"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2014. augusztus 29., péntek

Ki a legboldogabb ember a világon?

Kormin-lugas Pityerszeren
Azt hiszem, ilyen szőlőnk nekünk is van.
"...Lementek a házhoz, s letelepedtek a vadszőlős tornác görcsös tölgyfából ácsolt asztalához. Egy jól megtermett asszonycseléd elébük tett egy kancsó bort poharakkal, s dísztelen fatálcán frissen sütött rozskenyeret, szeletelt juhsajtot, ordát, füstölt szalonnát.

Falatoztak. Beszélgettek az időjárásról, szántás-vetés dolgairól, halászás-vadászás apró titkairól. Egyszerre csak a francia gróf felsóhajtott.

- Tudják-e az urak, ki a legboldogabb ember a világon? A jómódú paraszt. Amilyent Angliában meg Svédországban talál az ember.
  Úri szokások nem kötik, nem szolgája senkinek, és mindene megvan, amit csak kívánhat magának... mösziö László, én zubbonyomba varrva kihoztam magammal száz aranyat, abból még megmaradt hetvenkilenc. Egyetlen megmaradt földi vagyonom ez. Földet szeretnék vásárolni ezen, állatokat, házat... egyszerű kis parasztházat. Paraszt akarok lenni...!

Szavainak nagy részét Miklós kellett átfordítsa magyarra, mert László úr keveset értett meg belőle. De amikor megértette, nagyon elkomolyodott.

- Mondd meg a franciának, öcsém, hogy ha komolyan gondolja, amit mondott, akkor megszerzem neki a földet, amit kíván, s még marad is az aranyból.
De előbb biztos kell legyen ám abban, hogy nem csak a szája jár, de érzi is mit beszél! Ezt pedig csak úgy tudjuk meg, ha előbb kipróbálja a paraszti életet. Mondd meg neki, hogy odatúl az ombozi dűlő végiben van egy üresen álló zsellérházam, valamikor tanyáscselédem lakozott benne. Van mögötte kert is. Adok neki két ökröt, egy fejőstehenet s télire való pityókát, paszulyt, lisztet, s még egy hízott disznót is. Majorságot is vitetek oda. Kihasíthat magának a földemből a ház bütüjétől kezdve, amennyit akar, fölhasználhatja, bevetheti, le is arathatja. Aratás után majd megkérdem újra, hogy paraszt kíván-e lenni valóban? Ha igen, megkötjük a vásárt. Mondd meg neki, öcsém.

A franciának megkönnyesedett a szeme. Majdhol el nem sírta magát. S még azon a héten kiköltözött a Kicsitó feletti tanyára, a bölényesi birtok Omboz felé eső távoli csücskébe...
"
 (Wass Albert: Kard és kasza)

2014. augusztus 12., kedd

Futás - A 11. hónap

Ezt a hónapot kényszerpihenővel kezdtem, mert elkezdett fájni a jobb bokám. Először azt hittem, hogy a kissé elhasználódott cipőm vagy a futás utáni "túlnyújtás" az oka, de később rájöttem, hogy ez bizony nem más, mint munkahelyi ártalom.

Odafigyeléssel és egy fél tubus törpefenyő-gél segítségével sikerült javítanom a helyzeten. 10 napig bírtam futás nélkül, aztán felkaptam az új cipőmet, felcsatoltam a futós órámat (Igen, ezt is megértük. Hosszas unszolás után végre beadtam a derekam és beláttam, hogy lehet óra nélkül futni, de sokkal jobb vele.) és nyomás!

Hát mit mondjak, egyszerűen váóóó. Ööö, ha most azt írnám ide, hogy az órám velem együtt fut, a cipőm meg szinte magától szalad, szerintem sokan hülyének néznének, úgyhogy ezt inkább le sem írom :))


Augusztus 10-én szuperhold volt, amiből én sajnos semmit sem láttam. Aznap este a Hold úgy gondolta, hogy egy magas hegy mögé bújik és nem mutatja meg magát, pedig milyen szuper lett volna tündöklő holdfénynél befejezni az esti futásomat... 10km-t futottam... hegyről le, folyó mentén, hegyre fel... olyan nagyon jó volt megküzdeni a kilométerekkel és a hegyekkel :)

2014. augusztus 7., csütörtök

Kirepültek

A keselyűsi gólyacsalád életét akkor kezdtük el nyomon követni, amikor a fiókák 4-5 naposak voltak. A monitoron keresztül drukkoltunk a szülőknek, hogy sikeresen fel tudják nevelni a fiókákat - tavaly hatalmas nagy dráma játszódott le ennél a fészeknél, ami idén szerencsére nem ismétlődött meg és így augusztus elején három gyönyörű, egészséges, életerős ifjú fekete gólya hagyta el a fészket és vágott neki a nagybetűs életnek.

Ilyen picik voltak.
A májusi tűző napsugarak elől árnyékba menekültek.
Ettek.
Home alone.
Elbújtak.
Jókat beszélgettek.
Menedékben várták, hogy elálljon az eső.
Megint ettek.
Megtanulták, hogyan kell fészket renoválni.
Pihe-puha ágyban aludtak.
Talpra álltak.
Anya, ez nem fog menni!
Apa, ehhez már túl nagyok vagyunk!
Eláztak.
Repültek.
Áztak-fáztak.
Micsoda csülkök :)
És megint csak ettek.
Szépen nődögéltek.
Átváltoztak.
Igazi fekete gólyák lettek.
Felmérték a terepet.
Szárnyaikat próbálgatták.
Benéztek hozzánk.
Együtt aludtak.
Gyakoroltak.
Elrepültek.
Visszajöttek.
Furákat ettek.
Pontosabban...
... nem ettek.
Elbúcsúztak.
Végleg kirepültek.

2014. augusztus 2., szombat

11

Hihetetlen, de már 11 éves a kis hölgy.
 

Design by Amanda @ Blogger Buster