"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2014. december 7., vasárnap

Nem könnyű

Gyertyafény mellett kucorogva azon gondolkodom, mennyivel másabb lenne minden, ha apámnak nem 42 évesen kellett volna itt hagynia bennünket... Miértek miértek hátán, kérdések kérdések hátán. Válaszok nincsenek, csak csend, emlékek, könnyek és gyertyafény.

Fáj. Fáj a húgom miatt, fáj magam miatt. Fáj, hogy korán kellett felnőnünk. Leánygyermekek életében eljön az a pillanat, amikor mindennél nagyobb szükségük lenne arra, hogy az apjuk ott álljon mellettük, ott legyen mögöttük. Nekünk ez sajnos nem adatott meg. Egy újabb év apa nélkül, a tizenharmadik. Az idő... az idő nem enyhít semmit a fájdalmon. Az idő egyszerűen csak múlik és mi a mindennapokon keresztül, észrevétlenül cipeljük magunkkal ezt a súlyos keresztet.

2 megjegyzés:

VRJúlia írta...

Szeretettel gondolok rád- az ismeretlenség csendjében...
S kívánom, találd meg az utat, melyen haladni tudsz.
Okosat nem lehet ilyenkor mondani, sokkal inkább együtt hallgatni.Ugye van, ki meghallgasson?

J. írta...

Köszönöm, a kedves szavaidat.
Igen, van és ez az én nagy szerencsém.

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster