelőre nem tudunk változtatni. 150/750 kilométer az négy keréken sem kicsi távolság.

Ezért van az, hogy más ennyi idő alatt akár egy új házat is felhúz, mi meg csak várunk és várunk. Tudunk ezzel együtt élni, hiszen már a kezdetek kezdetétől tisztában vagyunk vele. Amikor márciusban az építész úr megnézte a házunkat és ellátott bennünket jó tanácsokkal, az elsők között pontosan arra hívta fel a figyelmünket, hogy valószínűleg nem lesz egyszerű szakikat találnunk, mert ez túl kicsi építkezés... Hát igen. Úgy is mondhatnánk, hogy kis lépés ez az emberiségnek, de nagy lépés nekünk :)

Addig, amíg ilyen munkát kapunk a pénzünkért cserébe, addig egy szavunk nem sok, annyi sem lehet. Tisztában vagyunk vele, hogy mindenki pénzből él és hajtja a melót, szóval kivárjuk a sorunkat. Nem sürget az idő, nem rohanunk, ráérünk. Legalább minden további teendőt átgondolhatunk még vagy százszor.

Amennyire csak lehet, a házikónk felkészülten várja a telet. Jöhet eső, jöhet hó.

Az eső vagy a tetőről leolvadó hó belefolyik az ereszcsatornába, ami csodaszép lett :)
... majd a csatornából a műanyag csövek terelik jó messzire a vizet, el a háztól.
Ugyanez a helyzet a másik oldalon is.

A két nagy kedvencem:

A padlásajtó.
Kicsi csillag, ami a legcudarabb időben is mosolyt csal az ember arcára.
Ami számos egyéb teendő mellett jövőre következik és a tetőnk összképén egy kicsit módosítani fog:
- a tető fa részei le lesznek festve
- a két régi kéményünk helyére két új épül
- a sufni feletti és az oldalsó oromfalba egy-egy négyosztatú ablakocska kerül.

Egy biztos, unatkozni nem fogunk. Nagyon várom a jövő évet!

2015. december 11., péntek

12. K&H mozdulj! Balaton maraton és félmaraton - A harmadik félmaratonom

"Ha még nem csináltál egy dolgot, próbálkozz meg vele háromszor. Először, hogy legyőzd a félelmedet. Másodszor, hogy megtanuld, hogyan kell csinálni. Harmadszor, hogy kiderítsd, szereted-e csinálni."
(Virgil Thomson – amerikai zeneszerző és kritikus)
A szezon végével - merthogy vége lett ám a szezonnak :) - szóval a szezon végével karöltve érkező kimerültségemből és a béka segge alatti hangulatomból kifolyólag november első hetében még mindig azon rágódtam, hogy részt vegyek-e a siófoki félmaratonon, életem harmadik félmaratoni versenyén avagy sem.

Nem volt egyszerű szülés, de végül K. rábeszélt, hogy ne hagyjam ki, hiszen olyan szépen végigfutkostam az idei évet és ez a verseny szép kis "befejezés" lehetne. Így történt, hogy 2015. november 15-én, vasárnap délelőtt ott álltam a sok futó által csak tömeghisztériaként aposztrofált, siófoki szezonzáró utcai futóverseny rajtjánál én is...

A tavalyi elcseszett, már-már vígjátékokba illő sütőmargarinos hotelreggeli emléke túlságosan is mély nyomokat hagyott bennünk, ahhoz, hogy idén is egy hasonló csoda előzze meg a futásomat. A verseny előtti alvásomat és az aznapi reggelimet nem akartam a véletlenre bízni... inkább otthon aludtunk.

Vasárnap reggel alsóörsi fonott kalácsot reggeliztem vajjal és mézzel, majd reggeli után átgurultunk a déli partra. Féltem, hogy nagy lesz a tömegnyomor, de szerencsére időben érkeztünk... Éppen az "idenemjövünktöbbet" hotel előtti parkolóban találtunk helyet. Még egyszer megállapítottuk, hogy ide nem jövünk többet, aztán átsétáltunk a versenyközponthoz, ahol felvettem a rajtcsomagot. Az 1974-es rajtszámot kaptam. Ha kicsit később regisztráltam volna, akkor elcsíphettem volna az 1978-ast :) Persze pólót idén sem adtak... Úgy látszik, a 9000 forintos nevezési díjból nem futja egy 1500 forintos repipólóra... tavaly az Intersport volt a főszponzor, idén a K&H Bank...no comment.

A parkolóban a kocsinál aztán felöltöztem, feltűztem a rajtszámomat és éppen indultam volna egy laza bemelegítő futásra, amikor is mit látok? Csak nem a szintén futó ex-kolléganőm gurul be a parkolóba széles vigyorral az orcáján? Csak deee :) Úgy gondolta, átugrik Balatonfüredről szurkolni... na jó, nem hiszem, hogy csak és kizárólag miattam jött, de azért ez tök cuki dolog volt tőle :) A jelenlétével hirtelen kétszeresére duzzasztotta a szurkolótáborom létszámát ;)

A versenykoncepcióm szokás szerint az volt, hogy nincs koncepcióm. Gondoltam, majd keresek az elején egy számomra szimpatikus tempóban futó nyulat, akire feltűnés nélkül rátapadhatok, aztán majd keresek egy másikat, meg egy másikat és így csak-csak tudok majd virítani valamit.


Nevezéskor a harmadik rajtzónába soroltattam magam, de igazából nem volt kitűzött célidőm vagy előre meghatározott versenytempóm... Csak annyit szerettem volna, hogy:

1. 2 óra alá kerüljek
2. a pulzusom ne szálljon el futás közben
3. ne essek el...

A három kívánságomból 2 teljesült...
S hogy melyik nem?
Szerintetek?

Őszies időjárás, a rajt előtt fél perces néma csend a párizsi merénylet áldozatainak emlékére... a csendet követően beletelt egy kis időbe, mire újra ráhangolódtam a futásra.

Elrajtoltunk. Jópár kilométerembe került, mire a lábaim rendesen bemelegedtek és sikerült elhessegetnem a miafrancotkeresekénittmámegint-típusú gondolatokat a fejemből. Igyekeztem csak arra gondolni, amit K. mondott nekem, amikor Siófok felé jövet nyavalyogtam neki, hogy kár volt benevezni. Azt mondta: futsz egy jót, kapsz egy szép érmet és hazamegyünk. Pont. :)

Az első kör végén, féltávnál alig akartam hinni a szememnek: lehet ebből még 2 óra alatti PB. A nyáron "csak úgy, a magam örömére" futottam párszor félmaratont és volt olyan, hogy 2 óra alá mentem időben, de tömeghisztin ez lehetne az első...

Táncoló fekete lakkcipők ;)
Tök jól ment a futás. Kedves kis kétfős szurkolócsapatom a pálya mellől rendületlenül biztatott, "Hajráááá J.!" Sőt, kb. 13 km-nél egy vadidegen ember azt mondta, hogy nagyon szép, laza a futóstílusom és brávó és hajrá... Igen, nekem, a lelkes kis amatőrnek... hát nem mondom, hogy nem esett jól :) Ilyenben még nem nagyon volt részem.

15 km körül járhattam, amikor lepacsiztam az urammal és mondtam neki, hogy azt hiszem, meglesz - mármint 2 óra alatt leszek -.

Erre mi történik 16 km után, miközben örülök magamnak, hogy újra hazai pályán futhatok - ráadásul a Balcsi partján? Na mi? Beüt a mennykő.

Egy akkorát, de egy akkorát estem, hogy akkor ott, abban a pillanatban azon sem csodálkoztam volna, ha kettényílik a parti sétány alattam... Még jó, hogy nem voltak ott nézők és senki sem látott... leszámítva azt a pár száz futót utánam... Bakker, hogy én mekkorát zúgtam és azt követően milyen gyorsan fel is pattantam!!! Egy csajszi, aki előttem futott hátrafordult és megkérdezte, hogy "Úúúristeeen, jóóól vaaagy?" Soha jobban! "Egyelőre jól, köszi, de hogy a cél után mi lesz, azt nem tudom..."  És futottam tovább, mintha mi sem történt volna.

A lényeg a lényeg: újra bebizonyosodott, hogy királyul tudok esni. Az órámnak kutya baja sem lett, a ruhám nem szakadt ki... remek! Ja, hogy sajog a térdem és 5 km van még a célig? Sebaj! Csak arra tudtam gondolni, hogy az uram a célban vár és még így, eséssel megfűszerezve is elérhető a 2 órán belüli félmaraton. Szárnyaltam... legalábbis úgy éreztem.

Célba érés után.  Ott vagyok a kék pólós sapija mögött.

A futásom ITT látható, a hivatalos időm 1:52:26 lett :)
Abszolút boldogság!


Furcsa, hogy az éremre nem került rá, hogy 2015, amúgy nekem tetszik. A befutó csomag tartalma szóra sem érdemes... pont, mint a tavalyi, csak idén friss volt a ropi.

Hazafelé tartottunk, éppen a zacskó ropit majszoltam, amikor a rádióban megszólalt a Supergirl - persze nem az eredeti Reamonn-szám, hanem a béna új feldolgozás, amit egy csaj énekel. -

...and then she'd say it's okay, I got lost on the way
but i'm a supergirl and supergirls don't cry
and then she'd say, it's alright, I got home late last night
but i'm a supergirl and supergirls just fly
...
Ne gondolja senki, hogy szupercsajnak tartom magam, de akkor, ott, abban a pillanatban pont úgy volt kerek a világ :) bár az igazat megvallva nagyon vártam, hogy hazaérjünk és lejegelhessem a térdemet... ami addigra már eléggé fájdogált.

Lehet, hogy nem látszik, de kezdett szépen feldagadni.
Lehikém szerint katonadolog, max. szivárványszínű leszek.
A körülményeket figyelembe véve nagyon elégedett vagyok az elért eredményemmel. Szép egyenletes tempóban toltam le a 21,1 km-t... bár szerintem maradt még bennem pár perc... nem futottam ki magam idén sem. Az órám nagyon okos, szerinte 1:44 körül tudnék félmaratont futni... öhöm, öhöm...

Egy év múlva újra itt... talán egy első-bálozó kísérőjeként? ;)

2015. november 2., hétfő

Haladunk

Kaptam pár fényképet, a boronaházunkat körüllengő finom faillatot pedig hozzáképzelem. :)

Lassan alakot ölt az új tetőnk. Jövő héten felkerül rá a cserép és elkészül a bádogozás.



Közben a falakat is gyönyörűen megtisztították.



A régi faanyag és a cserepek a ház mellett szépen elpakolva, ahogyan azt illik.



Nekem már most is nagyon tetszik minden. A képeket elnézegetve arra gondoltam, hogy mi lenne, ha a szigetelés és a vakolás után a ház nem egyszerű fehér színt kapna, hanem... na de inkább nem megyek K. és a mesterek agyára... vagy mégis?... egy kérdést azért megér nekem... a bontott tégla + látszó fagerendák kombinációja nekem nagyon bejön... bár valószínűleg ez a megoldás már túlmenne a "nem akarunk változtatni semmin" kategórián.

Na mindegy, jövő héten már én is otthon leszek, úgyhogy majd finoman megtudakolom a hogyan-okat, a miért-eket és a miért nem-eket.


Az egyik kedvenc őrségi helyünk, a Vadása-tó novemberben:

A tó mellett van egy halsütöde. Ott készítik a világ legfinomabb tavi-hekkjét :)

2015. október 27., kedd

Országfutás 2.

Márciusban részt vettünk az első országfutáson és az október 24-i OF2-t sem akartuk kihagyni amiatt, mert én külföldön vagyok. Ugyanúgy, mint márciusban, most is 10 - 10 km-t vállaltunk és teljesítettük rendhagyó országfutásunk keretében.

Október 24-én K. otthon újra az Alsóörs - Csopak, Csillagvárta - Alsóörs 10 km-es távot futotta (x), én pedig Trolliában koptattam az utat 10 km hosszan. (x)

2015. október 24., szombat

Gyertek országot futni!

Ma 14.00-ig még lehet regisztrálni! Csatlakozzatok!

KATT IDE!
Kedves Olvasó!


Lassan egy éve, hogy egy újabb, szuper jó ötlet született a futás népszerűsítésére, a futók örömére, egy közösségi-háló gyors és jól működő kialakulásának bemutatására. Vadász Vince „gyermeke” az Országfutás hívására több ezer személy futott/gyalogolt március 14-én, hogy jelképesen körbefussa/gyalogolja a 2246 kilométeres országhatárt. Aki kételkedett volna, hogy már nincs több lehetőség újabb, őrült futó-ötletre, az tévedett, hiszen a jelentkezők összesen 46.733 km-t hoztak össze egy új közösség tagjaiként együttesen. Éppen a nagy nemzeti ünnepünk előtt egy nappal.


Csodálatos érzés, mikor a hívó szóra csatlakozik több ezer ismeretlen egy közös célért egymáshoz, lépnek majd egyszerre több ezret több ezren az ország, szinte teljes területén.


Most az őszi évadban is, október 24-én, szombaton szerveződik a második Országfutás megint Vadász Vince gyermekeként. Éppen a másik nagy nemzeti ünnepünk után egy nappal.


Talán fontosabb lesz második alkalommal, hogy sokkal többen legyünk, mint az, hogy összesen, mindannyian megszámlálhatatlan ezer métert sportoljunk ezen a napon. Tehát legyen nagyon sok ember, akár a minimális 5 km-rel futva/gyalog. Például helyi, kisközösségekben, ahol egy-egy „falkavezér” követése most jó megoldás. Természetesen a „remete” alkatok nyugodtan sportoljanak továbbra is egyedül.


A szabadidős sportolás nem válogat, nem tesz különbséget a sportolói között, függetlenül attól, hogy többek között: szegények vagy gazdagok, túliskolázottak vagy 8 elemisek, fővárosiak vagy kistelepülésen élők, templomba járók vagy hitetlenek, piros vagy fehér hajúak, kicsit túlsúlyosak vagy született girnyók edzettek vagy most kezdik a sportolásban gazdagabb mindennapok életmódját.

Álmodjunk, akarjunk, küzdjünk magunkkal, és legyen egyre nagyobb „akarókánk”!


Kérem, jelentkezzetek, készüljetek is, és gyertek! A nagy napon, október 24-én közösen ünnepeljünk majd: „futódjék” körbe az ország!


Akár az Egyenlítő is!


Monspart Sarolta

a II. Országfutás védnöke

2015. október 15., csütörtök

"... természetesen, Őrség!"

Az októberi hosszú hétvégén kerül megrendezésre a  „…természetesen, Őrség!”, hagyományos öko kiállítás és vásár Őriszentpéteren. A rendezvényt október 23-án 10:00 órakor V. Németh Zsolt, környezetügyért, agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős államtitkár nyitja meg.


Érdemes lesz a közelgő hosszú hétvégét az Őrségben tölteni! A kétnapos esemény során helyi és kézműves termékek várják a látogatókat az őriszentpéteri Malom Látogatóközpontban, ugyanakkor a test-, lélek-, szellem különféle igényeihez szabott programokkal is készülnek a szervezők.


A Tudás, okulás, akarás elnevezésű interaktív beszélgetés sorozat a kisközösségek életével, a közösségi kertek létrehozásával és működtetésével, valamint az önkéntesség témájával foglalkozik. Előadók: Bérces Dóra a Védegylet munkatársa, Kling Ferenc a Grund közösségi kert koordinátora és Kandikó Rita, a nagyvázsonyi „Fekete Sereg” Ifjúsági Egyesülettől. 

Akit az emberi test erősítésének és az élet meghosszabbításának tudománya érdekel, az helyben kipróbálhatja a Chikung gyakorlatokat Darab Ferenc irányításával a malom udvaron.

Sokféle élményre nyílik még lehetőség a vásár helyszínén: kézműves foglalkozásoktól az ökoteregetésig (ruha csere-bere), szappankészítésig, vagy a kertben a zöld mezős sportoktól az íjászatig és a trambulinon ugrálásig. 
 


A pénteki napot az Őrségben méltán népszerű bajánsenyei Kerkabarka Színjátszókör előadása zárja. Bemutatójuk címe: Történések Körülszutykosban.   
 
A szombati nap a „tekerők” nagy napja: 10:00 órakor indul az őriszentpéteri Látogatóközponttól a kerékpáros körtúra, mely az Őrség kedves tájain és csodálatos falvain keresztül kalauzolja a résztvevőket. A szervező ŐR.VID.É.K (Őrség és Vidéke Élmény Klaszter) és a TEKER Egyesület - mely az esemény szakmai mentora - sok szeretettel várja a bringázni vágyó kicsiket, nagyokat!

A szombati napon is lankadatlanul folyik tovább a vásár a Látogatóközpontban a természetesség - és immár a helyi érték jegyében:
 
Az „Érték-érvényesítők” című program keretében őrségi gyerekek és felnőttek mutatják be mindennapi környezetük értékeit: szóban, képben, szokásban.
 
„Ki tud jobban őrségiül?” - tesszük fel a kérdést, és a játékos megmérettetés résztvevői megbirkózhatnak az itteni archaikus tájnyelv sajátosságaival. Döntőbírónak Baksa Esztit kértük föl, aki az „Őrség mesemondója”.
 
A szombat délutáni program táncházzal zárul, ahol a Zala Együttes húzza a talpalávalót.

További részletekért keresse az esemény Facebook oldalát https://www.facebook.com/termeszetesenorseg

Érdemes szállást foglalni még erre a hétvégére, mert utána téli álomba zuhan az Őrség!

2015. október 1., csütörtök

Futás - A 2. év

Bokaszalag sérülés miatt futás-mentesen zártam a második futóévemet.

Nem is én lennék, ha nem így lenne. Nem futás közben sérültem le, hanem munka közben... annyira koncentráltam a térdemre, hogy közben szépen túlnyújtottam a jobb bokám belső bokaszalagját.
 
A 2. évfordulóm alkalmából pihenést, egészen pontosan 3 futásmentes hetet terveztem be, intenzív talpmasszírozással megfűszerezve. 21 nap futás nélkül...
 
16 napig bírtam, de a 16. napon már minden bajom volt. Este fél 8-ig tipródtam, hogy mi legyen, aztán úgy döntöttem, futok.

4000 lassú méter, ennyit engedélyeztem magamnak. Miközben fogytak a méterek, volt időm átgondolni a 2. évemet. Hogy honnan indultam, hol tartok most és persze azt is, hogy hová szeretnék eljutni.

Ennek a futóévnek az egyik legjobb hozadéka az volt, hogy elkezdtem terepen futni. Áldom a napot, amikor először bemerészkedtem az erdőbe és áldom a napot, amikor először felmerészkedtem a hegyekbe.

A terepfutásnak köszönhetően minőségében az aszfaltos futásaim is megváltoztak. Új utak nyíltak meg előttem. Ezelőtt csak a sík terepet kerestem, elképzelhetetlennek tartottam, hogy hegyre fussak. És lám, mit ad Isten? A legújabb, legkedvesebb aszfaltos futóutam éppen egy hegyre vezet.


580 méterről indulok, az út legalacsonyabb pontja (nagyjából a kép közepe) 442 méteren van. Ha nem jön közbe semmi (nem ered el az eső, nem sötétedik rám, nem akarnak elütni, stb...), akkor innen szoktam felkúszni egészen 960 méterre, hogy aztán odafent üdvözölhessem újdonsült futótársaimat. Ők azok:

Nagyon cukik...
.. és szélsebesek.
Csak nehogy egészen Meranig fussanak!
Micsoda lábizmok!
A világ legkíváncsibb madarai címre is pályázhatnának a hegyvidéki struccleányok.
A másik jó dolog ami történt velem, az pedig nem más, mint a pulzusmérés. Pulzusmérős órával futni, sportolni nagyon jó, kell a kontroll. Igyekszem minél jobban elmélyülni a témában, mert a pulzuskontrollos futás szerintem a világ egyik legjobb dolga. Azt is mondhatnám: önmagunk megismerése a pulzusunk megismerésével kezdődik ;)

2015. szeptember 30., szerda

Mit keresnek nálunk?

A kép felbontása és élessége sajnos nem a legjobb, de ezt muszáj megmutatnom:

A felső körben egy kisfiú, alsó körben pedig a Führer személyesen...

2015. szeptember 22., kedd

Lehullott a lepel

Elérkezett a várva várt pillanat, boronaházunk környékét agyag és fa illata lengte be, miközben lehullott róla a ruha... pontosabban a vakolat. Íme, a meztelen valóság:



Aki látott már őrségi boronaházat, az most talán csodálkozik a függőleges boronák láttán, hiszen a "hagyományos" boronaházak boronái vízszintesen fekszenek egymáson.

"Az Őrségben a közelmúltban is kialakult - bár sohasem terjedt el nagyobb mértékben - a faépítésnek egy új változata, a függőleges (tehát rövidebb) fákból, fönnálló boronákból épített fal, amelynek analógiáit csak messze északon találjuk meg."

(Barabás Jenő - Gilyén Nándor: Magyar népi építészet)

A fönnálló boronás házak sokszor már beton alapra készültek és az építésükhöz legtöbbször régi, elbontott boronaházak faanyagát használták fel újra - mint a mi házunk esetében is.

A bácsi, aki a házban lakott, az eredetileg a telek másik felén álló szülői házát elbontotta, majd a mostani helyén újra felépítette, a saját két kezével. Látszik a gerendák illesztésein, hogy ezeket bizony kézi erővel munkálta meg.


A kész boronafalakat annak idején hagyományos őrségi agyagos-homokos-törekes sárral tapasztották be kívül-belül. Majd ezt, a száradás után betonkeménységűvé váló természetes szigetelőréteget - vagy ha úgy tetszik vályogvakolatot - bemeszelték.

A bácsi által készített vakolat olyan jól sikerült, hogy a leveréséhez vésőgép kellett. A kisöreg még arra is gondolt, hogy a fűtetlen helyiségek (kamra, műhely) falainak vakolata vastagabb legyen, mint a fűtött helyiségeké.

Ilyenkor akaratlanul is eszembe jut, hogy pár generációnyi idő elég volt ahhoz, hogy elbutuljunk és ez a hatalmas, kincset érő, ősi tudás, amit valaha szinte minden ember birtokolt, a felejtés homályába vesszen.

A sufnink hűlt helye.
Kőművesmester és tanítványa küzdött egy kicsit, mire sikerült levésniük a 4-8 cm vastag szigetelést.
A keletkező sitt 100%-ig öko-bio, úgyhogy nem terheli meg a környezetünket.

A modern kor laikus emberének szemével nézve a lecsupaszított ház  nem egy felemelő látvány: ütött-kopott, girbe-gurba gerendák, a gerendák között széles hézagok...

 
Az ajtó felett jól látszik, hogy az ácsok sem fognak unatkozni nálunk.
Külön felhívnám a figyelmet a villanyszerelési megoldásokra, amiket szintén a bácsi követett el.
Régen tényleg mindenhez értettek a férfiemberek :)
Egy szakember - mint például a mi ácsmesterünk - szemével nézve viszont ez a ház nem más, mint maga a földi paradicsom, mert ilyen faanyagot ma már sehol sem lehet venni vagy ha mégis, azért csillagászati összegeket kérnek.

A födémgerendáink tényleg magukért beszélnek:



 

A látszó gerendákat először magasnyomású mosóval fogják megtisztítani, majd ezt követően vissza is csiszolják őket. Nagyon szép lesz.

A lepel lehullását követően az is kiderült, hogy melyik boronákat kell cserélni, úgyhogy az ácsmunkák tekintetében teljessé vált a kép. A falakhoz és az új tetőhöz szükséges faanyagot, valamint a cserepeket már meg is rendelte az ácsunk.

A tető faszerkezetének felújítása után új cserép kerül a tetőre, mert a mostani cserepeinket sajnos megette az időjárás. Egyszerű, visszafogott cserepet kerestünk, így jutottunk el a Creaton "Hargita" névre hallgató, egyenesvágású, hornyolt, natúrvörös tetőcserepéhez. Szerintünk ez illik a legjobban házikóhoz.

Kép forrása: ITT

A kőműves munkák terén a jelenlegi alap felszedése után lesz csak teljes a kép. Ez még tartogathat érdekességeket a számunkra, de nagyon bízunk benne, hogy hatalmas meglepetések már nem fognak érni bennünket.

Végezetül egy jó hír:

Egy hathatós ráhatásának köszönhetően - amit ezúton is nagyon köszönünk Őriszentpéter Jegyzőjének! - az Eon végre valahára lyukat fúrt az úttest alatt  és lefektette a földkábelünket. Megy ez, kérem!

Mire jönnek az ácsok, a villanyszerelő leköti a házat a  hálózatról és beüzemeli a dobozt.

2015. szeptember 1., kedd

Lassan elkezdődik

Nem bírom megállni, hogy elmeséljem, úgyhogy elmesélem:

Amikor megvettük a házat, megkérdeztünk A Hozzáértőembert, X.Y-t hogy mit gondol, mennyiből lehetne felújítani ezt a kis házikót. Akkor ő mondott egy összeget - nevezzük ezt kicsi z-nek -, aminek mi nagyon megörültünk.

Hozzáteszem, ekkor még autónk sem volt, így vonattal, busszal illetve bakancsos turistákként jártuk az Őrséget... na nem, mintha számítana...

Kicsi z akkor éppen nem parkolt a bankszámlánkon, de úgy gondoltuk, hogy elérhető közelségben van. Otthon excel-táblázat elő, többéves terv elő és újratervezés... gyűjtögetés. X idő elteltével úgy állt a helyzet, hogy meglett a kicsi z mennyiségű fityingünk, így újra megkerestük X.Y-t, hogy akkor konkretizáljuk a dolgokat.

Autóval érkeztünk, nem frakkban és báli ruhában, de egy kicsit jobban felöltözve, mint pár éve, turistás ittlétünkkor... nem mintha számítana... Vagy mégis?

Szóval akkor hozzávetőlegesen mennyi is az a kicsi z?

Ó, hát kérem most már, hogy e-naplót kell vezetni meg minden drágább lett, meg hát ugye az áfa is... Szépen felcsúszott a kicsi z egészen nagyon nagy  Z-ig... és ez még nem is a legvége lett volna...

By the way még azt is megkérdezte, amikor kérdeztük tőle, hogy akkor pontosan mennyiből lehetne felújítani, hogy "Miért, hát mennyi van?"

???

Hoppácska.

Kértük, küldjön majd egy árajánlatot és elbúcsúztunk egymástól, de tudtuk, hogy nem ez a biginingofabjutifulfrendcsip. Valószínűleg ezt X.Y. is tudta. Pár nap múlva kaptunk tőle ugyan  egy árajánlatot, de... Az volt az érzésem, hogy komplett hülyére akar venni bennünket és ezt az érzést nagyon utálom.

Ennyiben is maradt a történet.

Eléggé elkeseredtem, mert nem láttam a végét... A végét?! Még az elejét sem...

Hogy a fenében lesz ebből házfelújítás?! Hát hogyan?

Így: A szakemberek és a megrendelő közötti legrövidebb út a közvetlen, sápszedő nélküli út.

Pont.


A nyáron megkaptuk a szakemberektől az árajánlatokat, minden a zöld zónában, úgyhogy szeptemberben végre elkezdődik a várva várt házfelújítás. Összevetve X.Y. árajánlatát azokkal, amiket a mesterektől kaptunk... hát mit mondhatnék? Nagyon-nagyon durva lehúzástól menekültünk meg.

Most, hogy itt állunk az első kalapácsütések előtt, én nagyon izgulok. Főleg így, hogy otthon sem vagyok... Persze tudom, mindenki teszi a dolgát és az én 50 kilómnak nem sok hasznát vennék a helyszínen, de azért mégis jó lenne ott lenni.

Bár K. szerint jobb az mindenkinek, hogy én nem vagyok most otthon ;) Hihihi.

Nagyban megkönnyíti a helyzetünket, hogy a mesterek ismerik egymást, sokszor dolgoztak már együtt. Nem kell felesleges köröket futnunk, ők egyeztetnek egymással is... nagyon önállóak és őrségiek lévén, kenik-vágják a boronaházak felújítását.

Az is kiderült, hogy  a munkálatokról e-naplót sem kell vezetnünk, mert a házfelújításunk nem építési engedély-köteles. A ház szerkezetén, formáján semmit sem akarunk változtatni.

Szegény kis házikónk már nagyon odavan, épp itt az ideje, hogy végre történjen vele valami.

A sufni teteje már teljesen beomlott :(

Az új villanyóraszekrényünkben még mindig nincs áram. A nyáron jött egy levél az eontól, amiben azt írták, hogy az őriszentpéteri önkormányzattól nem kaptak engedélyt arra, hogy az úttest alatt átfúrjanak ezért csak egy későbbi időpontban, az engedély beérkezése után fognak tudni nekiállni a munkának. Oké, gondoltuk, biztos nyári szabadságolás van az önkormányzatnál... Mivel nyár végéig semmi előrelépés nem történt ez ügyben, ezért K. bement az őriszentpéteri jegyzőhöz.

Kiderült, hogy ők semmiféle kérelmet nem kaptak az eontól. Valaki sumákol. A jegyző úr kérte, hogy küldjük át neki a levelet. Átküldtük, ő pedig megreklamálta az eonnál az esetet.

Jövő héten lehullik a házikó ruhája. El sem hiszem, hogy eljutottunk idáig!

2015. augusztus 26., szerda

Hegyen futás - 3. rész: Rabenstein - Moos in Passeier

Rabensteinban majdnem elcsábultam egy jéghideg ásványvízre, de mégsem időztem ebben a csodaszép faluban, inkább folytattam az utam.

Rabenstein annyira kicsi falu, hogy ide még normális méretű busz sem jön be. Moosból naponta kb. ötször indul egy mikrobusz, ami oda-vissza közlekedik a két település között.

Éppen a buszmenetrendet tanulmányoztam, amikor láttam, hogy jön Moos felől a járat. Egy pillanatra átfutott a fejemen, hogy lehet, meg kellene várnom a buszt, elvégre már elég sok kilométer került a lábaimba... á, mégsem... tartottam magam az eredeti tervemhez és továbbindultam.

Egy nagyon cuki kis bácsi álldogált egy fa alatt a buszra várva, amikor látta, hogy én nem várok tovább, utánam szólt, hogy ne menjek, mert mindjárt jön vissza a busz. Amikor mondtam neki, hogy inkább futok, köszönöm, kicsit furán nézett rám  ;) Gondolom, azt gondolta, hogy na, a hülye guinkáj, tuti nincs ki mind a négy kereke... délután 2 óra van, tűz a nap, ez meg fut...

Irány a cél: Moos in Passeier!
Beértek a belgák.
Továbbra is a Passer mellett visz az út.
Az E5 és a Kummer-See Rundweg útvonala egy rövid szakaszon megegyezik.
Ránézésre nem valami izgalmas rész következik, de lássuk, mit tartogat.
1401-ben egy hatalmas hegyomlás volt itt a Gspellerbergen, ami teljesen feltöltötte a völgyet és ezzel együtt elzárta a Passer-folyó útját. Így keletkezett a Passeirer-See, ami a maga 2 km-es hosszával és 400 méteres szélességével nemcsak a Passeiertal, de Meran városának életére is nagy hatással volt. A sorozatos áradásai miatt a tavat Kummerseenek nevezték el. A Bánat tava... 1401 és 1774 között hétszer öntött ki, mind a hétszer rettenetes pusztításokat végzet.
16 millió köbméternyi víz, 60 hektárnyi vízfelület, 40 méteres vízmélység.
Ez volt a Bánat tava.
1774-ben olyan magas volt a víz, hogy egy nyolcadik áradástól tartva az emberek úgy határoztak, hogy lyukat fúrnak a gáton és megcsapolják a tavat. A hozzá nem értéssel elvégzett fúrás végzetes döntésnek bizonyult, melynek következtében a gát átszakadt és 12 óra leforgása alatt a tóból az összes víz elfolyt, hatalmas pusztítást hagyva maga mögött.
A hegycsuszamlások a mai napig nagy kihívás elé állítják az itt lakókat és a szakembereket.
A Passer vizét régen szállítmányozásra használták. A hegyen kitermelt fákat ezen úsztatták egészen Meran városáig.
A víz erejét ma is hasznosítják. Rabenstein környékén több vízerőmű működik, ezek a környező települések több, mint 5000 háztartását látják el energiával.
"A víz szalad - a kő marad."
Az út egyhangúságát...
... ez a kis tó törte meg. Egyszer csak ott volt előttem.
Horgászni tilos.
A szépséges pisztrángok láttán azért éreztem a horgászizmomat :)
Pláne akkor, amikor megláttam az egy szem pontyot is a tóban.
Már az idejét sem tudom, mikor horgásztam utoljára :(
A nyugalom, amit ez a kis tó magából árasztott, arra ösztönzött, hogy maradjak egy kicsit.
Leültem egy fa alá és megebédeltem. Elmajszoltam a szendvicset meg a csokit, amit magammal cipeltem...
... ennél a panorámánál.
A következő képek már telefonnal készültek, mert a masinám aksija feladta.
A felszerelésem - jól választottam, nem öltöztem túl, nem cipeltem feleslegesen semmit.
Oké, esőkabátra nem volt szükség, de ezt reggel még nem tudhattam.
Meg különben is, 2000 méter felett soha nem lehet tudni, bármi megtörténhet.
Kb. fél órát üldögéltem a tónál, majd folytattam az utam.
Moos  in Passeier első háza.
Ez meg mi?
Pont nemrég láttam a Jurassic World című filmet...
Tilos etetni, tilos cigizni, kutyák csak pórázon, az útról letérni nem szabad.
Hihi, kőszáli kecskék, mi? Na persze! Jó kis marketing fogás!... gondoltam magamban.
Lépjünk be!
És tényleg ott voltak!
Kicsit félelmetes volt...
... ahogyan ott ültek pár méterrel felettem.
Köztük és köztem nem volt kerítés.
Örültem, amikor kiértem a fák közül és megpillantottam a falut.
Mi ez?
Bunker Museum
A kőszáli kecskék is ide tartoznak.
Egy következő kiruccanás célpontja lesz ez a múzeum.
Az E5-ös túraúton haladva Timmelsjoch és Moos in Passeier között 17 kilométernyi a távolság, 1782 méter magasságcsökkenéssel és 364 méter magasságnövekedéssel.

Ezen a napon sokat tanultam a hegyről, a futásról, magamról és a saját határaimról - amiket olyan jó néha feszegetni.

Csak hogy a vércukorszintem is a helyére kerüljön:
Latte macchiato & Erdbeerschnitte
A jutalmam a nap végén.
Nem egy Bergmann-féle Mimóza, de azért nagy duzzogva el lehet majszolgatni ;)
Szuper nap volt!
 

Design by Amanda @ Blogger Buster