"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2014. december 28., vasárnap

Az első hó - az idei utolsó futós bejegyzésem.

A hegycsúcsokat már régóta hó fedi errefelé, de 1000 méter alatt eddig még nem esett. Ma reggel a hűvös, hószagú szél hátán érkező felhők fölényesen maguk alá gyűrték az első napsugarakat és átvették az uralmat Trollia hegyei és völgyei felett. Szürke hófelhőkből délután szállingózni kezdett a hó. 600 méterre is megérkezett a tél.

Ma futós napom volt, úgyhogy munka után szépen összekészülődtem: kompressziós zokni, hosszú nadrág, vastag felső, kabát, sapka, kesztyű, telefon, fülhallgató, pulzusmérő, óra, fejlámpa... 

Apropó fejlámpa! Volt nekem egy fejlámpám, még szeptemberben vettem. Le volt árazva meg volt egy utalványom, amit beváltottam, így alig kellett ráfizetnem pár fityinget. Szinte ingyen volt. A lámpa jó szolgálatot tett, sokat használtam, de sajnos december közepén, futás közben (!), amikor megigazítottam a fejemen, letörött róla egy műanyag pöcök... a fejlámpa halála... cseppet sem voltam ideges... alig futottam 3 kilométert, tök sötét volt... naná, hogy nem fordultam vissza. Zseblámpaként fogtam a kezemben. Nagyon kényelmetlen volt, pláne orrfújás közben. A futás vége felé utolért az isteni szikra :) Mi lenne, ha visszavinném a boltba, ahol vettem? Hátha... végül is egy svájci lámpáról beszélünk, amit ratyi granulátumból fröccsöntöttek valahol a távol-keleten... nem az én hibám, hogy tönkrement... egy próbát megér. A boltban természetesen le akartak koppintani azzal a szöveggel, hogy ez nem garanciális hiba, mert... De láss csodát! Ééén olyan magabiztosan adtam elő saját magamat, hogy sikerült hatalmas kedvezménnyel megvennem egy olyan fejlámpát, amiről azelőtt álmodni sem mertem...

...buszjegy, pénz, igazolványok, kulcs, labello, szőlőcukor, pzs, ja és persze a cipő... 17 óra, -1 °C.

Az órám hosszasan harcolt a felhőkkel, de végül szerencsére megtalálta a műholdat. Elindultam. Halványan hó borított mindent, rajtam kívül senki sem járt az utcán. Szeretem, amikor az én lábnyomom az első a hóban. Havazott... és mindegy hogyan kanyarodott az utam, a hó valahogy mindig a szemembe esett :) Ahogy a fejlámpám fénye megvilágította a hóval borított járdát, olyan volt, mintha megannyi apró kis gyémánt csillogna a lábaim előtt. Szép volt, nagyon szép. Lassan futottam. Szerettem volna minél tovább részese lenni ennek az év végi varázslatnak: futás az idei első hóban.

Na hagyjátok ki!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster