"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2014. szeptember 28., vasárnap

Lehelke edz

Volt egy bejegyzésem (Szimat, ül, ... fekszik?), amelyben Lehelke trenírozását kezdtem el dokumentálni, csak aztán idővel valahogy abbamaradt a történet.

Szóval ott hagytam abba, hogy Lehikém szimatol, Lehikém ül, de Lehikém parancsszóra nem fekszik. Utálja és pont. Ezért úgy döntöttem, nem kínzom őt a fekvéssel.

Ül.
Szimatol.
Ímmel-ámmal félig-meddig fekszik is...
de látszik a fején, hogy nem tetszik neki a helyzet.
Ez itt egy tipikus "Na, most ettől boldog vagy?" nézés.
Hogy mégse legyen annyira monoton egy-egy edzés, ripsz-ropsz megtanultunk két új dolgot. Az új varázsszavak: "Pacsit!" és "Passzolj!".

A pacsit nem úgy kell elképzelni, mint amikor egy kutya beleteszi a mancsát a kezünkbe. Nálunk ez azt jelenti, hogy Lehikém felemeli az egyik mellső lábát, ha meghallja a varázsszót. Ha pedig ahhoz van kedve, akkor meg is érinti a kezem - amiben természetesen ott lapul egy jutalomfalat :)

Nagyon ügyesen csinálja. Az elején még kieresztette a körmeit hozzá - meg kell hagyni, ez eléggé tudott fájni -, de most már csak a kis párnáit használja és az olyan fi-fi-fi-finom :)

Pacsit ad.
 A passzolj pedig annyit jelent, hogy a felé guruló lasztit arrébb pöcköli a mancsával.

Hanyag eleganciával passzol... és közben fekszik. Váó.
Normál esetben ezt is ülve szokta művelni.
Imádom, amikor látszik a kis fején, hogy gondolkodik. De azt is imádom, amikor edzés közben besokall (értsd: elfárad). Ilyenkor kényesen nyiffantva felhúzza az orrát, majd sértődötten elvonul. Elege lesz. Meg kell zabálni! Ő kérem szépen egy önálló, felnőtt nő, saját akarattal.

Nagyon koncentrál.
Vajon mi lesz a következő feladat?

6 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Még jó, hogy van önálló akarata. Egyszer láttam egy fotósorozatot tán amikor a wc keretről wc használatra szoktattak egy macskát. Megtanulta. Amúgy eszük az van, s főként rafinériájuk, a saját céljaik elérésére.

J. írta...

Bizony :))

Vera írta...

Nem tudtátok hogy a cica úgy tudja hogy Ő a király? Mi meg kiszolgáljuk, lessük minden pillanatát és kérését...
Egyébként nagyon szép ez a cica... első cicánk volt ilyen hamuszürke...

J. írta...

A kutyáknak gazdáik vannak, a macskáknak alattvalóik :)

Timi írta...

nagyon ügyes cica!

J. írta...

Köszi, Timi!
Ha nem lennék ennyire amatőr, akkor már réges-rég pórázzal sétáltathatnánk :) Milyen jó is lenne!

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster