"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2014. augusztus 29., péntek

Ki a legboldogabb ember a világon?

Kormin-lugas Pityerszeren
Azt hiszem, ilyen szőlőnk nekünk is van.
"...Lementek a házhoz, s letelepedtek a vadszőlős tornác görcsös tölgyfából ácsolt asztalához. Egy jól megtermett asszonycseléd elébük tett egy kancsó bort poharakkal, s dísztelen fatálcán frissen sütött rozskenyeret, szeletelt juhsajtot, ordát, füstölt szalonnát.

Falatoztak. Beszélgettek az időjárásról, szántás-vetés dolgairól, halászás-vadászás apró titkairól. Egyszerre csak a francia gróf felsóhajtott.

- Tudják-e az urak, ki a legboldogabb ember a világon? A jómódú paraszt. Amilyent Angliában meg Svédországban talál az ember.
  Úri szokások nem kötik, nem szolgája senkinek, és mindene megvan, amit csak kívánhat magának... mösziö László, én zubbonyomba varrva kihoztam magammal száz aranyat, abból még megmaradt hetvenkilenc. Egyetlen megmaradt földi vagyonom ez. Földet szeretnék vásárolni ezen, állatokat, házat... egyszerű kis parasztházat. Paraszt akarok lenni...!

Szavainak nagy részét Miklós kellett átfordítsa magyarra, mert László úr keveset értett meg belőle. De amikor megértette, nagyon elkomolyodott.

- Mondd meg a franciának, öcsém, hogy ha komolyan gondolja, amit mondott, akkor megszerzem neki a földet, amit kíván, s még marad is az aranyból.
De előbb biztos kell legyen ám abban, hogy nem csak a szája jár, de érzi is mit beszél! Ezt pedig csak úgy tudjuk meg, ha előbb kipróbálja a paraszti életet. Mondd meg neki, hogy odatúl az ombozi dűlő végiben van egy üresen álló zsellérházam, valamikor tanyáscselédem lakozott benne. Van mögötte kert is. Adok neki két ökröt, egy fejőstehenet s télire való pityókát, paszulyt, lisztet, s még egy hízott disznót is. Majorságot is vitetek oda. Kihasíthat magának a földemből a ház bütüjétől kezdve, amennyit akar, fölhasználhatja, bevetheti, le is arathatja. Aratás után majd megkérdem újra, hogy paraszt kíván-e lenni valóban? Ha igen, megkötjük a vásárt. Mondd meg neki, öcsém.

A franciának megkönnyesedett a szeme. Majdhol el nem sírta magát. S még azon a héten kiköltözött a Kicsitó feletti tanyára, a bölényesi birtok Omboz felé eső távoli csücskébe...
"
 (Wass Albert: Kard és kasza)

4 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Szeretnéd már kipróbálni? Nagyon vágyod?

J. írta...

Igen, szeretném :) Tudom, hogy nem lesz könnyű és tudom, hogy lesznek nehéz időszakok, de ennek ellenére is vágyom rá. Nagyon-nagyon.

Holdgyöngy írta...

Én is így csinálom, tudatlanul kezdtem, lassan jövök bele, s imádom.

J. írta...

Holdgyöngy, de jó Neked! Remélem egyszer én is azt írhatom majd, hogy lassan belejövök.
Nagyon szomorú dolognak tartom, hogy nagyjából két generációnyi idő elég volt ahhoz, hogy szépen feledésbe merüljön az az értékes, ősi tudás, amit régen a vidéki ember birtokolt.

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster