"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2014. június 12., csütörtök

Futás - A 9. hónap

Adja Isten, hogy a 9. hónap kapcsán legyen egyszer egy másik bejegyzésem is...

Na szóval, ebben a hónapban változtattam egy kicsit. Az almás paraszt kutyájával való találkozásom óta nem merek elfutni addig, ameddig szoktam. Csak a vízesésig megyek, az almást kihagyom, helyette inkább kétszer futom le az erdei szakaszt. Egy darabig maradok ennél a variációnál, aztán majd meglátom.

A vízesés víz nélkül.
A trollok elzárták a csapot.

Egyszer elindultam, hogy na most aztán megnézek egy másik útvonalat, de alig tettem meg pár száz métert, egy hatalmas nyúl úgy rám ijesztett, hogy azt hittem, ott halok meg helyben... Aliz Csodaországban... inkább visszafordultam.

Nemrég futás közben éppen azon gondolkodtam, hogy - leszámítva azt, hogy idegenben vagyok - mennyire jó itt futni. A fák hajladoznak felettem, a madarak röpködnek mellettem és én szinte együtt, pontosabban felváltva lélegzem a fákkal... de még csak be sem fejezhettem a gondolatmenetemet, amikor is mi történt, na mi, abban a csodás pillanatban?

A kanyarban megjelent az a bizonyos weimari vizsla, póráz nélkül és elkezdett rohanni felém. Én megint csak lesatultam, a kutya meg őrült mód ugatott és szemből nekem akart ugrani... ha sikerül neki, én garantáltan hanyatt estek és amilyen szerencsém van, a tarkóm egy kőre zuhan és gatter... én magam elé kaptam a kezem meg reflexből még az egyik lábamat is felhúztam... közben a nagyonszőke nő is befutott visítva...

- Csuliggung, csuldigung...
- Nem hiszem el, ez már a második eset! Csináljon már végre valamit a kutyájával!

Leginkább foglalkozzon vele! Ha kutyát sétáltat, akkor kutyát sétáltasson és ne sms-ezzen meg telefonálgasson! Meggyőződésem, hogy azért ilyen a kutya, mert nem figyelnek rá és nem kapja meg azt a törődést, amire szüksége lenne.

Találtam egy futós blogot... ITT.

Lassan be kell szereznem egy új futócipőt... Ha szorgalmasan írogatnám, hogy melyik napon mennyit futok, akkor most tudnám, hogy hány kilométert pakoltam eddig a cipőmbe. Valahol azt olvastam, hogy 500 km után már nem árt beszerezni egy újat és felváltva használni, míg végleg el nem fárad a régi.
 

Design by Amanda @ Blogger Buster