"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2014. november 17., hétfő

11. Intersport Balaton Maraton és Félmaraton 2014. - Az első félmaratonom

Eddig nagyjából hétszer kezdtem neki ennek a bejegyzésnek, de mind a hétszer törlés lett a vége... egyszerűen nem tudom szavakba önteni, milyen csodálatos élményben volt részem... most sem fog sikerülni, de azért megpróbálom dokumentálni a történéseket

Az első egybefüggő 10 kilométerem lefutása után már sejtettem, hogy nem fogok ennél megállni. Augusztus 6-án kaptam egy visszaigazoló e-mailt arról, hogy sikeresen leadtam a nevezésem a 11. Balaton félmaraton vasárnapi futamára és a rajtszámom a 1088-as lesz.

Nagyon örültem, hogy az első félmaratonomra ilyen szuper számot kaptam. Háromszor is a végtelent rejti magában - és ez jó jel :) Én hiszek a számok erejében.

A felkészülési időm alatt egyetlen egyszer torpantam csak meg... csonthártyagyulladás-szerűség... 2 hét jegelés, krémezés, pihentetés, kompressziós zokni vásárlás... utána óvatos újrakezdés 5 kilométerekkel és szigorúan csakis kompressziós zokniban. Október 29-én futottam el az egybefüggő 16 kilométeremet. A trolloknál. Két durva emelkedővel. A versenyig ez maradt a leghosszabb távom.

November 8-án utaztunk haza Trolliából, 9-én már otthon koptattam a bicikliutat Alsóörs és Balatonalmádi között. Mennyire vágytam erre! Legnagyobb meglepetésemre sokkal rosszabbul ment a futás, mint a trolloknál. Pedig azt hittem, sík terepen szárnyalni fogok és saját rekordot döntök majd 10 kilométeren. Hát nem így történt. És nem értettem, miért nem tudom hozni legalább azt a tempót, amit ott kint... ezt tulajdonképpen azóta sem értem.

Ahogyan közeledett a verseny napja, úgy váltam egyre tanácstalanabbá. Sok lett bennem a kérdőjel, nagyon sok. Nem tudtam, hogyan fussak, milyen tempót válasszak a legelején ahhoz, hogy a végére ne fogyjak el, hogy be tudjam fejezni a versenyt és ne kelljen feladnom vagy belegyalogolnom... Lehet, hogy túl korai ez még nekem?
Ilyen kérdőjelekkel a fejemben utaztunk le 15-én Siófokra. Egy olyan hotelben szálltunk meg, hogy ajjajjajj. Itt most inkább nem is részletezem, de talán majd a másik blogomban írok róla, szigorúan bennfentes szemmel.

Kilátás a szobából. Ilyen szép idő volt, amikor megérkeztünk Siófokra.
A trollilai turné után Lehelkének nem igazán akaródzott ismét útra kelni.
Otthon nagy küzdés árán sikerült csak kiszednünk az ágy mögül
és betuszkolnunk a szállítódobozába.
Meg is lepődött, hogy kb. 1 óra elteltével már üdülhetett is.
Azért mentünk le Siófokra egy nappal korábban, hogy ne vasárnap, versenylázban égve kelljen utazni és persze mert mindenképp meg szerettem volna nézni a szombati félmaratont, hogy lássam, mi vár majd rám vasárnap. Hogyan is zajlik egy ilyen verseny, milyen a hangulat, hogyan néz ki a szakaszos rajt, milyen egy frissítőpont, stb.

Hát mit mondjak... a Balaton Maraton és Félmaraton több, mint egy egyszerű futóverseny. Ez egy fantasztikus szezonzáró "happening".

Szombaton optimális időjárási viszonyok mellett rajtoltak el a futók. Rengetegen voltak. Jó volt ott állni az út szélén és szurkolni, az ismeretlen futótársakat tapssal, "Hajrá!"-val biztatni. A rengeteg mosoly, az elsuttogott "Köszi!"-k bőségesen kárpótoltak a tapsolástól fájó, viszkető és kivörösödött tenyeremért. Jövőre beszerzek egy kereplőt és még hangosabb leszek :)

Délután felvettem a rajtcsomagot.

Az első rajtszámom :)
Este elmentünk vacsorázni egy étteremszerűségbe, ahol a mosdóban összefutottam az aznapi verseny második női helyezettjével. Gratuláltam neki a fantasztikus eredményéhez.

Szombaton a nők között ők voltak a legjobbak.
Váltottunk pár mondatot. Azt a jó tanácsot kaptam útravalóul, hogy legyen a holnapi futásom egy örömfutás és ne foglalkozzak az idővel.

Este persze alig bírtam elaludni és hajnali 3-tól nagyjából óránként megébredtem... Reggel, amikor kinéztem az ablakon azt láttam, hogy ömlik az eső. Hogy az első versenyem igazán jól induljon, mindezt megkoronáztuk egy groteszk, posztkommunista hotelreggelivel.
 
Összekészülődtem és 2014. november 16-án vasárnap, 10:54-kor már a saját rajtzónámban áztam és vártam, hogy eldördüljön a rajtpisztoly.

Szeretek esőben futni.
A hiperszuper órám szerint képes lennék bőven 1:45:00 alatti félmaratont futni, de szerintem nem hátrány, ha az ember az első félmaratoni versenyén kellő alázattal áll oda a rajtvonalhoz. Én legalábbis így tettem, ezért az utolsó, 5-ös rajtzónába, a 2:06:00 feletti félmaratoni célidőbe soroltattam magam.

Az utolsó zónában általában azok a versenyzők állnak, akik a legtöbb időt töltik a pályán... a hétköznapi hősök, akik önmagukért futnak. Hobbifutók.  Pont olyanok, mint én.

A harmadik rajthullámmal indultunk, több, mint 6 perccel a rajtpisztoly első eldördülése után haladtam át a rajtvonalon. A 70. születésnapját ünneplő Monspart Sarolta indított útnak bennünket is.

Itt futottunk.
A futás nagyasszonya a szakadó eső ellenére a pálya szélén is felbukkant többször és szurkolt nekünk. Ha másért nem, már csak ezért is érdemes volt elindulni ezen a versenyen :) Örülök, hogy kezet foghattam vele és több ezer futóval együtt én is felköszönthettem a születésnapján.


 Ezúton is követelem, hogy Monspart Sarolta legyen a Nemzet Sportolója!!!


Először áthaladni a rajtvonalon leírhatatlanul nagy boldogság. Olyan, mintha egy boldogságfelhőn úszna a tömeg. Könnycsepp az arcodon... a felkészülés könnye... az öröm könnye... a boldogság könnye. Mindenki ugyanazért jött. Mindenki ugyanazt érzi. Lehetsz a legelső, aki a legkevesebb ideig fut majd és átszakítja a célszalagot. Lehetsz a legutolsó, aki a legtöbb időt tölti majd a pályán. Nem számít, hogy 70 perc alatt vagy éppen több, mint 3 óra alatt győzöd le az előtted álló 21097,5 métert. Tényleg nem számít. Így is, úgy is győztes vagy. Abban a pillanatban, amikor eldöntötted, hogy odaállsz a rajthoz, megnyerted a csatát. Félmaratonista lettél.

És én csak futottam... 10km
...és futottam... 15 km
...és célba értem... 21,1 km
A hivatalos időm:
2:00:07
K., - akit mostantól ezen a felületen igyekszem nem Macinak szólítani :)) - pedig rendületlenül szurkolt nekem és fényképezett. K.! Köszönöm, hogy beneveztél engem, köszönöm a jó tanácsokat, köszönöm, hogy a felkészülésem során végig támogattál, köszönöm, hogy hittél bennem. Nélküled nem sikerült volna!!!


Az első érmem, sajnos pólót nem kaptunk, pedig én azért mentem :)
Az első félmaratonom: egyszeri és megismételhetetlen, minden egyes méterét imádtam.
Pár megjegyzés magamnak:
Ruha: pont így volt jó :))
Cipő: soha rosszabbat :))
Bemelegítés: a Béres Alexandra-féle átmozgatás és vádligyakorlatok után jó lenne futni 1-2 km-t még a rajt előtt :))
Futás: végig egyenletes tempóban, 80-82% körüli max.pulzussal kellene futni a márciusi versenyen :))
Frissítés: néhány korty víz, tényleg csak az íze kedvéért + saját szőlőcukor. Ez bevált, kár lenne változtatni rajta :))

4 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Tetszik a kiállásod, csak így tovább.

J. írta...

Köszönöm, köszönöm :)

Kavics írta...

Fantasztikus, gratulálok! :-)

J. írta...

Nagyon köszönöm! :)

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster