"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2014. július 26., szombat

Útkeresés

Már régóta érlelődik bennem, hogy kellene keresnem itt a közelben egy másik futóútvonalat is. Egy kicsit hosszabbat. Egy hirtelen ötlettől vezérelve szabadnapomon bepakoltam a hátizsákomba, fogtam a virtuális partneremet és lenyomtam egy délutáni laza 12 km-es erdei túrát.

Nagyon hiányzik nekem az erdő. Az otthoni. Jobb híján persze megteszi a troll is, de ez valahogy mégsem az igazi. Azt hiszem, nem először írom le: ez itt nem az én közegem. Nem tudom megmagyarázni miért, de itt nem érzem azt, amit otthon igen, amikor egy erdőben mászkálok.

Ott érzem magam körül élni a természetet. Ott azt is hallom, ami nincs is ott és azt a csodát is látom, ami talán nem is létezik. Itt ez nincs meg. Itt az erdőben csak gonosz kis trollok vannak, akik réges-régen kiűzték az erdőkből a tündéreket és örökre elkergették az utolsó egyszarvút is. Sosem jönnek vissza.

(TE nagyon jól tudod, miről beszélek.)

Az erdei ösvény, amelyiken elindultam, a mostani futóútvonalam alatt kezdődik.

Kicsit köves, de szerintem még futható lenne nekem.
Kicsit nagyon köves.
Ez lenne a nekem való?
Kicsit gyökeres is.
Kicist nagyon gyökeres.
Egy trail runningosnak biztos ez lenne a földre szállt mennyország...
... de nekem, mint lelkes amatőr futkározónak elképzelhetetlen,
hogy ilyen terepen fussak.
Amilyen figyelmetlen tudok lenni garantált bokaficam vagy
combnyaktörés...
... vagy hegyoldalról lezúgás lenne a vége.
Meg sem állnék a lent dübörgő Passer folyóig.
Ha kirándulós kedvemben leszek, eljövök még ide.
Kicsi Troll Canyon :)
Csak saját felelősségre! Hogy miért is?
Hát ezért.
Meg ezért.
Meg ezért is.
Megúsztam. A veszélyes erdőből kiérve...
... a Passeren...
... átívelő hídon átkelve...
... megtaláltam az ideális futóutat...
... ahol nagy valószínűséggel nem fogok futni.
Messze van - függőlegesen :( több, mint 200 méter.
Nem a lefelé jövetellel van bajom, hanem azzal,
hogy edzés után vissza is kellene mászni.
Egy 10-es, utána nem hiszem, hogy átvizesedett futócuccban
túl sok kedvem lenne 200 métert felfelé mászni.
Pedig milyen szuper lenne itt futni!
Egy kicsi hídon átkelve elindultam vissza, fel a hegyre.
Az elmaradhatatlan almáson át vezet az út.
Frissítőpont az erdő szélén.
Kaja.
Pia.
Troll bor... talajt nem látott, sziklán és hegyvidéki napon nevelt szőlőből.
Merénylet az emberiség ellen. Brrr.
Egy kis aprópíz az eurómilliomos trollfiókáknak.
Mi inkább a szénsavmentes ásványvízre szavaztunk.
Egy kis vízesés.
Partszakadás.
Vagy azt is mondhatnám, hogy ott vagyok, ahol a part szakad.
Nem látszik, de messze volt az alja.
Újabb vizes átkelés.
Kisebbfajta vihar pusztított.
Az álszentek világában...
...úton-útfélen.
A látszatot fent kell tartani.
Nem lehet elolvasni, de az áll a második zászlón, hogy
"Trollia nem Taljánország".
Pár száz méteren keresztül együtt túráztunk.
Itt tudnék futni.
Utolsó pillantás lefelé...
...mielőtt újra elnyel az erdő.
Hova máshova kerülhetne egy pad, ha nem az út közepére?
Egy kaptatóval feljebb, egy másik padon meguzsonnáztam az
ezüstérmes kirándulós kajámból: rántott húsos, paradicsomos szendvics.
(Az aranyérmes: a verhetetlen  füstölt kolbász, szalonna,
paprika, paradicsom, hagyma, fehér kenyér összeállítás.)
Panoráma a padról.
A hegytetőn újra hó van.
A nap végén fény derült arra a rejtélyre is, hogyan vajon kik potyogtatnak néha annak az útnak a szélére, ahol jelenleg futkorászni szoktam.

Lehet, hogy van bennük egy kis haflingi vér is.

2014. július 12., szombat

Futás - A 10. hónap

Hol ne vegyünk futócipőt?

- Szia! Segíthetek?- kérdezi egy kevésbé sportos kinézetű fiatal csajszi, aki egyébként tök kedves.
- Szia! Én futócipőt keresek, de egyelőre még nézelődnék egy kicsit, ha lehet.
- Persze, csak nyugodtan. Ha segíthetek valamiben, csak szólj.
- Köszönöm.
Pár perc múlva odajön hozzám egy még fiatalabb pufi, ám nagyon lelkes fiúcska.
- Segíthetek valamiben?
- Hát, az a helyzet, hogy futócipőt keresek. Gondoltam, egyedül is menni fog, de elég nehéz itt kiigazodnom, mert egyik cipőnél sem látom feltüntetve, hogy stabil vagy neutrális cipőről van-e szó, ránézésre pedig elég nehéz megállapítani..
- Egy pillanat...
Egy pillanat múlva az az eladó lány tart felém, aki először kérdezte meg, hogy segíthet-e. Elmondom neki, mit is keresek... akár kellemes meglepetés is érhet, ki tudja.
- Ez a cipő, meg ez, meg ez, meg ez, meg ez, meg ez neutrális. - mutogatott össze-vissza cikázva.
Hát ezt meg honnan a bánatból tudja? Én speciel az ujját sem tudtam követni a szememmel, nemhogy megjegyezni azt, hogy mire bökött rá.
- És X márka Y modelljét nem lehet kapni?
- Sajnos nem, pedig azt már mások is keresték.
Képzelem, de akkor miért is nincs olyan?
- Ez például egy nagyon jó cipő, az árán is látszik, de sajnos csak ebben a színben van...
HE?

Ha ezelőtt még lettek volna kétségeim, itt már végérvényesen eldőlt, hogy ebben a hatalmas nagy sportboltban én bizony nem fogok cipőt venni. Őszintén szólva, a futócipő színe nálam a legeslegutolsó szempont, mert ha kényelmes, nekem való és működik, akkor tőlem aztán libafos színű is lehet. Magasról teszek rá, hogy illik-e a szemem vagy a pólóm színéhez.
Persze illedelmesen végighallgattam a lányt és próbáltam ráerőltetni az arcomra az elhiszem, amit mondasz nézésemet, de cipőt azt nem vettem.

Hol vegyünk cipőt?

Amikor beléptem az üzlet ajtaján, titkon reménykedtem benne, hogy a tulajdonosnőt találom majd bent. Tőle vettem pár éve a futócipőmet és a téli szerkómat. Akkor még sokkal kisebb volt a bolt, csak ő árult és ha jól emlékszem, nem is volt egész nap nyitva.
- Jó napot!
- Jó napot, miben segíthetek? - kérdezte egy atlétatermetű eladó, akiről első ránézésre levágtam, hogy ez a srác bizony fut.
- Eléggé elkopott már a futócipőm és szeretnék egy újat.
- Véletlenül nincs itt a régi, ugye?
- Sajnos nincs... de x márka y modellje volt. Azt a cipőt is itt vettem és meg kell hagyni, nagyon jó választás volt. Nekem maximálisan bevált.
- A gyártó egy kicsit változtatott a régebbi modelleken. Megtennéd, hogy futsz egy kicsit a futópadon, hogy megnézhessem a lábad?
- Aha... ööö... mezítláb is jó lesz? - szandálban voltam, de a táskámban ott lapult egy zokni.
- Persze.
Hát ez izgi lesz! 
- Légyszi ne állítsd túl gyorsra, én nem szoktam futópadon futni... igazság szerint azt sem tudom, hogyan kell...
 - Rendben, nyugodtan kapaszkodj a két oldalán.

Futópadon futni tök más, de nagyon jó dolog. Ha nyernénk a lottón és lenne megfelelő helyünk is hozzá, tuti kérnék egyet pl. a negyvenedik szülinapomra ;)

A podoszkópra most nem kellett ráállnom, a srác enélkül is látta, hogy mi a helyzet. A mezítlábas futásom mindent elárult :) Az analízis után megmérte a talpam hosszát, hogy megtudjuk mekkora cipő is kell nekem. Pár másodperc elteltével egy futózoknit nyomott a mancsomba és három különböző márkájú cipőt tett le elém. Elmondta, melyik cipőről mit érdemes tudni és elmagyarázta miben is térnek el egymástól. Hagyott időt arra, hogy kipróbáljam őket, hogy fussak bennük, miközben egy másik vevőt is ugyanilyen körültekintően szolgált ki.

Nem akarok ódákat zengeni, hiszen "csak" egy cipővásárlásról volt szó, semmi többről, de én bizony dobtam egy hátast ettől a profizmustól. Ebben az üzletben nem az a cél, hogy mindenáron vásároljak és ha lehet, akkor a legeslegdrágább terméket vegyem meg. Itt az a cél, hogy megtalálják a számomra legmegfelelőbb cipőt és hogy elégedetten távozzak a boltból.

A végeredmény.

Azt gondoltam, az előző futócipőmnél nem létezik kényelmesebb... tévedtem... és mekkorát!
:))

2014. július 9., szerda

A megújult Himfai Parkerdőben

"Akár a tóhoz is elugorhatnánk..." És tényleg, miért is ne?

Becsukom a szemem és máris ott vagyok az Őrség kapujában, a varázslatosan szép Himfai Parkerdőben. Az erdőben, amit annyira szeretünk. A tónál, ami a környék egyik legjobb horgásztava lesz, ha majd rendeződnek körülötte a hal- és vízgazdálkodási viszonyok. Addig viszont tilos a tavon horgászni.

A világ egyik legtutibb, bekamerázott parkolója.
A háttérben a tiszta és szagmentes pottyantós budival :)
Írhatnám, azt is hogy a vécére is kocsival járunk,
de ez nem igaz :)
Ház a tónál.
Szintén bekamerázva.
Elfogadnám :)
Pihenő, sütögető.
Mögötte egy mini biotop...
...és a "Szúnyogos"-kút.
Tényleg voltak szúnyogok :)
Egy másik sütögetős pihenőhely.
Képtelenség eltévedni, képtelenség unatkozni.
Úgy tervezem, hogy jó sok futócipőt fogok itt a parkerdőben elkoptatni.
Cincér tanösvény, 2770 m hosszú.
Bejárását a következő alkalomra tartogatjuk.
"A Himfai Parkerdőben álló idős bükkfák erdőtervből ismert kora
2014-ben 156 év."
Szóval 1858-ban már létezett.
Átvészelte az első és a második világháborút is.
Ki tudja, talán még búvóhelyül is szolgált a nehéz időkben.
Egyszerűen szuper lett!
Játszótér...
... mellette pihenő, sütögető, mögötte "esőház".
A menedékház is megújult.
Madárles.
Információból nincs hiány.
Kilátás a tóra.
Ha kicsit jobban összeszorítom a szemem, azt is látom, ahogyan a bográcsban rotyog a "bajai" halászlé, amit aztán saját készítésű házi tésztával és/vagy fehér kenyérrel fogyasztunk, ki-ki amivel szereti, én mindkettővel :) Utána pedig frissen kisütött pontyderekat eszünk kenyérrel és kovászos uborkával... Óóó, imádom :)
 

Design by Amanda @ Blogger Buster